Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-01 / 18. szám
XVI. ÉVFOLYAM, 18. SZ. NEW YORK, N. Y., 1915 MÁJUS 1. VOL. XVI. No. 18. \Z AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 454 E. llCth St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. OLVASÓINKHOZ. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja az esztendők hosszú sora óta harcol az Újvilág református magyarjaiért. Mindenhol legelöl jártunk, amikor a küzdelemről volt szó és nem volt ennek az újságnak életében soha egy perc, amikor megtántorodtunk volna Amerika református magyarjaiért való igaz és becsületes munkában. Mi szolgák akarunk csak lenni, az amerikai magyar református magyarság szolgái és amennyire tellett az erőnkből és a mi eredményes munkára feledzett minket az Istenért és emberért való szeplőtlen odaadásunk: — azt mind hadvonalba állítottuk, csakhogy minél dusabb lehessen Amerika református magyarjainak aratása. Ahány évfolyamot megért az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, minden esztendő a küzdelmes munka, a folytonos harc éve volt: — szentek azok az eszmények, aminek szolgálatában megöregedett ez az újság és hogy a munkánk nem volt hiábavaló s hogy a mag-, amit elvetettünk, nem meddő talajba hullott, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja körül évről-évre növekvő számmal seregeitek egy táborba magyar hit- testvéreink. Lapunknak terjedelmét a mostani 12 oldalról EGYELŐRE le kell szorítanunk 8 oldalra. Igaz, hogy az előfizetőink folytonosan szaporodnak, de nem szabad azonban elfelejtenie senkinek sem azt, hogy a lap előfizetési ára oly csekély, hogy az előfizetési dijakból bizony még csak messziről sem fedezhetők a lap költségei. A terhek tehát napról-napra szaporodnak, a kiadások napról-napra nagyobbak lesznek: — és ezzel szemben a háború miatt elvesztettük a hirdetéseink nagy részét s addig nem kapjuk azokat vissza, amig a háború véget nem ér. A bevétel és a kiadás közötti aránytalanságot — ha teljes egészében nem is, de legalább egy kis részében, máskép tehát nem lehet helyreállítani, csak úgy, ha lapunk terjedelmét egyelőre 8 oldalra szállítjuk le. — Nekünk fáj legjobban a dolog és higyje el az olvasó, sokáig haboztunk, amig rászántuk magunkat erre a lépésre, — de nem tehettünk másképpen, ha azt akartuk, hogy lapunk továbbra is olyan keményen megépített, sziklaszilárd alapon állhasson, mint állt eddig, mert az ép olyan érdekünk nekünk, mint az amerikai magyar reformátusságnak, melynek igaz hűséget esküdött szolgái maradunk ezután is. .. Egyébként is a lap terjedelmének kisebbítése már akkor időszerűvé vált, amikor az előfizetési árat két dollárról egy dollárra szállítottuk le, a terjedelem megkurtításával azonban vártunk, ameddig csak lehetett, mert hiszen clthatlan lobogássa élt és él ma is bennünk a vágy, hogy minél szélesebb alapon szolgálhassuk a református amerikai magyarok jóvoltáért való céljainkat. Most azonban nem késlelhettük tovább a dolgot. Redukálnunk kell a lap terjedelmét és hogy ez a kisebbítés minél kevésbbé legyen érezhető, lapunk alakját megnöveljük, úgy, hogy az uj nyolc oldal alig fog valamivel is kevesebb szöveget tartalmazni, mint a mennyit a régi 12 oldal tartalmazott. Az olvasóink szeretete eddig még mindig kitartott mellettünk és bízunk benne: — igaz munkánk egyedüli jutalmául Amerika református magyarjai a jövőben sem fogják megvonni támogató szeretetüket tőlünk. Mi haladunk tovább a régi utón, a régi mes- gyén; minden erőnk, minden lelkességünk és minden munkára való hajlandóságunk a hittestvéreinkké. Hisszük igaz hitre, hogy olvasóink tábora ezután is a régi indulattal viseltetik majd velünk szemben s biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy támogatásuk viszonzásul — amint csak a viszonyok engedik — talán már a közel jövőben — újból tizenkét oldalassá fogjuk növelni az Amerikai Magyar Reformátusok Lapját.--------o-------A harctérről. Meghódított területen, Orosz- Lengyelországban voltunk. Sma- rodzecicen feküdt az ezred, naponként be-bejártuk a 8 kilométer távolságra levő Tomaszovba (Pet- rikautól északkeletre). A cár mérföldekre terjedő vadászterületén kellett átlovagolnunk. Felséges erdők. Az erre lefolyt harcok nyomai mindenütt láthatók. A gránát által gyökerestől kifordított fák, srapnelek által megsemmisített fa koronák s ami a legszomorubb: itt ott sirdombok domborulnak egyszerit fakereszttel. Feliratok sem cikornyás. Rövid, de megható: Elesett a dicsőség mezején.” Tomaszov német közigazgatás alá van helyezve, ügy bent a városban mint a környékén meglátszik. — Bámulatosan tudja alkalmazni a politikai közigazgatásban a német judicaturát s e mellett a meghódított területen lakók magánjogi igényeit sem hagyja figyelmen kivül. Tomaszovra a Pilicán kellett átmennem. Az oroszok által lerombolt hid helyébe német és osztrákmagyar pionerek gyönyörű hidat építettek; az oda s tovább vezető utat jó karban hozták s mindeni- ket ellátták a megfelelő felirattal: “Bundesstrasse”, — Bundesbrücke”; mintegy jelképezni akar ták a szövetségi hűséget, a meg- bonthatlan fegyverbarátságot. A merre csak megfordultam s német tisztekkel találkoztam: a tisztelgések szemmelláthatólag a szövetségeseknek szólották. Mint említettem, a cár vadász- területén laktunk s smarodzecici plébániában, mely 50—60 évvel ezelőtt nagyobb kolostor volt. A harcok nyomai a plébánia templomban és környékén is láthatók. Német nehéz lövegek döntötték ki a temető kőfalát, német gránátok csaptak be a templomtoronyba, orosz lövegek tették tönkre a templom udvarán levő kriptát és szórták szét a hullákat; német srapnelek által a fenyőfáról lelőtt 2 kozáknak a holttestét takarja a cár vadászkastélya mellett levő sirhalom. Érdekes ezeknek az esete. Midőn az oroszok Smarodze- cicéről Dombrova irányában visz- szafordultak, az orosz hátvédből 2 kozák egy fenyőfára kúszott s a Polica túlsó oldaláról átjövő németeket figyelte. Német megfigyelők észrevették és jelezték a tüzérségnek. A második lövésből jövő srapnellek mindkettőt halálosan megsebesítették.--------o-------KOHÁNYI TIHAMÉRNÉ SZERKESZTŐNKNÉL. Múlt hét szombatján előkelő vendégei voltak Harsányi László szerkesztőnknek. Kohányi Tihamérné, a clevelandi Szabadság tulajdonosa és Horváth József, a Szabadság new- yorki képvnselője ebéden voltak Harsányi Lászlónál.
