Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1915 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-20 / 12. szám

XVI. ÉVFOLYAM, 12. SZ. NEW YORK, N. Y., 1915 MÁRCIUS 20. VOL. XVI. No. 12. 'z A MERIKAI M AGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAP.IA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 454 E. HCth St., New \rork. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. A mi erős várunk. Ahogy a háború tudósításokat betlizhetjük, a vérrel átitatott írá­soknak mindig akad egy-két olyan mondatuk, amelyeknek túlontúl kezel kell férkőzniük a lelkűnk­höz. Amikor a legjobban tombol a förgeteg, amikor legjobban hány­ja a maga villámait a csatatüz, a vérben-viharban csatázó emberek lelkei ájtatos megadással keresik rz Isten kegyelméhez vezető utat. Mindegyiknek ajkán ott az Isten neve és mindegyik az Isten irgal­mába vetett Ír ttel állja az ellen­séges kartács záporát: — és a sok­sok milliónyi lélek, amint ott ér­zik maguk körül a halál szárnyá­nak suhogását, a gyötrelmes per­cekben, amikor minden puskago­lyó egy-egy élet kioltát jelentheti, mind-mind az isteni bölcsességet idézgeti, a fogyhatlan forrást, melyből a mi gyarló emberi vol­tunk az örök életet meríti. Nincs a harctéren más meg­nyugvás, csak az, hogy az Isten ir­galma virraszt fölöttünk. Az egyetlen Ur zsámolya előtt pihen meg minden könyörgés és a vár, amelynek bástyái mögött keres menedéket a lélek, ki más lehetne, mint az Isten. Hivő lesz a hitetlen és újjászületik a lelkében a tévely­gő, aki a kétkedések útját járta: — és a hitükben megerősödött lel­kek viszik-számyaltatják a győ­zelmes jövendőt. Az is, kit a csata térre szólított a kötelesség s az is, ki az otthon feketén susogó, fájó csöndiében remeg a csatatüzbe rohant valakijéért, az most mind megtanult imádkozni: — mert nincs más menedékünk, csak az Isten és az egyetlen igaz ut az, melynek vándorává csak az ő ben­ne való hit tehet minket. A magyarországi lapokból ol­vasom, hogy a harc fáradalmaiba beleszakadt, sebektől vérző, de az­ért mindig uj és uj viadalokra ké­szen állt katonákra csudatévő ha­tással van a papi szó. S olvassuk azt is, hogy amikor a förgeteg meg indul és a lobbot vetett indulatok uj viaskodásokba tüzesednek bele — innen is, onnan is, mintha vala­hol egy-egy láthatatlan orgona zendülne meg, áhitatos zsalozsmák hangjait viszi-herdja a szél. A katonák ajánlják Isten kegyelmé­be lelke'ket: — a veszedelem tu­data megnyitja a zsilipeket és mintha felhők között, fel az égnek vinne a hadak útja, nem a puska­golyók erejében, nem az ágyúik ércben s nem a véges, a csaták rendjét igazgató emberi bölcses­ségben bíznak, de az isteni kegye­lemben. Azok is, akik a béke ide­jén — rövidlátó, bűnös megfeled- kezéssel — csak mosolyogni tud­tak a hivő ember áhítatán. S ha majdan véget érnek a har­cok, — vajha visszavinnék a csa­tázó fiaink a béke minden napjai­ba is az isteni gondviselés bölcses­ségébe vetett hitüket, vajha meg­őriznék az istenfélelmüket, vajha továbbra is az isteni irgalom ma­radna a vezércsillaguk. A magyar társadalomnak — különösen most, amikor majd a háború után sok­szoros sulylyal nehezedik reá az építés kötelessége — szüksége van •rá, hogy a lelki életében necsak megtisztuljon, de meg is erősödjék és a maga életét a legtisztább val­láserkölcsi alapra fektesse rá. Mert nemcsak a háború vérziva­tarában, de akkor is, ha a béke áldása len^i be az életünket, az Isten áll a legközelebb hozzánk:— az ő kegyelme segít és az ő jósága visz előre minket. Ezt meg kell tanulnia a világ minden népének, mert csak egyetlen erős várunk van nekünk és ez az erős várunk — az Isten. HÁBORÚS SZILÁNKOK. A varázsvessző a háborúban. Egy némely szenzációs siker ré­vén a varázsvessző egj're több hí­veket szerez és fokozódó tekintély­nek örvend, úgy, hogy immár használatba került a hadseregben is. Különös sikerrel használják már évek óta a varázs vesszőt a dél stájerországi Pettau város vi­dékén, ahol a varázspílva segélyé­vel az ottani rendkívül vizszegény szőlőhegyek közt számos forrást fedeztek fel és tették hozzáférhe­tővé, nagy hasznára az állandó vizinizériákkal küzdő mező- és szőllőgazdáknak. E sikerek révén a varázsvessző a pettaui pionír zászlóalj tisztjei és legénysége előtt is nagy tekintélyre jutott és használata iránt különös bizalom­mal viseltetnek. Most ennek a zászlóaljnak alosztályait fölszerel­ték varázsvesszővel is és a zászló­alj igy fölszerelten vonul a had­színtérre, ahol — mint erről érte­sülünk — varázsvesszőjükkel igen szép sikert értek el és sok esetben a pettaui varázsvesszős pionírok keresték meg és tárták föl a föld­alatti vizeket s látták el ilyenfor mán egészséges és tiszta vízzel a szomjuhozó sereget és a train hor­dozó igás és málhás állatokat. Lövészárok- eke. A francia hadügyminiszter kü­lönös, de annál érdekesebb ideá­val foglalkozik. Millerand hadügv miniszter ugyanis egyrészt a Pa­nama csatorna építésénél, más­részt a hánya és vízmüvek épité sénél szerzett tapasztalatok alap ján egy olyan gőzeke tervén dol­gozik, amely mint gőzásó működ­nék s alkalmas lenne arra, hogy a hadsereg részére lövészárkokat vájjon. Az idea nem megy egészen ujdonságszámba, mert a rigoliro- zó ekék már í’égóta ismeretesek s igy az idea annál könnyebben len­ne megvalósítható, mert hisz a képzeletben már élő lövészárok ekék nem mások, mint rigolirezó ekék, természetesen azonban mé­lyebbre ható, tetemesebb trlies tő­képességgel. A francia polgári és katonai technikusok már javában dolgoznak a terven, mert a had ügyi kormány sürgősnek tartia a dolgot s a lehetőleg még a mostani háború folyamán kívánja az uj hadieszközt a hadseregbe bevezet­ni. A Panama csatornánál a Port­land Company amerikai gépgyár által szállított gőzásók pompásan beváltak s még a köves, szikla - falapban is kiváló sikerrel mű­ködtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom