Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. 1915. DECEMBER 4. Vol XVI. Dec. 4th, 1915. No. 49 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 4 Ref. Church in the U. S. magya r egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: | HARSÁNY 1 LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkész. Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. leikéi Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New Yor :. Minden levél, közlemény, egyházi s egyleti tudösit&s, felszólalás és hl - detés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 \ Előfizetési árak: Amerikában egész évre.............$l-jO Magyarországra egész évre... $3. KUNGARIAN-AMERICAN «3F0RMED SENTINEL Published Every Saturday by tt Board of the Presbyt»r1an Churc| O S. A and of the S. S. Board of thij Reformed Church In the U. 8 Editor: Rev LADISLAUS HARSANY1 * —---------------------------------------« Subscription rates One Year $1., Half | vear 50c — Foreign Countries One* Year IS. Half Year 11.50 Magyar Lutheránusok \meri lkában. (Folytatás) Azt gondolom, kivihető lenne, hogy amire ők nem képesek: a hazai nyelvet beszélő lelkészeket mi adjuk, s amire mi nem vagyunk képesek: az anyagi segítséget és közvetetten felügyeletet ők szolgáltassák a magyarhoni evangélikusok által alapitott gyülekezeteknek. Mikor beszédemet elvégeztem, dr. Schmauk megelégedésének adva kifejezést, elsőbb is azt kérdezte tőlem, hogy voltaképpen milyen minőségben és kinek a nevében kívánok velük tárgyalni? Utaltam a bányai egyházkerület és az egyetemes egyház megbízásaira. Azután azt kérdezték, hogy az itteni megállapodásokat véglegeseknek kivánom-e tekinteni vagy nem? Kijelentettem, hogy én csak arra vagyok felhatalmazva, hogy az amerikai evang. hittestvérek viszonyait a helyszínén tanulmányozzam és az amerikai egyházakkal való esetleges együttműködésnek, valamint a magyarhoni evangélikusok esperességében való tömörítésének lehetőségéről hazatérésem után jelentést tegyek, és javaslatot adjak. Megbeszélésünk eredményét én kiküldő felettes egyházi hatóságaim tudomására hozom s azok fogják majd megállapítani az amerikai Gén. Council elnökségével a további érintkezés, vagy megegyezés módjait, Majd azt kérdezték tőlem, miféle hitvallás alapján áll a mi egyetemes egyházunk? A kölcsönös megvitatásból kitűnt, hogy teljesen azonos hitvallási alapon állunk ővelük. Dr. Schmauk még azt kérdezte, mikép gondolom én hogy a két egyetemes egyház meg egyezhetnének egymással? Erre utaltam az előbbi napon felvett allentowni pontokra, amelyekben vázlatosan megállapíthatók azok a szempontok, amelyek a megegyezhetnék egymással ? Erre utaltam az előbbi napon felvett allentowni pontokra, amelyekben vázlatosan megtalálhatók azok a szempontok, amelyek a megegyezés alapját képezhetik. Erre dr. Ramer superintendens az allentowni pontokat előbb egész terjedelmében felolvasta, angolul magyarázta, majd egyenként tárgyalásra bocsátotta. A tárgyalás angol és német nyelven igen beható részletességgel folyt. Legtöbb vitára adott alkalmat az a kérdés, mikép maradhat a megalakítandó esperesség két különböző szervezetű egyetemes egyházzal egyenlő értékű normális jogi viszonyban? Kérdésükre részletesen elmondottam, milyen a mi alkotmányunk s miféle-jogköre és jogviszonya van az esperességnek. Merőben uj és igen imponáló dolog volt előttünk a mi egyházunk alkotmánya. A kettős elnökség intézménye különösen is meglepte őket, mert nálunk minden egyházban a lelkész az elnök. Mikor a kettős elnökség eredetét és jelentőségét elmondottam, s az amerikai esperesség hozzánk való jogviszonyait, de különösen fegyelmi rendjét is megismertettem dr. Schmauk kijelentette, hogy az ilyen közösségbe való tömörítést helyesik, örömmel látják és támogatni fogják. Annál inkább is, mert az ilyen esperesség a hozzájuk való tartozást semmikép nem teszi lehetetlenné. A második vitapont a lelkészek képesítése és az amerikai képesítésű lelkészek jogkörének tisztázása volt. De ezeket is megnyugtatásomra intézték el. Yégül még azt kérdezte dr. Schmauk, mi indított engem arra, hogy éppen velük keressem az összeköttetést és hogy nem szándékozom-e más amerikai egyházzal is tárgyalni? Mire kijelentettem, hogy a velük való tárgyalásra elsőbb is a múltakban kerestem a jogcímet. A Gen Council volt az, amely velünk az összeköttetést már tiz évvel ezelőtt megkísérelte. A Gén. Council gondozza a magyarhoni evangélikusok ügyét azóta is. Hálátlanság lett volna más egyházhoz fordulnom s szükségtelen volna más egyházzal is tárgyalnom(Folyt, köv.) Magyar asszony Szerbia trónján gA gyorsan száguldó idő hamar feledésbe meríti a múltat. Csupán a történelem az, amely feljegyzi és megőrzi a jövendő szá- n|ára. Még ötven éve sincs, hogy n^igyar mágnásasszony ült Szerbia fejedelmi trónján. És hozzá efy Hunyadi grófnő, akinek a ne- v| a nagy Hunyadi János révén mar magában is népszerű volt Szerbiában. IA szerbek ugyanis, ép úgy, mint aíhős Dugonics Tituszt, aki a nándorfehérvári várról az óriás tö- ifk zászlótartóval a mélységbe Arott, mint a magyar nemzetnek £yik legnagyobb hősét, Hunyadi ínost is magukénak tartják s ismeretes, hogy a szerb történetírók ízibanyányi Janknak nevezték a Idősök hősét, — Hunyadi Jánost, g Büszkék voltak rá, holott kétségtelen, hogy Hunyadi János magyar nemes volt s ha homályba ve- jíő ifjúságának egy részét a hódított szerb területen töltötte is, balgaság őt szerb származásúnak tartani. De a szerbek Petőfit is a magukénak sajátították ki, mivel családi neve Petrovics volt. ^trról megfeledkeznek, hogy már tizenhatodik században magyarok voltak és sok kiváló vitéz is akadt köztük. f Szerbia történetében fontos időfr s£ak volt az a tiz esztendő, amelyet Obrenovics Mihály fejedelem uralkodása alatt élt át. Ez a feyugodt fejlődés korszaka volt. 0brenovics Mihálynak nagy birtokai voltak hazánkban és szám<é fizetése idején, amikor Karagyor- gyevics Sándor volt Szerbia fejedelme, igen gyakran időzött Bé- ifsett. Itt ismerkedett meg nejével,Hunyadi Julia magyar gróf- Ifeánynyal, akit 1853-ban nőül is fett'. Milos halála után Szerbia trónjára jutott Mihály fejedelem, akikor kezdett Szerbia belekapcsolódni a nyugati kultúrába, amikor magyar mágnásasszony fényes jelleme uralkodott a szerb köz- fleten. A nagymüveltségü asszony to- íábbra is a felesége maradt, ha- #bár Bécsbe költözött. Hunyadi Mulia grófnő mintaképe volt a magyar női szellemességnek, lelki és testi szépségnek. Nagyszerű társalgó volt és ép oly szívesen látott vendég Eugénia császárnénál a Tuilleriákban, mint Victoria angol királynőnél a windsori palotában. Ha nem is lakott többé Belgrád- ban, nagy befolyása volt Szerbia közéletére s akkor erősödött, fejlődött és kezdett a kultúrával meg ismerkedni e sok jó tulajdonsággal megáldott vitéz, de alattomos rép, amely mint a hörcsög, kész volt neki menni még az oroszlánnak is. Hunyadi Julia grófnő 1869 június tizedikén özvegységre jutott. Mihály fejedelmet a topcsideri királyi parkban Karagyorgyevics Sándor párthívei meggyilkolták. A fejedelmi özvegy Belgrádba készült, oda is utazott és részt vett az áldozat temetésén. Ekkor aztán hosszabb időt töltött Belgrád- ban. A szerb nép nagyon szerette a nemeslelkü és oly nagy történelmi nevet viselő magyar asszonyt. De a grófnő csak azért maradt ott, hogy az anyagi ügyeket rendezze és végkép búcsút vett Szerbiától, amelynek változó hangulata teljesen hasonló Mexikó népéhez. Az ország is gazdag, fiatal, vitéz, de az örökös pártoskodás átka ül rajtuk. A belgrádi félhivatalos “Vido- van” csodálatos előérzettel jósolta meg akkor Szerbia közeli katasztrófáját. A lap akkoriban ezt irta: —. Mindinkább megerősödik és valósulást nyer a nép azon sejtelme, hogy a nemzet által tiz évvel ezelőtt letett fejedelem, Karagyorgyevics Sándor, szövetségben volt a gyilkosokkal. Ő tehát oka és indítója e borzasztó csapásnak és a szerb nemzet helyrepó- tolhatalan gyalázatának.” — Neve fekete marad a történelemben, emléke utódaink által is meg lesz átkozva, — mondja tovább az említett lap — mivel az ország és a nemzet szárnyát legszebb repülésében elszakította. — Ne, nem, az istentelen gyilkos feje nem fog többé felkenetni, a nemzet választottjának vérével megfertőztetett rabló nem fog szerb koronát viselni.” — De Mihály fejedelemnek másod unokaöcscsét, Sándor királyt ismét ugyanaz a borzalmas sors érte s a Karagyorgyevicsok erőszakos, féktelen uralma sodorta Szerbiát arra a lejtőre, ahová a világháború folyamán zuhant. Az Obren ovicsok mindig a müveit nyugathoz simultak s a monarchiával mindig igyekeztek a jóbarátságot fenntartani. Karagyorgyevics Péter azonban teljesen Oroszország karjaiba vetette. magát és igaza volt a szerb félhivatalos lapnak, hogy a szerb rép utódai is átkozni fogják a Ka- ragyorgyevicsokat, akik a békés fejlődés útjáról a sir szélére sodorták a nemzetüket. És csodálatosak a nemezis utjai, — ép ott cmlott eddig a legtöbb szerb vér, ahol Mihály fejedelmet a Karagyorgyevicsok fanatikus hívei a legnagyobb hidegvérrel meggyilkolták. Van biró még a felhők fölött...
