Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-13 / 46. szám
VOLUME XVI. NO. 46. NEW YORK, N. Y., 1915 NOVEMBER 13. XVI. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. EDITOR: REV. LAD. HARSÁNYI, 454 E. 116th St., NEW YORK. PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y„ under the act of March 3. 1879. Istennek munkálkodó ereje. Erős várunk. . . . Pál apostol, akinek tudományánál csak vallásos érzése volt nagyobb, gyönyörű cloxológiát irt az eférusi gyülekezethez intézett levelében, amikor hangsúlyozza, hogy: — “Isten véghetetlen bőséggel mindeneket megcseleked- hetik feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elménkbe befogjuk a mi bennünk munkálkodó erő szerint.” — Micsoda gyönyörű panoráma •vonulhatott el az apostol lelki szemei előtt, amikor e szavakat gyülekezetéhez intézte. Szinte maga előtt képzelte azokat, akik a hitben erősek, amint az Isten előre segíti minden akadályokon, hogy meggyökerezvén a szeretetben, megtudhassák az “Isten jó voltának szélességét, hosszúságát, a mélységét és magasságát.” Óh, mily tartalmasak voltak az apostol gondolatai és milyen jó hatással lehettek az aggódó gyülekezet tagjaira! — De kár, hogy itt az idegenben oly kevesen vannak, akik az élet küzdelmeiben erőt merítenének a mély tudomá- nyu és vallásos lelkű apostol szavaiból! Sokan úgy gondolkodnak, hogy elég a mindennapi kenyeret megkeresni, mit törődjünk a lelki javakkal. Ezért van aztán any- nyi sivár lélek, ezért hal ki sokakból minden nemes érzés, mert elfelejtkeznek megédesíteni a vallás által az életet. A tulvilági életet távolállónak gondolják! — Pedig soha sem tudjuk, hogy mikor szólít el bennünket az Ur és épen ez az ország az, amelynek az Isten kegyelmének csodálatos gazdagsága által a föld legelha- gyatottabh, legszegényebb gyermeke is polgára lehet! Isten mindent megcselekedhe- tik. Az isteni bölcseség csendesen és nyugodtan végzi az ő átformáló munkáját. Mi emberek, a legkisebb munkánk elvégzésénél is szeretjük arra mindenkinek a figyelmét felhívni. Az isteni teremtő erő pedig minden baj nélkül hívja elő a virágokat a föld mélyéből, hogy aztán gyönyörűséget adjanak a mi szemeinknek. Mi emberek, csak azt is nehezen végezzük el, amire köteleznek embertársaink bennünket. Isten pedig az Ő véghetetlen hatalmának ereje szerint még azt is elvégzi velünk, amit mi csak gondolatban kívánunk. Aggódunk otthon küzdő rokonainkért: — Isten szere- tete a messze távolban is őrző angyalként veszi őket körül. És az ö Szent Lelke munkálkodik bennünk a HIT által, hogy megismerjük az Ő végtelen jóságát! — Óh, igen! A hit által munkálkodik ez az isteni erő mi bennünk. Ez a hit az, amely felemelte az annyi küzdelmen keresztül ment nagy apostolt. Ez a hit az, amely ma is közelebb vezet bennünket életünk pályájának megértéséhez. Ez a hit az, amely képessé teszi nemzetünket is, hogy annyi keserves küzdelem után se lankadjanak fiai. Ez a hit az, amely annak ereje által, aki szeret bennünket, örök győzelemhez juttat bennünket minden küzdelmünkben. — Olvasóink gyakran változtatják lakhelyüket a nélkül, hogy ezt nekünk bejelentenék. így nemcsak hogy a lapot nem kapják meg, de nekünk is felesleges kellemetlenséget okoznak a postahivatalnál. A szenvedések nyomán, miket a sors rámért most hazánkra, leghatalmasabban a vallásos érzés sarjadt ki. Az emberek, kik a béke hosszú esztendei alatt elfelejtették félni az Istent, most a zivatar elől újra a Bibliához, a valláshoz menekültek. A katona mellett nemcsak az orvos, de a tábori lelkész is ott van és a nagy világfelfordulás kevés szilárdan maradt palotái között ott áll az a tanulság is, hogy: — “Erős várunk nekünk az Isten...” A hit vigasztalja meg az anyát, akinek fia elesett a harcmezőn, a hit csepegtet balzsamot annak a szivére, aki kenyérkeresőjét áldozta fel a haza oltárán és a hitből merítenek erőt azok, kiknek a kezéből a hadifogság csavarta ki a fegyvert. Lapunk szerkesztőjének az európai posta ma egy érdekes levelet hozott. Yadkerthy Béla önkéntes adta fel, aki még a béke idejéből szorgalmas olvasója volt a Reformátusok Lapjának és egy véres éjszakai harc folyamán olasz fogságba esett. A levélben vallásos olvasmányokat kér. így hangzanak sorai: Italia—Caserta, 1915. okt. 9-én. IGEN TISZTELT NAGYTISZTELETÜ UR! Messzi idegenből, olasz hadifogságomból, bizalommal, reménynyel keresem fel, kérve, hogy óhajomat kegyeskedjék teljesíteni. Távol szép hazánktól sokkal célszerűbbnek találom, hogy önhöz forduljak kérelmemmel, mely ha megnyeri tetszését, gyorsabban megvalósulhat. Amennyiben, ha lehetséges részéről, szíveskedjék pontos címemre egy Ó és Uj Szö- I vetségi magyar Szentirást, illetve Bibliát és a szerkesztésében | megjelenő “Bibliai Leckeképek”-ből egy teljes sorozatot kül- I deni. Előre is hálás köszönetemet jelentve, vagyok kérelmem • megismétlésével Krisztusban testvére, honfitársa és igaz tisz• f telője • Vadkerthy Béla | cs. és kir. egyéves önkéntes. Természetesen elküldtük neki a kért dolgokat és csak azt sajnáljuk, hogy nem küldhettünk a többi testvéreinknek is, akikre most már talán rá is köszöntött a szibériai tél kegyetlen, farkastermő hidege. Vajha annyi Bibliánk lenne, hogy a municiós hajók helyett Bibliával megrakott hajókat indíthatnánk útba a vérben úszó Európa felé. Akkor nemcsak a hadifoglyok viselnék el könnyebben a hadifogságot, de talán a Biblia szavai nyomán a népek is megértenék egymást, felismernék egymásban a testvérüket és megszűnne omlani tovább a népek vérének tengere. Addig is merítsünk tanúságot ebből az olasz fogságból küldött levélből, hogy mennél nagyobb a pusztulás és baj, annál szilárdabban áll a vallás sziklája, mennél nagyobb a pusztaság, annál jobban kell a Biblia forrásvize.
