Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-11-14 / 45. szám
4. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 45. sz. 1914 November 14. Vol. XV. Nov. 14, 1914. No. 45. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkén Szerkesztőség és kladőhlvatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudősitás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre.................$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.60 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Egy katona-levél. A legszomorubb frázis, amely mostanában közhelyé változott: “Vérben gázolni.’’ Finomlelkü emberek, akik máskor legyet sem bántanak, a brutalitás fanatizmusával eresztik a szuronyt engedelmes emberhúsba és nem borzonga- nak meg idegesen a vértől, mely bajonettjük villogó lapján csurog le a haláltadó kézre Hazaáruló, úgynevezett gyenge nőket, olyan népfölkelők golyója teritett le, a kik odahaza a szelíd lelkek bánatosságával könyeztek egy-egy kivert kutya panaszos árvaságán. A háborút nem lehet szívóssággal csinálni, a haza védelemben háborúban sajnos ölni az első kötelesség. Van azonban valami, amit a leg- gyilkosabb háború sem tud kiölni a harcosok leikéből: egy nagy adag gyengédséget, amelyet minden katona külön-kiilön tartogat magának, olyan időkre, anrkor meg-megpihenhet a tiizvonal minden irtózatától és visszagondolhat az otthonvalókra. Ezerszámra olvashatjuk a tábori postákról érkezett leveleket, amelyek mintha békés idők gyengéd hangján suttognának j óvatos íiuk sorai aggodalmas szülékhez, szerető férjek levelei bánatos teleségekiiez, t-_ csupa igyekvés lelkek megnyugtatására. Mintha a veszély, a piros halál réme nem fenyegetne egy pillanatig sem, hogy a busuló édes anj a, az aggódó hitves megnyugodjék és álomra tudja hajtani a iejét, mialatt a család hőse ki tudja miiyen srapnell-eső vihara felé indul. Ez a katona gyengédsége. Olvastam azonban egy nagysze- iü tői telietet, amelyben két hőse indul el a dicső halál útja felé. Az egyik meghalt; ott fekszik a hősök sírjában, a legöregebb, soha fel nem dúlható emlékek halma alatt. Maradt a másik, a még élő testvér, akinek az otthon maradottak ra kellett gondolnia. Megírni a tábori levelet, a mindennapi meg- ^ yugtato sorokat, amely igy kezdődik: “Drága jó szüleim!” ^Sy> ahogy ez a levél egy újságban megjelent, szóról-szóra bemu- • tatom: 80,8, 14. Tábori posta. “Drága jó szüleim! Forró küzdelem volt; de győztünk. H-nál öt napi csatát harcoltunk és a csata a miénk volt. Az orosz Narewa- hadsereg megsemmisült és szétszóródott. Egy egész divízió ágyústól, inunicióstól, mindenestül fogságunkba került. Nehéz napok voltak számunkra, nagyok nélkülözésekben és fáradalmakban; de elértük, amit akartunk! Összes csapataink páratlan bátorsággal harcoltak és számosán haltak meg hősi halállal a hazáért. Dicsös'g emléküknek! Mint igaz katonák estek el, akik teljesítették császáruknak és királyuknak, amit a zászlóesketésnél mint ifjú katonák megfogadtak. Megmutatták, hogy bátran tudják feláldozni életüket é” nem riadnak vissza semmitől Huszonhetediken és huszonki- lencedikén voltam tűzben. Ezre- diink ezeken a napokon szerezte babéréit. Parancsnokunk valamennyiünket felterjesztett vaskeresztre. Eg.v hadnagy néhány emberből álló kerékpár-csapatával előre ment, hogy kikémlelje az ellenséget. A vitéz csapat egy erdő szélen feküdt s vezetőjük állva figyelt. Távcsövével kutatta a terepet. Semmi sem mozdul. A kis csapat bátrán nyomult előre. Egyszerre csak idpcrpn hangok hallatszanak. Ledobtak magukat, a földre. A hadnagy óvatosan felemelkedik, hogy lásson. “Az egész erdő mQg van szállva: mindenütt orosz katonák 1 ’ — kiált a hadnagy. De már nem lehetett hátrálni! Oldalról is orosz katonák álltak. Itt csak gyqzni vagy meghalni lehetett. A következő pillanatban már el is érte végzetük. A lövegek záporesoként hulltak... és ők ott feküdtek a halálnak szentelve... Még egyszer megszólal a hadnagy: — Megsebesültem, a szakasz vezetését a zászlós veszi át... Többet nem mondott és a távcső kiesett kezéből. És a bajtársai kezéből a fegyver! Estére úgy találtuk őket. A hadnagy testét három golyó fúrta át. És ez a hadnagy, drága szüleim, aki mindezt végbevitte, a ti fiatok volt.” így jelenti he egy katona a szüleinek testvére halálát. —----o-------A Harsányi hegyen Kiugró szikla — mintha szószék lenne, Kövek közt fii nő széles padmalyán A hangfogó az ég egy kis darabja, Már messze sincs innét talán ?. .. Kék mosolyát először ide adja. Igen, hatalmas, nagy szószéken állok, Amit erős istenkéz épített, Mit nem zúz szét csak az ő busu- lása!... Ö! hogy nyerek most hitre több hitet, Mely minden kétely sírját itt megássa. Isten! Erődről ó, hadd prédikáljak ! ilyen szószéken még nem álltam én S nem volt köröttem ily szép hallgatóság, IIjen kiáltás... ennyi fény, Lelket megejtő enyi szent valóság 1 Itt egjr falu... milyen kevés a szemnek — TTgy látom: pár kis törpe házcsoport. Szint’ a másikat... és a távol erdőt Mint óriási zöld csokort. Ott lent, madárszótól csicsergőt. Beh törpe innét, magasból az ember (Csak odalent nagy), mozgó, kicsi pont, Vagy állat? -.. Szemmel most nem érem én el... Hol már a távol ködbe ront, Csillog a viz túl szeszélyes fény- nyel. S zószéken állok — ennyi hallgatóság, De ajakamra még egy hang se jő, Csak állok, nézek, bámulok remegve ... S e hallgatás volt Isten, szent, dicső, Legszebb beszédem egész életembe. Kövy László. VEGYES HÍREK. A német császár az alkoholizmus ellen. A német mozgósítás idején a behívott katonák felsőbb parancs folytán a pályaudvarokon sehol sem kaptak szeszes italt. Ebből kifolyóan a háború kitörése óta német lapok többször idézték Vilmos császár egyik beszédét, amelyet 1910-ben mondott a mürwiki tengerész-iskola felavatásánál. A beszédet most a német alkoholellenes egyesület kartonlapra nyomva terpeszti az egész német birodalom lan. A császár mondotta: — Mielőtt elindulnak útjukra, figyelmeztetni akarom önöket valamire, ami egyszerű ugyan, de nagyon a szivemen fekszik, mert a nemzet fontos érdeke. Ez az ivás és az alkohol. Tudom jól, hogy az i\ássál való szórakozás ősi öröksége a germánoknak. Akárhogy is áll azonban a dolog, mégis m g kell szabadulnunk ettől az örökségtől. Régebbi időkben nagyon di vatos diesekedése volt a fiatalság- ságnak, hogy sokat ivott és sokat elbírt. Ezek avult nézetek, amelyek a harmincéves háború idejébe illenek. Nem szólva egyéb kö- vetkvzményeről, amelyekre nem akarok kitérjeszkedni, csak egy pontra akarom önöket figyelmez-' tetni: arra, hogy nagy megerőltetéseket kell végeznünk, minél fri- sebb erőben. A legközelebbi háború és tengeri ütközet egészséges idegeket kíván. Mert az idegeken fog múlni minden és az idegeket az alkohol megrontia. Tgen: erős idegzet és tiszta feil Az a nemzet fr.<r "v'Vni. amplv a legkevesebb alkoholt fogyasztia. És ez a nemzet a német nemzet legyen ! Aki megfelelt. Budapesten a képviselőház előtt közszemlére kitett orosz ágyukat mindennap óri- tömon- nézegeti. Ennek a közönségnek körében folyt le a követ kező nagyon jó szóváltás. Egy asz- szony, akinek a nyelve és az esze, úgy látszik, helyén van, egy urnák a lábára lépett, aki erre ráförmedt — Nem tud vigyázni? Egyáltalán mit ácsorognak itt? Való az maguknak, asszonyoknak, orosz ágyút bámulni? Az asszony szembefordul vele és messzehalló, éles hangon igy rep- likáz: — Az még csak megjárja, hogj" mi itten nézzük a^ orosz ágyukat, de az már szégyen és gvalázat, liocrv ma(ra js csak Jff n£zj H»rso<ró derültség és élénk he- 1 vpcU's támadt í\t asszony kitűnő feleletére, a lefőzött ur pedig válla közé húzta fejét és eltűnt.
