Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-12 / 24. szám
12. sz. 1915 JUNIUS 12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 i-----; . .—— polgári leveleiket és ilyenmodon fbiztositsák magukat a bekövet-1 •f kezhetö kellemetlenségek ellen, ß |Uj hazánkban való érvényesülés-^ ’linknek első feltétele is, hogy ha- zánk szeretete mellett fogadott y hazánk iránti kötelességeinkről | se feledkezzünk meg. Mindezek - abból az alkalomból jutnak 5 eszünkbe, hogy a Pittsburghi Ke- ■ reskedelmi Kamara a napokban tartott nagy gyűlésén azt határozta, hogy felirattal fordul a (kongresszushoz, hogy a beván- dorlottakra vonatkozólag törvény alkosson a Congresszus, mely törvény meghatározná, hogy mennyi ideig szabad egy külfödi- nek az Egyesült Államokban tartózkodnia, mint nem polgár? A javaslat szerint minden bevándorlónak nyilatkozatot kellene, partraszállása alkalmával aláírni, mely nyilatkozatból kitűnne, hogy az illető polgárosodási szándékkal vándorolt-e ki Amerikába. A határozatot T. J. Keenan ezredes; indítványára elfogadta és a Cong-; resszus elé terjesztette a gyűlés. MEGTAGADOTT ALÁÍRÁS. Több lelkésztársunk kérdést in-1 tézett hozzánk arra vonatkozólag^ ha vájjon a Pennsylvania vasut-í társaság megadja a féljegyet aS jj lelkészeknek, mint ahogy ennek-?, reményét kilátásba helyezte la-5. punk egyik régebbi híradása. -—f Utána jártunk a dolognak illeté-b kés helyen, honnan azt a felvilá-9 gositást nyertük, hogy a vasút- társaság a legnagyobb udvarias-3 sággal hajlandó volna a félj egy » kedvezményben részesíteni, azon- : ban a vonatkozó törvényjavaslat, 3 bár Pennsylvania állam törvény- hozása azt elfogadta, — nem í nyerte meg Brumbaugh kormányzó szentesítését, aláírását, minek következtében természetesen a jó- ; indulatu javaslat törvényerőre nem emelkedett. Egyelőre tehát a , lelkészek is épen úgy kötelesek l megfizetni a teljes menetjegy ] árát Pensylvaniában, mint bár- < A beteg királykisasszony. I — Mese. — Hol volt, hol nem volt egyszer az Óperenciás tenger határán egy nagyon gazdag király, kinek a birodalma olyan messze terült el, hogy egyik végtől a másikig száz esztendeig kellett volna menni az embereknek. De akármilyen ‘nagy is volt a hatalmas király országa, akár mennyi arany, ezüstje, gyémántja és rubint ja is volt a kincstárában, még sem volt boldog. De nem is lehetett boldog, | mert a királynak egyetlen leánya, ja legnagyobb kincse napról-napra í fogyott, egyre sápadtabb, egyre betegebb lett. Hiába hívta hozzá a leghíresebb orvosokat. A szépséges királykisasszony arca olyan fehér volt, mint a fogyó hold sarlója, szemei beestek és olyan sápadtan csillogtak meg a barna szemgödörben, s mely más utasok. PÁLYÁZATI HIRDETÉS A Bridgeporti Első Magyar Református Egyház presbyteriuma pályázatot hirdet az üresedésben levő kántor tanitói állás betöltésére. Fizetés havi 50 dollár és stóla. Csakis olyanok pályázhatnak, akik pedálos orgonán is tudnak játszani s az énekkar vezetésére képesek. Pályázatok a lelkész tűmére, Rév. Sigmund Laky, 227 Pine Street, Bridgeport Conn, küldendők. DEZSŐ JÁNOS, főgondnok LAKY ZSIGMOND református lelkész. szépsége olyan volt, mint egy fakulásnak indult, halványnyá gyen gült gyönyörű selyemkendő, az nem tudott többé elmenni tőle. De mind hiába volt, senki sem tudta, mi a király leány baja, senki sem tudta, hol, melyik erdőben termő gyökér rejti irigyen azt a csodálatos medicinát. Egy nap, mikor a király már vörösre sírta ki mindkét szemét, és az udvari orvos a csillagok járásából kiszámitotta, hogy a királyleány háromszor hét hét múlva el fogja hagyni a földet, egy szegényen öltözött fiatal ember jelent meg a küszöb előtt. Tisztességesen Isten áldását kívánta a fenséges hajlékra, leemelte a kalapját és várta, mig megszólítják. Eleinte, mikor azt mondta, hogy orovosságot hozott, melyet szeretne kipróbálni, nem is akartak vele szóba állani, és a szolgák egyszerűen ki akarták dobni a kapu alól. A nagy kiabálás megütötte a fülét a szomorkodó királynak, aki megparancsolta, hogy a szegény fiút hozzák elébe. így is történt. Szerény udvariasan kalapja karimáját kezei között forgatva, mondta el az ismeretlen jövetele célját és kivett a tarisznyájából a hamuba sült pogácsa közül egy fehér kis dobozt, melyben cukor formájú orvosság szemek voltak. — Azt hiszem — szólt — ez az orvosság segíteni fog a fenséges királykisasszony baján. De ha ez nem segít, akkor egyáltalában semmi sem fog segíteni, mert ennél az orvosságnál jobb és csodálatosabb nem létezik a földön. Én már sok országot, világot bejártam, idegen ismeretlen földeken vándoroltam, voltam abban az országban, ahol az embereknek I mint az esti forrás, melynek vizét sekélyre apasztotta a forró napsugár. Egyik tudós öreg asszony a másiknak adta a király gyé- mántos, ezüstös palotájában a kilincset, de egyik sem tudott segíteni rajta. Próbálták az erdő füveivel, mindenféle gyökerekkel, miket éjfélkor szedtek a kakuk madár kuvikolása idején, de hiába. A királykisasszony kinek a piros színe egyre tűnt el arcáról, folyton beteg lett. A király végső kétségbeesésében arra a lépésre határozta el magát, hogy odaadja a fele birodalmát és a leánya kezét is annak, aki meggyógyítja szive legértékesebb kincsét. Azonnal futárok rohantak szét a nagy birodalomban habzó paripával. Mindenütt kidobolták, hogy aki a király leány arcára visszavarázsolja a piros rózsákat, megkapja feleségül a királykisasszonyt és még ráadásul a végtelen birodalom felerészét. A szomszédos birodalmak királyfiai egymásután szállottak le pompás paripáikról a királyi kastély udvarán, de egyik sem hozta el az igazi orvosságot. És a királyfiai mind sírva távoztak el, mert aki egyszer meglátta a gyönyörűséges, király leányt, kinek beteg hét fejük van jés ahol a fákon a gyümölcsök megszólalnak, ha a vándor le akarja tépni őket az ágról. Ezt az orvosságot onnan hoztam, ahol egy nagy város van, melyben százemeletes házak állanak az utca patakokon. Abban a nagy városban van egy gyógyszer ft tár, ott vásároltam ezt a medeci- nát. Vegyen be ebből a királykisasszony minden nap egy-két szemet és egy hét múlva majd visz- szajövök, akkor talán már egészséges is lesz. A király orvosai mikor megnézték az egyszerű kis orvosságot, eleinte kinevették a szerény fiatal embert, mert nem hitték, hogy ez a rózsaszinii cukorka segíthessen ott, ahol az ő nagysza- kállu bölcsességük minden igyekezete hiába valónak bizonyult, A király azonban megengedte, hogy az igénytelen orvosságot kipróbálják. Az ismeretlen alázatosan meghajolt és eltávozott azzal az ígérettel, hogy egy hét múlva pontosan visszatér. A királykjsasszony bevette az orvosságot. Minden nap egy-két szemet. És csodák csodája, arcának rózsái visszatértek, kedve, étvágya megjött és egy pár nap múlva már kacagva, egészségesen szaladt édes apja, az ősz király elébe, kinek boldogsága olyan nagy volt, hogy rigót lehetett volna vele fogatni. Egy hét múlva az ismeretlen kopogtatott. Eljött megnézni, hogy micsoba hatással volt a rózsás cukorka. Már messziről mikor jöttét az őrök jelezték, neme si urfiak vonultak ki elébe. — Arany lóra ültették és a király parancsából az asztalfőre helyezték. Mikor a sok elhalmozctt aján dék súlya alatt végre lé'ekíethez juthatott, a király megkérdezte, hogy iicsoda és honnan vett’ ezt a csudálatos orvosságot, mely a halálos betegeket is kigyógyitja. — Nem olyan nagy érdem az, — szólt az ismeretlen, — mikor messze egy idegen országban raun ka után jártam, vásároltam. Abban az országban minden ember használja, nagyja, apraja, mind él vele. A Partola gyomor és vér- tisztitó cukorka ez, melyből egy nagy dobozzal egy bollárért, hat dobozzal öt dollárért küld akár- hová a Partos Patika, 160 Second Ave., New York, N. Y. A vére, a gyomra volt rossz a felséges királykisasszonynak, az ellen pedig nem segít az orvos, hanem csak a Partola. így szólt az ismeretlen és menni készült. A király azonban megállította és igy szólt hozzá: Holló öcsém. Te meggyógyítottad a leányom és én pedig meg fogom tartani a szavam. A tied lesz a fele királyságom és hozzá megkapod a lányomnak a kezét. Azonnal meg is ülték a lakodalmat és a bölcs ismeretlen megkapta a hatalmas birodalom felét, melyben még most is mindenki egészséges és boldog. A királykisasszony és a férje pedig talán még most is uralkodnak, ha meg nem haltak.
