Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-10 / 15. szám
15. sz. 1915. ÁPRILIS 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJa 3. lyen valóságos fényűzéssel rendezték be ezeket a lakásokat. Képes újságból kivágott rézmetszetek és harci képek díszítik a falakat, az asztalokon lövegek süvegéből készült hamutálcák. Sok helyen még ablak is van a fedezékeken; valamelyik közeli falu faházáról kerülhetett oda. Középen van a tisztek szobája. Olyan, mint a legénységé, csak valamivel tágasabb. Ott már kultúrát is talál a látogató: újságok hevernek a polcokon. Itt olvassák sokszor elnyúlt arccal, hogy mit Írnak róluk az újságok, itt beszélnek az otthonról, pesti kávéházakról és itt tárgyalják meg éleelődve, hogy estére melyik színházba mennek mennének el, — ha t i. odahaza volnának .... A tiszti szobákban van a telefon. Tisztek és altisztek, fejükön a kettős kagylóval, várják a parancsot. Csak egy telefonberregés és egy pillanat alatt megélénkül a kis erdő. A fedezékekből hirtelen előbuvik az ágyukezelő személyzet, lekerül a fehér hótakaró az ágyukról és pár pillanat múlva szólanak a hatalmas torkú érckutyák. A telefon újra hangosan berreg. A parancsnok még fülénél tartja a kagylót, de már hangzik a parancs: — Lage von Sechsten ! Hat irtózatos dörrenés. A megfigyelő állásról távcsöveken figyelik a hatást és jelentik : — Az orosz rajvonal kiugrott a fedezékekből és előre szaladt. A telefon újra zug: — Valamivel rövidebbre a lövést ! Az ágyuk körül sürgés-forgás, mindenki tudja, hogy ezektől a pillanatoktól nagyon sok függ. A megfigyelő-helyről egészen jól látjuk, hogy az ellenséges rajvonalak felett piros füstfelhők rajzolódnak le a kék égre. Aztán tisztán látni, amint a fehér hóban apró pontok szaladnak lefelé, de egyre kevesebben. A lövedékek nontosan találnak, egyre-másra bukfenceznek le a hegyoldalról az rrosz katonák. Alig egy félóráig tart az egész és újra csend lesz. A telefon megint bug: — Tüzet szüntess ! Egy perc sem telik bele és megszűnik a kis erdőben minden mozgás. Csak a megfigyelők lesik tovább az ellenség mozdulatát. Leszáll az esti szürkület, csend borul útjára. Az előőrsök tábori tü ze csillog meg itt-ott a nagy feketeségben ... .A tüzérek már alszanak .... A háború förgetegében ARTHUR VON PREY KAPITÁNY. • A Nyemen partjára ráborult az alkony. Előre küldte előőrseit, a szürkület halványuló sugarait, aztán feketén leerszkedett a-hideg, kék vízre. A század összébb húzódott. Moellendorf, a vaskeresztes őrmester halk hangon parancsokat osztogatott. Nagy ur lett belőle, a kapitány után már ő következett, a tiszt urak, a pomerániai garnizon hires táncosai, már aludtak s ezt az álmot nem zavarta senki és semmi, ágyuk ott volt megvetve egy százéves tölgyfa gyökereinek tőszomszédságában, puha takaró borult reájuk az ősz lehullott, sárgáspiros falevelei melengették a nyolc tisztet, finom, fehérpihés vánkos is került fölibe, csillagos hópelyhek fehér vánkosa. Moellendorf kiadta a parancsot. Negyven ember és Scharnbeck altiszt megtámadja a temetőt s ha csak egy is jön vissza, az visszahozza a kapitány urat. Arthur von Prey kapitányt egy órával azelőtt fogták el. A század a kiöntés közepén feküdt, második órája feküdt a jeges vízben, odakuporodva egy-egy szárazon maradt kis földkupac mögé, a raj- vonal innen küldözgette a halált rézsut szembe a domboldalra, hol fehér és fékét keresztek sorakoztak egymás mellé. Apró. szürke iakeresztek és nagy, márványos síremlékek váltogatták egymást, itt \ ilkyi polgármestere nyugszik, amott a tavaly elhunyt földesur, a gőgös Kutuzov herceg fehér obe- liszkje emelkedik, a mögött dolgozott olyan jól a muszka üteg délelőtt, hogy most nyolc jó német tiszt a tölgyfa alá került. Von Prey kapitány aztán gondolt egyet s rohamra vitte aszázadot. A lucsokból mint a villám, úgy ugrált fel a század s kétszáz ördög mászta, vívta a temető oldalát s ostromolta halálos diihvel a temető meredek útját. Egy szaká- las, vad pópa kiugrott a temető szélére s gúnyos ábrázattal mutogatta feléjük, le a völgy mélységébe, az arany csiliogásu kettőskeresztet. A következő pillanatban húsz golyótól találva görgőit alá a hegyoldalon, a kereszt beleütődött egy nagy sziklába s az iitő- déstől megszólalt és egy pillanatig fájdalmas aranycsengés szólt bele a puskaropogásba. Prey kapitány vadul törtetett fölfelé, nem vette észre a pópát, a rohanás nagy tüdő próbájában semmit sem látott, melle zihált, szeme, vad katona szeme előtt összefutott a világ, nyolc tisztjére gondolt s a bossu- rá, nem hallotta a kartács sustorgását sem, mely mögüle elfujt ot- ven embert, csak rohant előre s egyszerre csak fent volt a temetőben. Tizenkét ágyú csöve ontotta a halált le a völgybe.^ Prey kapitányt elfogták. Az első sírnál esett össze, tüdejét fúrta át a golyó. A vad pópa most lé- lekzett alant utolsót, megüvegesedett szeme szögletére kiült utoljára az eleven gúny. A század aztán vissza vonult s a víz partján éppen most terelődtek össze. Moellendorf köré sereglettek s Moelen- dorfnak csak egy szava volt: fiuk, félórai pihenő, aztán visszahozzuk a kapitányt. Scharnbeck s a negyven közlegény elsietett. Megtapogatták még egyszer fegyverüket, a csövek forrók voltak s a szivekből a bosszú forrósága szállt égnek. Az éjszaka hadat üzent a gyilkos nappalnak, a sötétség fegyverbe szállott, hogy visszavegye, a mit a világosság elrabolt. A temető bömbölő, fújtató ágyúi elhallgattak, a nagy bronztestek aludtak. Fehér kisértetek nem járták a sírok csendes útjait. A holdat, az árulni készülő orosz holdat elfödte eg> fekete, nehéz felhő s a feketeség eltakarta a negyvenegy fuit. A kőbánya felöl másztak fölfelé. Egy-egy gyik ijedt rémülettel futott tovább. Lélekzet visszafojtva mentek, Nesztelenül siklottak tovább a fehér havon, az ég felhője, az ég hava mind a negyvenegy fin pártjára állott, az ég ura meghalgatta nyolc halott tiszt s ötven halott legény névtelen imáját. Negyvenegy puska ropogott s a temető megelevenedett. A tüzérek ordítottak, az ősz parancsnokot az első percben letiporták, a sirok között elszabadult lovak s rémült, keresztvető katonák örült összevisszaságban szaladgáltak, négy irányból hullottak a golyók, márványsirok törtek, s négyszáz orosz megadta magát a vigasztalan, reménytelen fekete éjszakának. Scharnbeck összeállította a fogoly csapatot. Harminc legénye körülállta őket s a lefegyverzett. didergő csapat tova vonult. Tizen tovább is ott maradtak, őrizni a tizenkét bronztestü foglyot, melynek kartács tözétől annyi piros német vér omlott a fehér hóra. Scharnbesk aztán elindult. A hold kibújt a felhők mögül, vékony karikája kísérteties1 fényt sugárzott alá a sirok vissztért csöndjébe. Scharnbeck megnézett minden talpalatnyi földet, megkerült minden sirt, megtapogatot minden sirdom- bot, Már egy félórája ment a nagy széles temető tekervényes utjain. Valakit keresett. Egy embert, egy kapitányt, a kinek még itt kell lennie, mint kívüle még egy élő az eltemetett és temetetlen halót- tok birodalmában. Egy fekete, óriási sírkereszt előtt állott meg. Gránit oszlopa messze kiemelkedett az apró sírkeresztek közül, komoran nézett alá a völgybe, fekete testével a hold sugarai játszottak. Kopott arany felírásán egy pillanatra megállották az éjszaka halványan világitó holdsugarai és valami ismeretlen belső hang megállította a káplárt. Betűzni kezdte a felírást. Scharnbeck Elzászban született s gyermekes örömmel látott most francia szavakat. Mohón kezdte olvasni. “Itt nyugszik vitéz katonája Napóleonnak, Etienne de Prey nantesi ezredes. Moszkvából visz- szatérve vert császárjával, itt érték kozák üldöző csapataink golyói. Elföldeltette a 28. számú nyernem ezred nyolcadik századának kapitánya. Dicsőség a vitéz ellenség vitéz ezredesének.” Scharnbeck tova indult. Egy hörgés megáldotta. Hátrafordult, a gránit emlékes sirdomb aljáról hörgés szállt föl. Felgyújtotta kis villamos zseblámpáját s rémülten sikoltott fel. Arthur von Prey, a vitéz kapitány nézett reája. Melléből szakadt a vér. Arcán a halálba induló szomorúsága vonaglott. A karját egy pillanatra felemelte s sírfelirat felé mutatott. Nehéz hangok törtek ki melléből.. “Tde temessetek, nézd. kamerád, a nagy apám....” Mély sóhaj szállt az égnek. Aztán lecsukódtak a megtört fényii szemek. S az oroszvérü franci i nagyapa helyet kezdett csinálni lent az oroszverő német unokának. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET »X jgyetlei. olyan református szervezet, a mely ax egész ország reformátussigát egy táborba gyűjti és tagjairól szeretettel AMBRÓZIA PASTRY SHOP 2839 Broadway, New York. Corner 110th St. Telephone: 8271 Riverside Aranyéremmel kitüntetve London, Budapest, Párisban. Ajánlja házi módon készített tortáit és fagylalt különlegességeit
