Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-23 / 43. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 43. sz. 1915 OKTÓBER 23. Jézus története. Irta: Székely Sándor brousvillei ref. lelkész. (Folytatás.) De Jézus e védekezése nem talál elfogadásra. A sokaság, mely még az imént lelkesedéssel telten vonult Jézus után, eltaszitja őt magától. Onnan felkerekedvén, elméne Tirus határába. (Márk. VII. 24.) Egészen különös kényszerítő körülmények lehettek azok, melyek Jézust népének köréből hirtelen tova űzték. Aki ő vele akar tartani, az ne vegyen búcsút övéitől, hogy vissza ne tartsák: — s még saját atyja eltakarításának szent kötelessége se szabad, hogy feltartóztassa. Azonban a ki vele megy, jól kell tudnia, hogy vájjon van-e arra ereje is elhatározásának végrehajtásához; mint a királynak, a ki hadba vödül, ismernie kell saját fölényét az ellenség felett, miként nagy épit kezésbe csak az kezdhet, akinek vagyona van annak körösztülvite- lére. A ki most Jézussal megy, egy hajléktalant követ, a ki a ró káknál s madaraknál szegényebb. Jézus útja Kapernaumból a patak partján felfelé Korazinba vezetett; e helység romja még most i° Kerázé-nek neveztetik; itt állt, midőn jaj !-t kiált Korazin, Beth- saida és Kapernaum, eddigi működésének helyei felett, melyek őt maguktól elutasítják. Ezeket Si- donnal és Tirussal, ama helyiségekkel hasonlítja össze, melyekbe most megy; úgy vélekedik, hogy e pogány városok hamarabb megtértek volna az ő munkájának látására, mint azok a helyiségek, melyekben eddig működött. Most is az ó-testamentomi elbeszéléshez igazodik. A régi próféták sorsa az ő osztályrésze. Illésnek a föníciai Sareptában lakó özvegyhez kell mennie, mig Izraelben sok szűkölködő özvegy volt. Elizeus meggyógyította a szír Naámánt, mig Izraelben sok bélpoklos hiába vágyott gyógyulásra. Jézus sorsában legkeserübb az, hogy ő saját népének nem lehet többé segítségére. Ezt tükrözi vissza a fe- niciai asszonyról szóló elbeszélés, ki leánya számára segítségért esd. Jézus kezdetben igazságtalannak tartja, a kutyáknak adni azt, a mi tulajdonképen a gyermekeké. Kutyák és gyermekek, ez az országszerte szokásos összehasonlítás a pogányok és Izráel közt. Minthogy népének többé nem lehet segítségére, keserűségében, mely őt eltöltötte, először egyáltalán nem akar segíteni. De e hangulatát nemsokára legyőzte: — nem tagadja meg segítségét. Azonban ez elszigetelt eset. Különben Jézus a pogány földön se nem prédikált, se nem gyógyított. Tanítványait, kik mellette kitartottak, vigasztalja a jövőtőli aggodalmukban. A természet vidám elfogulatlanságát, melyért az ember az égi madarakat és a mezei liliomokat irigyelheti, isteni bizalom által újra visszanyerik. Ezt Jézus kicsiny, bujdosó serege tudhatja; — Isten az ő országát akarja nekik adni. ók az Isten országának dicsőségét látták Jézusnál; ebben a dicsőségben lesz részük egykoron. Rossz földi atyak se adnak gyermekeiknek követ kenyér helyett; igy Isten se fogja megtagadni gyermekeinek az ő dicső országáért való es- deklésüket. Jézus messze utat tesz tanítványaival; Márk. VII: 31 határozottan mondja, hogy Sidonig ment. Simon és András, János és Jakab halászok voltak. Lehet, hogy elvetődtek a feniciai partok- i a. De hazaszeretetük visszahajtja őket. A Genezáret tó keleti részén is pogány terület volt: a Tizváros földje. Ott előbbi működési körüknek közvetlen közelében tartózkodhattak. S itt Jézus nagy örömet ér meg. A zsidó tói ületrol prédikációjára sokan jönnek át, kik benne, a száműzött, megvetett emberben nem botrán koznak meg. Persze, ezek nem gazdagok, jóllakottak és nevetők, hanem szegény, siró, éhező és elnyomott nép. Ez az a pillanat, mikor Jézus pompás beszédében, mely később mint hegyi beszéd volt ismeretes, e csekély embereket Isten országának nagy reménységével vigasztalja, de bátorítja is őket, hogy ellenségeiket és elnyomóikat szeressék és jót tegyenek azokkal, akik nekik rosz- szat tesznek. Csak igy hasonlítanak a mennyei Atyához, ki abban nagy, hogy jóságát a gonoszokkal is érezteti. — Azonban e szegény, éhező embereket nem csupán Isten országával vigasztalja, és nem pusztán ellenségeik szeretetére inti; Jézus legalább, mig vele vannak, segít. Másodszor mutatja meg atyai gondoskodó szeretetét, mely kevés készlettel sokakat meg tud elégíteni. Ez emberek jövetele neki és tanítványainak uj bátorságot adott. Kísérletet kell tenni, hogy vájjon Jézust zsidó földön még egyszer nem fogadnák-e be? Átvitorláznak a tavon, de nem Kapernaum- ba, hanem Magdalába, Ileródes Antipas “tisztátalan” fővárosának, Tibériásnak közvetlen közelébe. Ott talán a zsidó szokást kevésbé szigorúan tartották meg. De amint Jézus itt partra száll, niég mielőtt a faluba ment volna, farizeusok jönnek hozzá, s tudatják vele, hogy itt nyilvánosan csak úgy működhetik, ha mennyei jelt mutat, ha Isten maga száll érte sikra. Látjuk, hogy gyógyításait nem tekintették ilyen isteni jelnek. Itt idegen szájból ugyanaz a kisértő gondolat közelíti meg Jézust, melyet saját szivében visszautasított, midőn a kisértő azt ajánlta, hogy a jeruzsá- lemi templomtetőről bocsátkozzék alá. Most is kereken kinyilvánítja, hogy e nemzetség nem kapja meg a kívánt jelt. Csak Jónás próféta jele lesz osztályrészük. Jónás persze az ó-testamentomi elbeszélésben nagyon nevezetes dolgokat él át. Nem, mint Áron énekes a görög mondában, egy delfin hátán, hanem egy cethal gyomrában vitetik a neki meghatározott partra. Azonban Jónásnak ez egészen különös élménye Jézusra nézve teljesen mellékes: csak a Máté szerinti evangéliom hozta Jézus beszédével vonatkozásba (16 r.). Jézus maga világosítja meg a Jónás jeléről szóló szavait. Ninive férfiai Isten ítéletekor bizonyságot tehetnek Jézus kortársai ellen: ők megtértek Jónás puszta prédikálására. Jézus saját értékének tiszta 'érzetében hozzáfűzi: “és ime nagyobb van itt Jézusnál”. (Mát. 12: 41.) És hogy az ő gondolata semmi kétségnek ne legyen kitéve, még második ó-testamentomi emlékez- tetést ad. Miként a ninivei férfiak, úgy fog Sába királynője is bizonyságot tenni Jézus kortársai ellen; e királynő távol fekvő földről jött s ami őt csalogatta, nem más volt, mint Salamon bölcsesé- ge. Itt is azt mondja Jézus — s ez népének fülében úgy csengett, mint vakmerő, elbizakodott beszéd: — “és imé nagyobb van itt Salamonnál.” Micsoda öntudattal kellett bírnia annak, aki épen bölcseségben az Istentől megáldott Salamon király fölé helyezte magát. Ám Jónás és Salamon csak azért emlittetnek, hogy meg- világitsák ez egyetlen gondolatot: Jézus bűnbánati prédikációja és bölcs beszéde eléggi isteni jelek; ezekből megismerhető, hogy Jézusnak Isten által adott joga volt az igehirdetésre és nyilvános működésre. — De e szavakkal Jézus ismét a hajó felé fordul, melyen tanítványaival jött; s egy nem sikerült remény keserű érzetével vissza vitorláznak. Ekkor Jézus arra inti övéit, hogy távolról se gondolkozzanak úgy, mint a farizeusok és Heródes, Galilea fejedelme, ki Jézus ellen a farizeusokkal egyesült. A tanítványok is alább hagyhatnának azzal a gondolattal, hogy Jézusnak a szent törvény elleni tiltakozása bűn és hogy az embereknek igazuk van, mikor tőle ilyen égi jeleket kívánnak. Jézus a farizeusok és Heródes kovászától óv. Azonban ez intelem a tanítványokat épen kicsinyes gondjaikra emlékezteti ; keresetük, mindennapi kenyerök miatt aggódnak. Ekkor Jézus ama nagy napokra emlékezteti őket, amelyeken kevés étellel sokakat jól tartott: Isten most is tovább fog segíteni, Ám Jézus nem akarja, hogy a tó keleti partján üljön és Galileába átnézzen anélkül, hogy ezt taposhatná. Elhagyja a tavat, felfelé megy a Jordánnon ennek forrásvidékéig és ott, a Hermon lejtőjénél, Cézárea Paneas város közelében, hol Filep negyedes fejedelem uralkodott, Jézus néhány tanítványaival komoly beszédbe kezd az személyét illetőleg. Elbeszélik neki, talán hogy őt és önmagukat bátorítsák, hogy lelkes követői mit mondanak ő róla: — “némelyek Keresztelő Jánosnak tartanak téged”; igy ítélt Heródes Antipas is; de olyanok is, kik Jézushoz vonzódtak, hasonlóképen Ítélhettek: — “mások Illésnek, a Messiás nagy előfutárának, némelyek Jeremiásnak tartanak”; e prófétáról azt hitték, hogy Istennél még mindig könyörög népéért; “mások prófétának” amilyen próféta csak egy volt. Tehát szó sincs róla, hogy Jézust mindenki elvetette volna. A látszólag mértékadó férfiak megvetése dacára még sokan lelkesedve néznek Jézusra. Ez a tanítványok meggyőződése. Ekkor végre azt kérdi Jézus, hogy hát ők maguk kinek tartják? E kérdést nehezen intézte a tanítványok összességéhez : a párbeszédet valószínűleg csak Simonnal s János és Jakab testvérekkel folytatta. így az a válasz is, melyet Simon ad, nem volt előbb a tanítványok körében megállapítva; Simon azt mondja, amit Isten neki épen most nyilatkozott ki, midőn Jézus kérdésére: “Ti pedig kinek mondotok engem?” röviden és határozottan igy felel: — “Te vagy a Messiás!” (Folytatása következik.) PETRI ELEK PÜSPÖKKÉ— VÁLASZTÁSA A dunamelléki református püspöki székbe — az áldott emlékű Baksay Sándor utódaként — Petri Elek theológiai tanár, budapesti lelkész került. Az uj püspök kiváló erőssége a református világnak. Az igaz ember és a nagy pap minden erénye sokszorosan megtetézve van meg benne: — egyháztudományi munkássága, adminisztrátori ereje, szónoki kiválósága, puritán ember—volta mind biztosíték rá, hogy méltó utódja lesz halhatatlan emlékű elődjének. A megválasztatása egy igaz élet kiváló értékeinek megkoronázását jelenti.
