Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-16 / 42. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 42. sz. 1915 OKTÓBER 16. a zsidó vallást, az uralkodó ke­gyességgel homlokegyenest ellen­kezvén. Ne csodálkozzunk, hogy a farizeusok azon gondolkoznak, hogy e kényelmetlen prédikátort talán az államhatalom segítségével eltávolítsák. Azonban Jézus befolyása a tö­megekre még emelkedik; tizenkét rendes kísérőből megállapított kö­re van; most a házban, majd egy csónakban ülve prédikál a parton álló tömegnek, mely, persze, gyak­ran csak a szép elbeszélésekben leli örömét anélkül, hogy mélyebb értelmük felett elmélkednék. Jel­lemző, hogy zsinagógái igehirde­tésről most már, legalább Kaper- naumot illetőleg, nincs többé szó. A róla szóló ítélet megoszlik. Any­ja és testvérei Názáretből jönnek, hogy haza vigyék; meg vannak győződve, hogy Jézusnak e nyil­vános működése tévút. Jézusnak azonban azokban, kik szavain csüggnek, nagy családja van, s ő tudja, hogy neki e család szol­gálatában kell maradnia. Mégis Galilean keresztül vonulva, Názá- retbe is eljut. Itt a zsinagógában szól. De nincs olyan sikere, mint máshol. A nép nagyon is sok em­léket elevenít fel az ő családi és kézmüvesi életéből; ez akadályo­zóig lép prédikálása tiszta hatá­sának útjába. Már a Názáretbe menetel azt mutatja, hogy Jézus az ő prédiká­ciójának szélesebb alapot óhajtott adni, mint azt a kapernaumi kör­nyezet neki nyújtotta. Még vilá­gosabb lesz e szándék, mikor tanít­ványait kettenként kiküldte, hogy Izrael városainak az Isten országa közellétét hirdessék. Az aratás igen nagynak látszott .ezen, még mindig kis számú munkásokra nézve. Ráadásul az idő szorgos volt: Jézus azt tudatja tanítvá­nyaival, hogy Izrael városaival mind addig nem végeznek, mig a Messiás nagy napja meg nem vir­rad. Ezért szigorúan egyedül Iz­raelhez ragaszkodjanak; nem a pogányoknak, nem a samaritánu- soknak kell prédikálniok (Mát. 10 :5): Izráel az Ígéret népe; min­denek előtt ott kell Isten országá­nak közelségét hirdetni. Azonban ilyen látszólag fantasz­tikus igehirdetés mindenütt el­lenségekre talál. Juhoknak fog­ják a tanítványok magukat érezni a farkasok között; Jézus azt kí­vánja, hogy őszinte egyszerüsé- ségük a szükséges világi okosság­gal párosuljon. Úti felszerelésre nincs szükségük. Minden faluban bekopogtatnak egy vendégszerető házba s ott maradnak, mig a he­lyiségben kell tartózkodniok. Ház- ról-házra járva, ne kolduljanak. Ha valahol nem találnak ilyen vendégszerető helyre, akkor vo­nuljanak tovább, miután a barát- ságtalanságot megbélyegezték és az Isten országának elközelgetését is hirdették. Hogy a tanítványoknak e téri­tői útja térbelileg milyen messzi­re nyúlt, nem tudjuk; azt se, hogy meddig tartott. Ez ut Jézus nevét szélesebb körben ismertette meg Heródes Antipas, Galilea fejedel­me, boszusan mondja, hogy Jézus­ban a közben lefejezett Keresztelő János támadt fel (Márk VI :14) ; semmit se ért, hogy az egyik pró­féta száját erőszakkal elnémította. A lakosság lelkesedve csügg Jézus szavain. Tanítványai visszatérése után szándékosan keresi fel velők a magányt. Ennek dacára csakha­mar egy óriási tömeg gyűl köréje s mint egy hü családanya, ki ke­véssel ki tud elégíteni egy csapat gyereket, Jézus gondoskodik ar­ról, hogy a jobbadán szegény em­berek, kik a közelből és távolból özönlöttek hozzá, szükséget ne szenvedjenek. Ekkor úgy jelenik meg nekik, mint az ókor csodás fórfia, mint Illés, ki húsz árpake­nyérrel száz embert jól tudott tartani (1L Kir. TV :42). Jézus mű­ködésének tetőpontján áll. Ekkor beáll a katasztrófa. A jeruzsálemi főtanács is hallott a különös hitszónokról, ki oly hat­hatósan hirdet megtérést és ugyan akkor a törvény áthágását kevés­be veszi, ki az embereket az Isten országának tökéletes világa részé­re lelkesíti, s ugyanakkor a vám­szedőkkel és hasonlókkal ül egy asztalnál. írástudók jönnek hát Jeruzsálemből a Genezáret tóhoz, s megtekintik az újonnan alakult vallásos közösséget. Nem sokára botrány fordul elő. A nép vénei, a főtanács, keményen meghagyták a parancsot, hogy étkezés előtt a kezeket meg kell mosni; s Jézus tanítványait enni látják anélkül, hogy ők e szent kötelességet tel­jesítették volna. Ekkor Jézust kérdőre vonják. Am ő habozás nél­kül kinyilvánítja, hogy a nép véneinek a követelményeivel nem törődik. S okát is adja. A jeru­zsálemi utasítások Isten akaratá­nak nagyon gyakran ellene mon­danak. Ezt példával igazolja. A főtanács ödanyilatkozott, hogy ha alaki fogadalmat tett arra, hogy ha szüleit nem támogatja, e foga­dalom, ha egyszer kimondatott, kötelező. Ezt Jézus teljesen visz- szás döntésnek tartja. Tehát a nép véneivel, a főtanácscsal készen van. Tekintélyük előtte semmit se ér. De csupán ő rajta áll, hogy sokan, kik körülte vannak, el ne tévelyedjenek. Előállítja tehát az egész néptömeget s nagy hatalom­mal és erős hangsúlyozással mond­ja azokat az igéket, melyek a ta­nítványait igazolják azért, hogy étkezés előtt kezeiket nem mossák meg. Hallgassatok reám mind­nyájan és értsétek meg! (Márk VII. r): tehát semmi kétség afelől, hogy most alapvető kinyilatkozta­tás fog következni: Nincs semmi az emberen kívül való, ami bemen- vén ő belé, megfertőztetné őt; ha­rem amik belőle jönnek ki, azok fertőztetik meg az embert. Tehat nem véletlen érintések, nem étel és ital, nem is betegség, amely az embernek csak külsejét illeti, te­szi valakinek Isten előtti értékét vagy értéktelenségét. Ami egy em­ber értéke felett dönt, az, ami leg­mélyebb bensejéből buzog, jelle­mének megnyilvánulása. A szent formák vallásának a jellem erköl­csi vallásává kell lennie. Ezt hir­deti itt Jézus fenhangon. Ám ezzel ellene mond a törvény világos követelményeinek, ame­lyek az izraelitának azt mondják meg, ami őt inegfertőzteti. Csupa külső dolgok ezek, étel és ital, bizonyos betegségek, tisztátalan eszközök érintése, pogányokkali érintkezés, betegek és holtak érin­tése. A tanítványok látják, hogy i: jeruzsálemi Írástudók mennyire meg vannak rémülve e beszéd mi­att. Jézust azonban az ő fenkölt. örvendetes bátorsága, mely nélkül soha sem mondhatta volna e beszé­det, feljebb emeli őt. Minden plán­ta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagy­játok őket; vakoknak vak veze­tői ők; ha pedig vak vezeti a va­kot, mind a ketten a verembe es­nek (Mát. XV. r.) Tehát látja el­lenfeleinek igazságtalanságát és látja, hogy bukásuk elkövetkezik; ami pedig őt oly büszkévé és da- cosá teszi, az az a bizonyosság, hogy a végdöntés az ö mennyei Atyjának kezében van. A jelenben bár vesztett, de a jö­vő az övé volt. Most még a Gene­záret tó melletti egyszerű lakos­ságnál a jeruzsálemi főtanács és írástudók tekintélye sziklaszilár- dan áll. És ez Írástudók óvják a népet Jézustól, mert elcsábítja őket. Biztosan lép fel, mint bün- bánathirdető és legyőzi a gonoszt: ördögöket iiz. De ő azokat egy gonoszabbnak szolgálatában vízi; ő maga ördönkős és pedig Belze­bub, az ördögök fejedelme van ve­le (Mát. 12). Akiket megtérít, azok előbb bizonyára áthágtak egyik-másik törvényt; ő teljesen elszakítja őket a szent törvénytől, amelyek hü betöltésétől függnek Izráel reménységei. Ez szemrehá­nyás volt Jézusnak, melynek jo­gosságát látszólag nem lehetett ta­gadni. Jézus meghallgatja e szemrehá­nyást és válaszol rá. Ha ördög által üz ördögöket, a gonosz még is kiüzetik; — “minden ország, a mely magával meghasonlik, el­pusztul.” Tehát ha még e szemre­hányás jogos volna is, örülni lehet­ne Jézus működésének; a gonosz hatalma önmagától is összetörne. De e szemrehányás nem jogos; — “Senki sem mehet be valaki a ha­talmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha meg­kötözi előbb a hatalmast” — ha Jézus bűnös embereket megja­vítani, a gonoszt bennük legyőzni képes, akkor Urnák kell lennie a gonosz felett, nála végérvényesen hiányzani kell a bűnnek. Azon­ban milyen fonák az ő ellenfelei­nek ítélete ! Jézus a Szentlélek- ben szemük előtt munkálkodik a jónak e világbani uralmáért s el­lenfelei gyalázzák, hogy ördöggeli szövetségben űzi ki az ördögöket. Ekkor ezt mondja: “Minden bűn megbocsáttatik az embereknek, még a káromlások is mind; ame­lyekkel káromolnak; de a ki a Szentlélek ellen szál káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó.” — (Márk III. 28—29.) Az ellenfelek látják, hogy Jézus miként beszél és cse­lekszik; látják a jót, amely belőle kiárad. Ha valaki ilyen isteni erőt működni lát, és azt ördögi munkának nevezheti, akkor Jézus Ítélete szerint nem menthető meg. A jó jelentkezhetik a világban; a ki azt nem látja, nem lehet rajta segíteni. (Folyt, köv.) Angol-magyar Református Ka­tekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a máso­dik kiadás is csaknem teljesen el­fogyott belőle, — kapható a ho- mesteadi ref. lelkészi hivatalnál, a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzi­ke Dániel Halotti Búcsúztatók cí­mű müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi pro testáns cimü kitűnő hitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e címre intézen- dők: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenue, Homestead. Pa. BIBLIAI TANÍTÓ Uj havi folyóirat 36—40 oldalon, képekkel, vasárnapi iskolák és ke­resztyén családok részére. Előfizetési ár egész évre 50c. Vasárnapi iskolák részére egy csomagban 35 cent. Az Amerikai Magyar Reformátu sok Lapja rendes előfizetőinek 25c. A csinosan kiállított, minden hónapban megjelenő folyóirat el­ső száma, amely január hónapra szól, megjelent, azonban tekintet­tel az ezzel járó nagy kiadásokra, csupán 1500 példányban. Kérem a vasárnapi iskolák vezetőit, hogy megrendeléseiket minél előbb jut­tassák az alábbi cimre: BIBLIAI TANÍTÓ Rév. Lad. Harsányi, 454 E. 116 St. New York, N. Y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom