Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-17 / 16. szám

16. sz. 1915 ÁPRILIS 17. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA .■EatfBBSBBBBBflflBflflBBBBBBBBflBBBflBflBflBflflflflflflBBBBIBflBBBBBBflBBflBBBflBBflBBBflBBBflBBBBBBBBB I 5 JÉZUS ÉLETÉNEK FORRÁSAI £ ^BftbBaaflBBraSBBBBflBBBflBBflBBBflBflBflBBBBBflBflBBflBaiBflBBBBBBBBBflBBBBBBBBBflBBflBEflBBBBHaPa I. Jézus életéről vannak régi bib­liai és nem bibliai tudósítások. Az uj szövetségi négy evangélium a második század végén egy nagy számú evangéliumi iratból vált ki. Azok a férfiak, kik az uj testa­mentum elkészítésén dolgoztak, hü lelkipásztorok voltak, de nem tör­ténet búvárok; az épületest többre nézték a történetileg igaznál. Ők a szent könyvekben a megváltás­ról való felfogásukat akarták megtalálni. A Máté és Lukács sze­rinti evangéliumok aránylag ké­sői termékek; de ők az uj szövet­ségből teljesen kiszorították Jézus szavainak gyűjteményét, mely a tizenkét apostol egyikére ment vissza és a második században még megvolt. Az apostoli korról szóló legfontosabb okmány Pál valódi levelei mellett Pál kísérőjének naplója, ki a nagy apostollal a sziriai Antiokhiából való eltávo­zástól Rómába történt megérkezé­sit együtt volt; e napló nem ma­radt reánk, csak gyér kivonatát találjuk az Apostolok Cselekede­teiről irt könyv második részében. Az a kereszténység, melyet az Ap. Cs. visszatükröz, csodálatosabb­nak látszott, mint e napló egysze­rű előterjesztése. Áldás volt — az uj szövetség gyűjteménye? E gyűjtemény tény. Számos ős- keresztyén iratot többé nem írtak le s ezek elvesztek, mert nem áll­tak az uj testamentomban. Csak töredékeink vannak azon evangé­liumokból, melyeket fel lehetett volna venni az uj testamentomba, de nem vettek fel. Még ma is ne­héz e töredékeket jogaikba helyez­ni. Nem csupán a gyülekezetek, hanem a tudományos munkások is bensőleg annyira kötve vannak a csaknem kétezer éves hagyomány­hoz, hogy Jézusról igaz csak az uj testamentomban található. Vannak Jézusra vonatkozó ere­deti tudósítások, melyek nem az ő gyülekezetéből származnak. De ez kevés. Jézus nyilvános működése rövid volt; a működés a római bi­rodalom egy félre eső sarkában játszódott le; politikai mozgalom nem indult ki tőle. így a történet Írók hallgatnak; csak a zsidó Fla­vius Josephus beszélt róla különö­sen ; zsidó történetében nem hagy­ta Jézust említés nélkül. De Jose­phus munkáját a keresztyének kö­rében sokan olvasták. így egy ke­gyes kéz a farizeus zsidókról szó­ló eredeti értesítést, mint oda nem illőt és botránkoztatót, eltávolítot­ta és mással pótolta: Jézus Messi­ásnak van jelölve: a keresztyén népet dicsőíti. Origenes (185-254 K. u.) egyházatya még egészen másként olvassa Josephusát. — Tacitus Jézusról csak mellesleg szól, ahol Néró keresztényüldözé­séről ad számot. Tacitus, a K. u. 97-ik év konzula, tudja, hogy a ke­resztyén gyülekezet alapitója, Krisztus, Tibérius császár és Pon­tius Pilátus helytartó alatt kivé­geztetett; a keresztyén hit azon­ban ennek dacára elterjedt aztán az ő szülőföldjéről, Judeából Ró­máig. Tehát a keresztyén vallás semmiesetre sem a második szá­zad terméke; alapításának ideje és hazája bizonyos. — Amit a ké­sőbbi zsidó legendák Jézusról me­sélnek, körülbelül olyan az érté­kük. mint a későbbi keresztyén gyermekkori evangéliumoknak, melyekben az ácsmühelyben fog­lalkozó “ Gyermek ”-nek csodatet­tei vannak elsorolva; arra jók ezek, hosry megismerjük azoknak hangulatát és Ízlését, kik ilyen mondákat kitaláltak.. A keresztyének közül Pál tesz bizonyságot Jézus születése, ala­csony, sorsa, kereszthaldia és iel- tamatlása mellett; nála mindenek­előtt e tényéktől tügg az üdv. De azt is tudja, Hogy Jézus a házassá­gi elválást megtiltotta, hogy Jé­zus kiküldte tanítványait, kiknek a; evangéliumot hirdetni, s amel­lett életrentartásukról is gondos­kodni kellett; tudja, hogy Jézus szavai szeiint valaki a mennyor­szágba juthat, még ha meghalt is; tudja, hogy Jézus elfogatása éjje­lén tanitványi körében az úrvacso­rának vetette meg alapját. Ismeri a hegyeket megmozgató hit és fe­lebaráti szeretet szavait is, mint minden Isteni parancsok összefog­lalását. És az Urnák szavait, amennyire azokat ismerte, bizo­nyára mint szent alaptételeket ér­vényesítette gyülekezeteiben. Ő nem csupán a Messiás kereszthalá­lának és feltámadásának behatása alatt állt; Jézus élő személyisége élesen kidomborodó sajátszerűsé­gével kimagasló jelentőségű volt rá nézve. Ő tiszteletteljesen meg­hajolt azelőtt. Jézus személyiségét különössé­gében épp úgy foghatjuk fel tör­ténetileg, mint ama napok bárme­lyik történeti alakját. Forrásaink nem megbízhatatlanok. Már Pál adja Jézus képét nekünk. A múlt század beható munkájának pedig sikerült is négy bibliai evangélio- munk keletkezését felderíteni és ezzel azoknak forrásértékét is ki­mutatni. Meg fogom kísérelni e munka eredményeit úgy előadni, hogy egyszersmind annak helyes­sége és bizonyossága világos le­gyen. A négy bibliai evangéliom kö­zül a Máté, Márk és Lukácsról el­nevezett három egymással kölcsö­nösen közeli rokonságban áll. Csaknem minden, amit a rövid Márk szerinti evangéliom ad, egyenlő vagy meglepően hasonló szószerinti szövegben Máténál és Lukácsnál is megvan, legtöbbször mind a héttőnél, csak ritkán egye­dül egyiknél közülök. Csak a föld­be vetett magról szóló példázat és egy ifjúnak Jézus elfogatásakori meneküléséről szóló történet (Márk IV: 26-29; XIV:51-52) nin­csen meg se Máténál, se Lukács­nál. Ha márk nem volna kezünk­ben, a bibliai anyagból csak e két kis darabot nélkiilöznők. — A Márk-szövéghez Máténál és Lu­kácsnál még mintegy negyven rész járul, melyek Máténál és Lukács­nál éppen olyan közösen feltalál­hatok, mint a Márk-szöveg. így Máténál és Lukácsnál a legtágabb terjedelemben párhuzamosan ha­ladó szövegek vannak. Azok a kü­lönös darabok, melyeket csak Má­té 'agy csak Lukács nyújt, érté­kesek; de ezek számra nézve a kö­zös darabok mögött háttérbe szo­rulnak. Kivonata-e az egész Márk-évan- géliom a Máté és Lukács szerinti evangéliornoknak ? Griesbach állí­totta ezt 1789-ben akkor feltűnést keltő iratában. Az a kevés, amivel Márk többet ad Máténál és Lu­kácsnál, akkor Márknak saját hózzátevése. De a vélemény ha­mis: Márk sok dolgot eredetibb alakban nyújt, mint Máté és Lu­kács. Például: Jézus tanítványai megszegik a szombat törvényt, mivel kalászokat szaggatnak. Ezt mind a hárman előadják, Márk II: 23-28, Máté Xll :l-8, Lukács VI: 1-5. Jézus védi tanítványait, amennyiben az ó testamentomi el­beszélésre utal, mely szerint Dá­vid Saul előli menekülésében Nob- ba templomába ment és ott a fő­paptól áldozati kenyeret kért, A Márk szövegében két világos elté­rés van az ó testamentomi elbeszé­léstől: 1.) Márk szerint e történet Abiátár főpap alatt ment végbe, I. Sámuel XXI. r. szerint Abiátár atyja, Akhimélek alatt; 2.) Márk szövegében kétszer van szó Dávid kísérőiről; az ó testamentomi el­beszélés szerint Akhimélek egye­nesen afelett csudálkozik, hogy Dávid egészen egyedül, minden kí­sérő nélkül jön. E két eltérés kö­zül Máté és Lukács csak az egyi­ket vtteék át. hogy t. i- Dáviddá’ kísérők vannak. Az időszámítás' hibát, Máté és Lukács elkerülte, az időmeghatározást (“Abiátár fő­pap ideiében”) kihagyják. Ilyen hibás időmeghatározást Márk bi­zonyára nem utólagosan iktatott közbe: aki az ó testamentomi tör­ténetet ismeri, az emlékszik Akhi­mélek papra is, ki Dávidnak az ál­dozati kenyeret és Góliát kardját adta. (I. Sám. XXT: 6, 9). Csak magában a történetben, vagy an­nak első szájbeli előadásánál tör­ténhetett meg olyan, szinte csak a nyelvnek tulajdonítandó csu- szamlás; ezt aztán olyan gondos Írók, mint Máté és Lukács, kija- vitottík. De még többet. A tanít­ványok kalász tépése alkalmid szolgál Jézusnak a szoinbatintéz- mény eredeti értelméről elhang­zott mondására, mely Márknál igy hangzik: A szombat lön az em­berét, nem az ember a szombatért Annakokáért az embernek Fia a szombatnak is ura. E két szorosan összetartozó mondat közül Máté­nál és Lukácsnál csak az utóbbi áll, csak a következmény az indo­kolás nélkül. Itt nem Márk csúsz­tathatta be utólag a mondatot, mert a következmény, hogy az em­bernek Fia ura a szombatnak, tényleg csak abból a gondolatból érthető, hogy a szombat az ember­ért alkottatott. De Jézusnak e nagyszerű mondásán, mely a zsi­dó szombatünnep szorosságát meg­szünteti, Máté és Lukács megbot- ránkoztak. (Folytatása köv.l

Next

/
Oldalképek
Tartalom