Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-04 / 49. szám
''-..a*-TM» j-. a*«* AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. 1915. DECEMBER 4. megrovásban részesített Convent A magyar Napilapok és közelebbiül az Amerikai Magyar Népszava November hó 24-iki száma is közölte a Református Egyesület vezértestületének azt az átiratát, melyet az egyesület tisztikara intézett a magyarországi Convent- hez. Nem kívánunk beleavatkozni az egyesület ügyeinek irányításába, annál kevésbé törődünk azzal az összeütközéssel, mely az egyesület és egyik hirdető lapja, a csatlako- zottak pártlapja, a Református Híradó között támadt, a mely ösz- szekülönbözésnek következménye az lett, hogy az egyesület vezér- testülete, épen egyik csatlakozott lelkész indítványára és egyhangúlag hozott határozattal, megvonta a hirdetés adás kedvezményét a csatlakozottak lapjától — hanem igen is foglalkozni kivánunk valamennyire a Református Egyesület vézértestületének azon erélyes, határozott és bátor hangú átiratával, melyet Egyesületünk, szintén egyhangúlag, tehát a vezértestületben helyetfoglaló csatlakozott lelkészeknek a hozzájárulásával is hozott és intézett a magyarországi Conventhez Ez az átirat méltó egy olyan hatalmas intézményhez, minő a mi egyesületünk. Ennek iaz átiratnak a hangján átrezeg az édes magyar hazában levő ref. anyaszent- egyház legfőbb hatósága iránti mélységes tiszteletnek, hűséges szeretetnek, de egyszersmind ma gyáros őszinteségnek a tiszteletre méltó érzése. Mert hazug ember az, a ki akár itten valakivel, akár odahaza valakivel azt akarja elhitetni, hogy legyen Amerikában egyetlen magyar református ember, a ki nem szeretné igazán és odaadóan a magyar református anyaszentegyhá- zat, vagy az édes magyar hazát. Esnem jó magyar testvér az, ki e súlyos időkben is azon mesterkedik, hogy miképen lehetetlenítse a békés megértést, a testvéri sze- retetben való egybeforr adást azok nál, kiket a körülmények egymástól eltávolitottak. A református egyesület vezér- testülete tisztelettel bár, de erélyes és határozott hangú tiltakozást jelent be. a Conventen azon törekvés ellen, hogy a Convent be avatkozzék, még pedig ellenszenvesen, kihivólag és visszatetszőén avatkozzék be az amerikai magyar -reformátusság egyházi életébe. A református egyesület vezér- testülete méltó megdöbbenéssel ad kifejezést annak hallatára, hogy a Convent megdorgálta ellenőrünket — Tiszt. Borsos István detroiti lelkészt — azért, mivel ő is iészt vett abban a határozathozatalban, mely a Református Híradótól elvette a hirdetési dijat. A Convent ezt a Borsos lelkészi hűségével összeegyeztethetetlennek nyilvánította. Valóban megható, mennyire szivén feszik a Conventnek az, hogy a Református Híradó valahogy az egyesületi hirdetés nélkül ne maradjon. Ezzel szemben ugyan a szerkesztője a nevezett újságnak fennen hirdeti, hogy a Református Híradó mitsem ad arra, ha az E. elveszi tőle a hirdetést, — de hát a hasonló ellenmondásokat már megszoktuk abban a táborban. Mi az alább szóról-szóra is közölt átiratból külön is leszögezzük a következő mondatokat: — “Kötelességünk volt, hogy azonnal megszüntessük összeköttetésünket azzal a csatlakozott lappal, mely szerződése egyetlen, de annál szigorúbb erkölcsi feltételét megszegte.” Majd igy folytatódik az átirat: — “Kétségbevonhatatlanul meg állapítható, és minden oldalról egyhangúlag meg is állapított tény, hogy a nevezett lap egyházi laphoz méltatlan, a Krisztust sértő, önfelekezetének érdekeit lerom boló alacsony személyeskedésekben próbálta újra kezdeni a múltak szerencsésen elült harcát stb. ’ ’ íme, egy pártatlan, de őszinte és nyílt véleménynyilvánítás arról, hogy minő egyházépitő s testvérszerető krisztusi munka folyik Amerikában a Convent tekintélye alatt a magyar állam kasszájából nyújtott évi százezer korona kormánypénzen! De beszéljen maga az átirat, a melyet teljes szövegében leköz- lünk: — “A vezértestület tudomást szerzett arról, hogy a Főtiszteletü és Méltóságos Convent elnöksége Borsos István deti*»íti ref. lelkészt egyesületünk ellenőrét megrótta azon cselekedetéért, hogy ő is részt vett vezértestületünk.|. mellékelt és egyhangúlag hozott azon határozatának végrehajtásában, a melylyel egyesületünk beszüntette a Református Híradóban közölt hirdetéseit. Vezértestületünk kötelességének tartja, hogy ezzel az ügy gyei kapcsolatban a következőket hozza a Főtiszteletü és Méltóságos Convent elnöksége nagybecsű tudomására: Az Amerikai Magyar Református Egyesület ezelőtt tizennyolc esztendővel alakult, mint az amerikai magyar reformátusság első nagyszabású és azóta i§ egyetlen közös vállalkozása. Ez egyesület céljául tűzte ki, hogy az idegen világban elhagyatva küzdő híveinknek megszerezze legalább azt b biztonságot, mely haláluk esetén gyámolitó nélkül maradó családjuk felőli gondok alól mentesiti őket. Az egyesület csaknem régibb, mint bármelyik denominációja az amerikai református egyházainknak. A denomináció kérdésében való felülállást minden időben szigorúan megtartotta. Vezetői és tagjai között mindegyik tábornak vezető s tagjai részt vettek, de becsületükre válik annak a ténynek a megállapítása, hogy az amerikai magyar reformátusság közéletét oly sajnosán feldúló denominációs harcokat soha még csak meg sem kisérlették behozni egyesületünkbe. Mind a három denomináció által kifejezetten elismert elv volt az, hogy egyesületünket feltétlenül közös intézménynek kell meg tartanunk, nemcsak azért, mert mint haláleseti egyesület üzleti és más céljait külön érdekeltségekre szakítva nem teljesíthetné, hanem azért is, hogy foszladozó közéletünk jobb jövendőjének reménységét ez az egy közös intézmény táplálja. Mindnyájunk titkos, sőt sokszor ki is mondott édes vágyódását jel képezte ez az egyesület, a mely a maga krisztusi munkájával a leghatásosabban egyengette s egyengeti az egy akol és egy pásztor elvének győzedelmi útját; azét a boldog időét, a mikor az amerikai magyar reformátusság úgy a szeretet, mint a hit jegyében az ős Siónban egyesül. E nagy cél szolgálatában állott a clevelandi nagy conventio 1912. évi <azon határozata, melylyel az amerikai magyar reformájtusság akkor egyedüli lapját, a Reformátusok Lapját választotta meg hivatalos lapjául. Határozottan kikötötte azonban, hogy a aenomi- nációs ellentéteknek ekkorra szerencsésen elpihent csatáját semmi körülmények között fel nem újítja. És hogy ezen eljárása menynyire megegyezett a népiélek gondolkozásával; mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mikor ez a lap a kikötött feltételt megszegte, osztályaink szavazata e lappal való összeköttetésünket megszüntetni rendelte el. Minthogy azonban időközben a csatlakozott egyház is lapot indított a Református Híradó címen, és ez a lap a megüresedett hivatalos lapságra pályázott is; vezértestületünk ismét csak a felekezeti békesség és egyenjogúság fennt kifejezett álláspontjára helyezkedett akkor, a mikor a conventio feltételes kikötésének megszigorítása mellett bár, de mégis mind a két lapot alkalmazta egyesületünk hirdetésének szolgálatában. Nem hagyhatjuk említés nélkül azon körülményt sem, hogy az uj csatlakozott lapnak felvétele a mi a conventio határozata nélkül, sőt bizonyos tekintetben annak ellenére történt, a nem csatlakozottak részéről szigorú és ha nem is méltányos, de jogos bírálatot vont maga után és vezértestületünknek sok támadással szemben kellett e határozatot megvédelmeznie. Fentebb és több Ízben hangoztatott elveinkből és a conventio bölcs határozatából kifolyólag is természetszerű és elkerülhetetlen kötelességünk volt, hogy azonnal megszüntessük összeköttetésünket azzal a csatlakozott lappal is, a mely szerződése egyetlen, de annál szigorúbb erkölcsi feltételét megszegte. Az eddig elmondottak érthetőve teszik vezértestületünk méltó meg döbbenését annak hallatára, hogy ez eljárásunk miatt a Főtiszteletü és Méltóságos elnökség ellenőrünket, mint csatlakozott lelkészt megdorgálta és e határozatának meghozatalában való részvételét lelkészi hűségével összegyezhetet- lennek nyilvánította. Mély tisztelettel hangsúlyozni kívánjuk a következőket: 1. Ellenőrünk, ki egyesületünknek fizetett, de eskü alatt is szolgáló főtisztviselője, hivatalos kötelességét teljesítette eljárásában, a mi fentiek után további bizonyításra nem szorul. 2. Yezértestületünk eljárása egyhangú határozat alapján történt, melynek meghozatalában a csatlakozott egyház részéről alel- nökünk és egyik számvizsgálónk is részt vettek. 3. A békesség ilyen helyreállítása nemcsak az amerikai magyar reformátusság, hanem különösebben a csatlakozott egyháznak is elvitázhatatlan érdeke volt. Nem lehet a csatlakozott hazai missiók érdeke az, hogy a hívek • 4a>t a
