Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-16 / 42. szám

4

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

42. sz. 1915 OKTÓBER 16.

Vol. XVI. Oct. 9, 1915, No. 42.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

A Ref. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja.

Felelős szerkesztő: HARSÁNYT LÁSZLÓ, new rorkí ref. lelkész. Főmunkatárs:

KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal:

454 E. 116th St., New York.

Minden levél, közlemény, egyházi és »gylsti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő:

Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th Bt., NEW YORK.

Telephone: Harlem 1893

Előfizetési árak:

Amerikában egész évre.............$1.00

Magyarországra egész évre... $3.00

HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL

Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church Ü. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor:

Rev. LADISLAUS HARSANYI

Subscription rates One Year $1., Half Year 50c — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50

Official Organ of the America» Hungarian Reformed Federation.

Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja.

Isten a Természetben.

A ki részrehajlatlanul vizsgálja a természeti világ berendezését, annak észre kell vennie az abban uralkodó nagyszerű rendet. Elkezdve a csillagok mozgásán, melyek zajtalan fenségben keringenek fejünk felett, el a lábaink előtt heverő csodálatos dolgokig, mindenütt a harmónia és a szépség nyomait, a célhoz illő eszközöknek soha nem tévedő alkalmazását észlelhetjük. A rendben keringő világokat az őket kormányzó nagy törvény köti helyükhöz. Egyiknek a pályafutásában történt változás a többinél is hasonló eredményt hoz létre. Az alkalmazkodás törvénye hatja át az egészet. Az egyensúly sehol sincs ily nagy gonddal keresztül vive. “A szfériák zenéjét” nemcsak a költői lélek véli hallani fent és alant. S amint már Kant is tapasztalta, a tudásnak egyetlen mezeje sem nyújt annyi anyagot az elmélkedésre, mint “a csillagos ég.”

A földünk is mily csodálatosan alkalmazkodik a célhoz, melyet szolgál. Mily bámulatosan van az emberek lakhelyévé berendezve. Gondoljunk a jóságos anyatermészet intézkedéseire, a miket a gyermekei javára tett. Gondoljunk a nap felkeltére és lenyug- tára, az évszakok változásaira, az egymást követő nemzedékekre és azon jó téteményeire, a mikkel munkálja az emberi faj fennmaradását és boldogságát. Az alkalmazkodás példáinak egész tömege vonja magára figyelmünket, a mint világunkat részleteiben vizsgálni kezdjük. Mig e sorokat irom, csendes eső hull alá a szomjas földre. Van-e ennél dicsőbb és áldásosabb valami? És ez csak egy példa, a tervre ellenállhatatlanul utaló példák megszámlálhatatlan seregéből. “Senki sem lehet olyan esztelen”, — mondja Conder — “hogy tagadhatja, miszerint a nagy mindenség az atomoktól és etherrezgésektől fel a világok rendszeréig teli van oly tervelés, tudás és ügyesség jeleivel, a melyhez képest az emberi bölcseség otromba és csekély. —

Egyszóval, imndenütt- egy mindent átható cél nyilvánul, mely felöleli az egészet, de a legcsekélyebb részletet sem hanyagolja el. Csak nagyon kevés ember van olyan, a ki ez érv előtt meg ne ha jolna. Olyan érv ez, — mondja Balfour — melynek “ereje mindig megmarad”; még félelmes ellenfele, Mill Aurt János is kijelenti, “hogy a tudomány jelen állása szerint a természetben észlelhető alkalmazkodás a valószínűségnek mérlegét az értelem által végrehajtott teremtés javára dönti el.

Még bizonyosabbá lesz a dolog előttünk, ha egy pillantást vetünk a másik és egyedül leheséges eshetőségre. Ha tervről nem beszélhetünk, úgy akkor a világban található rend és harmónia, a bámulatos berendezkedés és alkalmazkodás csak a vakeset müvei lehetnek. Vájjon lehet-e ennél szörnyűbb kénytelenséget állítani, mint hogy ez a pompás és nagyszerű világegyetem az anyagpará- nyok “esetleges csoportosulásából állott elő”, még ha feltesszük is, hogy a parányok örökkévalók és önmaguktól léteznek, még ha egynek vesszük is az erőt és anyagot?

—“Könnyebb lenne az Ezeregy éj meséit elhinni, mint ezt,” — mondja igen helyesen Flint professor. — Csakugyan álltihatnók-e hogy egy csomó vas és acélparány más hozzájuk tartozó anyagpará- nyokkal egyetemben önmaguktól egy gőzgéppé tudnának alakulni, még ha feltesszük is, hogy önmozgással és minden megkivántató tulajdonsággal bírnak? Nem elégséges azt állitani, hogy az őspará- nyokat bizonyos törvények igazgatták, ezeknek a működése hozta létre a csodálatos eredményt. Mert e kérdéstől eltekintve is, hogy hol vették magukat e törvények? meg fejtetlenül marad a fökérdés. A

törvény nem ok. A törvény esak azt mutatja meg, hogy miként ntegy valami végbe, de magát a tényt nem magyarázza meg. Ismerheted alaposan az elveket, melyek szerint egy gőzgépet megszerkesztenek, valamint azon anyag sajátságait is, melyekből megalkottatott, de ez ismeret csak annál élénkebben érezteti veled, hogy annak kigondolásához és megszerkesztéséhez ész és értelem kívántatik. Hasonlóképen ismerheted az anyag összes alkotó elemeit, valamint annak sajátságos törvényeit és erőit, de ez a tudás nem ment fel annak a vizsgálatától, hogy az ős chaoszból miféle működés folytán állott elő a rend és szépség? Honnét az a magasabb törvény, az a hatalmas erő, mely mozgásba hozta az anyagot, hogy az elért eredményt létrehozza? S ha ezt a folyamatot végig gondoljuk, akkor állunk csak igazán szemben nagy nehézséggel.

Az evolúció elméletének felmerültekor sokan azt képzelték, hogy ez összetöri a rendből a tervre való következtetés bizonyitékait. A Tősgyökeres agnosztikusok lelkesedéssel üdvözölték, mint a mi képes lerombolni a régi hitet. Darwin nem csak nem fogadta el a terv eszméjét, de benne elméletének felforgatóját látta. Huxley azonban már kegyesen megengedte, hogy ez a két elmélet “nem zárja ki egymást kölcsönösen” és nem bizonyítható be, hogy “ez az ős moleculáris berendezkedés nem azzal a szándékkal történt, hogy belőle a világegyetem tüneménye kifejlődjék.”

Valósággal a kifejlődés elméletének védői nem idegenkednek többé a terv eszméjétől, a melyre pedig sokak szerint az ő hypothe- sisiik a halálos csapást mérni volt hivatva. Az evolúció ma már a teremtésnek csak másik elnevezése. A Darwin nevét halhatatlanná tevő nagyszerű gondolat csak még jobban megvilágositja “a tervszerű irányt”, melyben “az egész teremtés mozog”. Immár kimagya- rázhatók a bennünk és az alsóbbrendű teremtményekben található “durványos és haszontalan szervek”, a melyek a természetbúvárokat zavarba hozták és a melyek a terv eszméjével ellenkezni látszottak. Az egységes természet “egy Istenről”, valamint “egy törvényről, egy elemről” teszen bizonyságot. Az az egységes természeti törvény, a melyről annyit hallunk beszélni, s a melyről oly különös módon azt képzelték, hogy Istent feleslegessé teszi, valósággal csak szemmelláthatóbban tünteti fel az élő Isten munkálkodását.

Igaz ugyan, hogy még mindig marad sok viszásság. Sok dolog van a természetben, a mi e bizonyítékunknak ellene mond. A rend és összhang egyáltalán nem egyetemes. Van elég, ami inkább önkényességre, mint tervszerűségre enged következtetni. De. hát ezek nagy része természeti korlátoltságának és tökéletlenségének tulajdonítható, a melyek miatt a végtelen Teremtő céljait felfogni nem tudjuk. A többiek azon vészes elem kifolyása, amit az írás bűnnek nevez, s a miről majd később szólandunk. De azért elég ténye áll rendelkezésünkre azon csodálatos alkalmazkodásnak és összhangzatos berendezkedésnek, a melyek bőségesen igazolják a tervre való következtetést. Sőt még az ellentmondó, a terv eszméjével össze nem illőnek látszó elemek is megerősítik. Azt jelzik ezek, hogy az ember nem elégedhetik meg a természetben tökéletlenül nyilvánuló rend és összhang látványával, de folyton előre tör, hogy azt Istennél teljes valóságában feltalál hassa. Még a tervre való következtetés ellen való tiltakozás is csalhatatlanul valamely tökéletes cél fogalmára utal, melyet a Végtelen elme kigondolt. “A rend és intézkedés, az alkalmazkodás és szépség elméi olyan értékes eszmék, hogy az elme le nem mondhat róluk, ha egyszer megismerkedett velük. Ezek az eszmék tulajdonképen szükséges eszmék, mert az elme magában .viseli, magában hordja azokat. A mely eszméket felébreszti öntudatunkban, azokat sokszor nagyon tökéletlenül mutatja fel a világ; azért elménk meg nem elégedhetik a világgal, hanem az abszolút és tökéletes terv, szépség és harmónia eszméjében keres megnyugvást.”

Ha tehát van cél és terv, a miről megbizonyosodtunk, kell lenni tervezőnek is; kell lenni valakinek, a kitől a természet szervezetét létrehozó okok és okozatok végtelen láncolata nemcsak kiindult, de a ki kigondolta és keresztül is viszi fenséges tervét, a melynek tökéletlen szemlélői vagyunk. Azon elme, mely mindezt véghez viszi, bizonyára végtelen értelemmel bölcseséggel és hatalommal bir. Jogunk van e tulajdonságokat méltán ráruházni aria, a ki a roppant és bonyolult szervezetet, az anyagi világ csodáit létre hozta. E következtetést teljes joggal vontuk ki a tényekből. Ezek szerint úgy találjuk: van, kell lenni egy abszolút tényezőnek, a ki végtelen ,örök, változatnélküli, bölcs és hatalmas, a ki maga az élet és minden létezőnek életelve. Igaz, hogy emberi fogalmak ezek, a miket saját elménk tulajdonságaiból vonunk le. De hogyan szerezhetünk máskép ismeretet Istenről? Ha az ember csakugyan betetőzése és a koroná-