Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-27 / 48. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 48. sz. 1915. NOVEMBER 27. amerikai egyházaknak a magyarhoni egyetemes egyházzal való oly egyesítését, amely mengengedhe- tővé teszi azt is, hogy azért az amerikai egyházzal is szövetségben maradjon? Majd azt kérdezte, nem kálvinista módon óhajtom megszervezni az esperességet ? Az a mód ugyanis, ahogyan a magyar református egyházakat esperességeké szervezték, ameri- ka—szerte megütközést keltett és még ma is ellenszenves az amerikai egyházak körében. — Mert ők az egyházközségeket szervező és fenntartó amerikai egyházaknak egyszerűen felmondták a barátságot, az egyházi vagyont magukkal vitték s szabályszerű elboesáttatást nem igen kértek, hanem egyszerűen külön tömörültek. Sok pör származott ebből, sokat is kellett váltság fejében fizetniök, el is veszítette a magyarság az amerikai közönség rokonérzését, de a becsatolás tényleg megtörtént. Mégsem úgy, a mint szerették volna. S nem úgy, ahogy lehetett volna, mert a hat vanhárom egyházból csak huszonhárom csatlakozott a hazai kon- venthez, mig negyven gyülekezet az amerikai egyházak oltalma és védelme alatt maradt meg. Kejlenetettem, hogy az én törekvésem az, hogy egyházközségeink a General Council ellenőrzése és szives támogatása alatt továbbra is megmaradjanak. Én nem akarom széttépni azokat a kapcsokat, amelyek a kivándorolt hittestvérek és az őket felkaroló amerikai egyházak között szövődtek. Sőt azt szeretném, ha megértve egymást, belátnánk, hogy nekünk a kivándoroltak gyülekezeteinek gondozásában azonos feladataink vannak. Nevezetesen az első generáció megtartása érdekében nekünk — kizárólag nekünk — kell meghozni minden áldozatot, a második és harmadik generáció megtartásának reményében pedig nekik kell anyagi és erkölcsi téren támo- gatniok a gyülekezeteket. Ezért is feltett szándékom, hogy a General Council elnökét és vezetőit felkeresem és velük közös munka lehetőségeiről tárgyalni fogok. Hoefer elnök szívesen támogatta törekvéseimet s tüstént értesítette a General Cuncil elnökségét szándékaimról. Ez magyarázza meg, hogy mikorra Ramer super- intendenshez írott ama levelemre, hogy vele és a General Council elnökségével a magyarországi evangélikusok ügyében beszélni szeretnék, a választ megkaptam, abban a válaszban már arról is ér-, tesitett, hogy Allentownban vár 8 hogy az elnökség az ügy beható és hivatalos jellegű megbeszélésre alkalmat fog adni. Közben azonban a még rendelkezésemre álló két hetet arra használtam fel, hogy minél több oldalról tájékozódjam kint élő hazánkfiai társadalmi és egyházi életéről s különösen a református magyar egyházak viszonyait akartam alaposan megismerni, hogy a szervezésnél az általuk elkövetett hibákat kerülhessem. S a legnagyobb hibák egyike az lett volna, ha csatlakozni kívánó egyházközségeinket az őket létesítő amerikai egyházaktól a reformátusok kisebb részének példája szerint, ridegen elszakítottam volna. Az elszakitás ugyanis nemcsak most járt volna nagy és felesleges pénz beli áldozatokkal — bár az evangélikus testvérek között amerikai kölcsönökből élő és eladósodott egyházközségeket nem találunk— de különösen ezután igényelt volna folytonosan újabb és újabb kiadásokat. Mi pedig nem vagyunk olyan gazdagok, hogy pénzünket Amerikára pazarolhassuk. Azokat a folytonosan fokozódó igényeket, melyeket úgy az élet versenye, mint az amerikai viszonyokhoz szokott kivándoroltak az egyházzal is szemben természetszerűleg támasztani fognak, mi csak akkor tudnánk kielégíteni, ha olvasatlanul bocsáthatnánk az amerikai gyülekezetek rendelkezésére a százezreket. Az egyház- községek, mint a clevelandi magyar ev. egyház mutatja azt, szerény, de áldásos alkotásokra a maguk erejéből és az amerikai hit- sorsosok mindenkor készséges segítségével folytonosan képesek. De csakis akkor, ha a hatalmas és gazdag amerikai egyházakkal bensőséges, testvéries viszonyban maradnak. A General Council a magyar missiót magyarnak karolta fel s tartja fenn. Sem a nyelv, sem a magyar nyelvben való iskoláztatás, sem a nemzeti érdekek is- tápolása útjába semmiféle akadályt nem gördít. Tudja ő nagyon jól, hogyha a sokkalta népesebb, öntudatosabb, gazdagabb és intelligensebb németség sem képes nemzetiségét a többi generáción túl megtartani, akkor a többi nemzet gyermekei még hamarább olvadnak bele az amerikai társadalomba. Ennek felismerése indított engem arra, hogy az esperesség szervezésével kapcsolatosan az egyház községeket továbbra is az amerikai evangélikus egyházak közösségében és támogató készségében meghagyni iparkodjam. E szempontok vezettek engem akkor, midőn Allentownban Dr. Ramer A. superintendest felkerestem és vele hosszabb beszélgetés után a főbb dolgokban megállapodtam. E megállapodást Írásba is foglaltuk. Az allentowni pontok képezték azután alapját a más alkalombeli philadelphiai tárgyalásnak. E pontok megvannak szó szerint a tárgyalás jegyzőkönyvében. E tárgyalásról, mely két világrész két evangélikus egyetemes egyházának szövetségkötését készítette elő, még a következőket kell elmondanom. A philadelphiai venag. theoló- giai fakultás a Mount Airy nevű külvársban hatalmas parkban egy szétszórtan fekvő épületcsoportból áll. Gyönyörű temploma az amerikai szokás és mód szerint az előadó termek fölé és mellé van építve. E templom papja a theo- lógia gyakorlati tanára, aki itt vezeti be a tanuló ifjúságot a papi funkciókba. Az épületek közül a tanárok részére kettő az ifjúság részére egy és az előadások és a könyvtár számára tizennyolc szolgál. Az előadó termek közt van a tanári szoba, amelyben tanácskozásunk folyt. E tanácskozást a General Cöuncel azért hívta a theológiára, hogy a tanári kar is szakszerű véleményt adhasson különösen két kérdésre : — először, hogy azonos tanfelfogásu-e a két egyetemes egyház, másodszor, — hogy jogilag lehetséges-e a két egyház együttműködése? Dr. Rehrig, a misszió bizottság elnöke és Dr. Ramer, ugyanezen bizottság superintendense engem, ki a theológiára Dianiska Albert mahanoy city-i elkész, volt tanítványommal mentem ki, már előzőleg felkeresett és néhány dologra vonatkozólag megkérdezett, a tanácsterembe kisért. Dr. Jacobs szép beszéddel üdvözölt és örömét fejezte ki, hogy a magyarhoni evangélikus egyháznak hivatalos kiküldöttjével alkalom van a legfontosabb egyházi ügyekben tárgyalásokat folytatni. Engedelmet kérve arra, hogy az angol nyelv helyet a német nyelvet használhassam, megköszöntem a szives üdvözlést, de különösen, hogy alkalmat adtak e fontos és kedves találkozásra, részletesen el mondottam utazásom és kiküldetésem célját. Megköszöntem az eddigi magyarhoni evangélikusok szives támogatását és gondozását s kértem, hogy a segítséget ezután se vonják meg tőlünk. Elmondtam, hogy két egyetemes egyháznak egymást teljesen kiegészítő és támogató feladatai és kötelezettségei vannak. A mienk az, hogy mig a kivándorolt hittestvérek hazavágynak, őket hitben, érzésben, lélekben a magunk számára megőrizzük. Az övék pedig az, hogy ha kint maradnak, az amerikai társadalom és az evangélikus egyház hasznos és értékes tagjai maradjanak. —• Kértem, hogy e közös és egymást kiegészítő feladatokra testvériesen fogjunk kezet. Nekem nem célom a magyarhoni evangélikusok tömörítésével hálátlanná tenni őket az ügyeiket felkaroló és eddig gondozó egyházakkal szemben, sem visszavonást szítani az evangélium követői között, hanem arra törekszem, hogy együttesen vegyük fel a kivándorolt evangélikus hitrokonok ügyét. (Folytatása következik.) ----------o---------EGY KERESKEDELMI MINISZTER ÉS A SZÉNHIÁNY. Ennek a históriának a színhelye Franciaország. Anglia ostoba szövetségesének területén nagyon is fogytán van a szén. Az ország egyes vidékein egyáltalában nincsen semmiféle tüzelő anyag, mivel a vaggonhiány megakadályozza a vasutakat abban, hogy a bányákból szenet tudjanak elszállítani. A vidéki városok polgár- mesterei összefogtak és felruccantak az ország fővárosába, hogy elsírják panaszukat a kereskedelmi miniszternek. A miniszter fontoskodva hallgatta a vidéki po- desztákat, aztán a torkát megköszörülve komoly képpel ezt felelte az uraknak: — Tisztelt Uraim! — önök arra kérnek engem, hogy szerezzek a számukra vasúti kocsikat. Hát kijelentem, hogy eme kérelmüknek nem tudok eleget tenni, mert vasutaink siralmas állapotban és rendezetlen viszonyok között vannak, vaggonjaink már csaknem tönkrementek. —• A polgármesterek zúgolódni és elégedetlenkedni kezdtek, mire a kegyelmes miniszter ur ezt a jó- akaratu kijelentést tette: — Ámde nem kell önöknek a inegfagyástól félniök, ha nem is lesz kellő mennyiségű szenük. — Biztosíthatom önöket ugyanis, — hogy az idén nagyon is enyhe lesz a télUlEHIIIIIIEIIiaillK 9 Bármilyen könyvre van | szüksége, szíveskedjék ezen céghez fordulni. ■ Rókái Lajos Protestáns irányú könyv- kereskedés. BUDAPEST, ■ Kammermayer Károly-u. 1. ■ Tankönyvek, tudományos a müvek, folyóiratok, refor■ mátus imakönyvek és zsol■ tárok legnagyobb raktára. Laiiiiiimmin
