Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-24 / 42. szám

a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 42. sz. 1914. október 24. összes amerikai magyar egyházak előtt és örvendünk az Urban, hogy ez az egyház nem lett hűtlenné első szerelméhez, hogy nem tagad­ta meg nevét és hitét, sőt, hogy kér. bátorsággal fennen lobogtató a Krisztusi zászlót sokszor kísér­tések és nehézségek közepette, úgy, hogy e mai napon erre az egyházra alkalmazhatók azok az igék, melyek a János Jelenések­nek a könyvében a philadelphiai gyülekezetnek szólanak: Mivel­hogy megtartottad az én békes­ségre intő beszédemet, azért én is megszabaditlak téged a kísértet­nek idejétől... íme eljövök ha­mar, tartsd meg azt ami nálad vagyon, hogy senki el ne vegye koronádat. III. 10. 11. Koronát, dicsőséges koronát szereztél magadnak, kér. gyüleke­zet! Amidőn tiz év előtt buzgó férfiak és nők kicsi csapata Phi­ladelphiában egyesült abból a célból, hogy Jézus világmegvál­tó tudományának hirdetésére, a keresztyén felebaráti szeretet gya­korlására és a magyar hazafiság ápolására és fentartására egyhá­zat alakítsanak, mig nem deren­gett fel előttük teljes fényében az amerikai magyar egyházak ma­gasztos missiója. Ők csak meszszi- ről tekinthették és sejthették an­nak az intézménynek nagyságát, fontosságát, ők talán inkább saját ősi hitüknek, vallásos lelkesedé­süknek akartak kifejezést adni akkor, midőn egyházilag szervez­kedtek, amidőn szervezkedéseik­hez az angol presbyterian egyház segítő kezét kérték és elfogadtak. Isten kegyelme azonban megter­mékenyítette azt a mustár magot, irályét ők elvetettek. A mustár­magból szép plánta kelt ki, a melynek öntözésére, ánolására az Ur elkiildé az ő szolgáit és azok­kal egyetértésben e város buzró és becsületes keresz+v^n férfiad, a kik tudománnyal és jó példaadás- sal ügyeltek a nemes plántára és védték a fagy, a közöny, a pusz- tidás és rombolás ellen. És ismét az Ur volt az. aki növekedést adott az ő művöknek, úgy hogy a gyenge plántából erőtelies és tere­bélyes fa lett, amelynek árnyéká­ban már a nép sokasága, a ma­gyarságnak ivadékai lakhatnak és amely fa a legjobb és legizlete- sebb gyümölcsöké', ad-G azoknak akik róla szakítalak Erőssé lettél kér. gyülekezet, az Ur Jézus evan- fiéliuma által melvet a legutóbbi időkben mostani ifin lelkipász+o- rod hirdet, olv lelkesedéssel és fé- nves tettekkel igazol. Erőssé let­tél ünneplő gyülekezet jelenlegi elöljáróid és tagiaid buzgó hitval­lásával és keresztyéni adakozásá­val. Gyarapodásod és örömöd szó­laljon meg abban a hatalmas, nagy szerű és széphangu orgonában is, hogy annak méltóságteljes hangja vigye fel szived fohászát, lelked hitét, reménységét és bánatát az Úrhoz, akitől alászáll minden jó adomány és tökéletes ajándék. Kér. gyülekezet. Látom, hogy benned az apostoli igék valóra vál­tak. Veletek volt az Ur Jézus ke­gyelme, veletek az Isten szerelme és a Szt. Lélek közössége, mind­nyájan ti veletek. Az apostol ezen búcsúzó szavai felett elmélkedünk ezen ünnepélyes szent órában. I. Az Ur Jézus kegyelme van ezzel az egyházzal. A keresztyén egyház első sorban az isteni tudománynak nemcsak letéteményese és őrizője, hanem bátor hirdetője is. Az Ur Jézus evangéliumának isteni szer­zője által megjelölt tanító intéze­te az egyház. Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden nemze­teket, — ez a Mester isteni paran­csa. És hirdetvén Krisztus evangé­liumát, hirdetjük a legfőbb böl­csességet, amely az emberi elmét kielégítheti. Hirdetjük azt a tudo­mányt, amelynek világossága már most is temérdek setétséget elosz­latott, amelynek eloszlatására kép­telen volt a sokrateszi vagy bár­mely más pogány vagy modern bölcsesség. Az Ur Jézus evangé­liumát hirdetvén, a nyugtalan em­beri elmének biztos támaszt adha­tunk, hogy a csalfa hamis szelle­mek lidércfénye után ne induljon, hanem hogy megmaradjon az élet és az igazság utján. Ez az élet és ez az igazság az evangéliumnak tartalma. Ezt az életet élte maga a Mester. Csodáljuk és imádjuk öt mint emberbarátot, mint orvost, mint tanítót és azt mondjuk róla, olvasván életét: Valóban Isten fia volt ez. Ez azért van, keresztyén gyüle­kezet, mert Jézus az igazságot az életben megvalósította és semmit sem tanított amit maga példával először nem teljesített. Csodáljuk Jézust. hogy oly bátor volt az igaz­ság hirdetésében, annyira önma­gát megtagadó a tiszteletben, oly fáradatlan a szeretet müveinek gyakorlásában. Csodáljuk és imád­juk őt. hogy nemcsak üres szavak­kal prédikálta az evangéliumot, hanem hogy annak igazságát meg­pecsételte halálával. Itten látjuk az isteni erősséget Jézusban. Ko­runk erkölcstanitói között kevés­nek vagy senkinek sincs bátorsá­ga és ereie önszántából életét fel­áldozni tanításáért. Az az ember, aki a Golgothán elvérzett, önszán­tából meghal az igazságért. Azért az isteni igazság feltámasztja őt a halálból. Ezért becsülöm én ezt a tudo­mányt a Jézusi evangéliumban job ban minden emberi bölcsességnél, mert elvezet bennünket már itt a földön a boldogság kutforrásához, hogy boldogok legyünk akkor is, amidőn a világ gazdagjai szegé­nyekké tesznek minket, hogy bol­dogok legyünk, amidőn szenvedé­seinkben sírunk, amidőn az embe­rektől megaláztatunk, amidőn éhe­zünk és szomjuhozunk az igazság után, amidőn békességre igyeke­zünk, amidőn háborúságot szenve­dünk. Sőt boldogok vagyunk, a mikor szidalmaznak és háborgat­nak és minden hazugságot monda­nak ellenünk és örülünk és örven­dezünk mindezekben, mert Ur Jé­zus kegyelme van mivéliink. Ha valamikor, úgy különösen a mai vészteljes időkben, amidőn nemzetek nemzetek ellen támad­nak, hogy egymást tűzzel égessék és saját vérükben megfojtsák, fel­tűnik előttem a szelíd názárethi Jé­zusnak alakja. Most tudjuk, hogy mennyire érezzük hiányát az evan­gélium szeretetet és igazságot le­hellő szellemének. Az emberek csak magánéletükben ragaszkod­tak a krisztusi igazságokhoz, mig a nemzeteket és államokat átható és összekötő kapocs és viszony nem volt még Krisztus evangéliumából szőve. Édes hazánkra is sulyoso- dott ez a pogány és istentelen szel­lem, fenyegetvén annak épségét és ezeréves jogait,. És hazánk fiai védelemből fegyvert fogának. Oh, bár ismét megjelennék a háborút viselő nemzeteknek a feltámadott Ur Jézus és hatná át azokat Jé­zus isteni hangja: "Békesség nék- tek” hogy vevén az Ő lelkét, bé­kességben és szeretetben élnének e világon. Ha a nemzetek nagy háborúja pusztulást és halált okoz, úgy is­mét Jézus evangéliumának lelke az. amely most e válság közepette is gvógvitia a háhoru-okozta se­beket, segíti az özvegyeket és ár­vákat. reményt önt. a csüggedő nemzetbe, hogy szenvedése által győzelmet arat ügyének az igazsá­ga és hogy nemsokára eljövend a boldo<z korszak, midőn a népek egv békességes nváiat képeznek. Ez az a kegyelem és ezek azok az igazságok raelvpk az Ur Jézus­ban vannak, melyek hivatásos aj­kakról i+ten 10 éven keresztül han­goztattak. Ezen igazságok mellett fénvesen tanúskodott a philadel- nbiai ref. egyház. Nem rejtette véka alá az evangéliumi gyertyát, hanem a gyertyatartóra helyezte, hogy fényljék mindeneknek, kik a házban vannak. (Máté 5.) II. Az Isten szerelme legyen ezen egyházzal. Az írástudó kérdésére: — me­lyik minden parancsolatok között az első, az élet Mestere igy felelt: Halljad Izráel: Ami Urunk Iste­nünk egy, az ur. Szeressed azért & te Uradat, Istenedet teljes szi­vedből, teljes telkedből, teljes el­médből és teljes erődből. Ez az el­ső parancsolat. (Márk 12, 29—30. Fenséges isteni parancs ez. Sőt minden boldogságunk, minden ki­váltságunk ebben a parancsban van. Hogy nem elégszünk meg e látható világgal, nem a világ által nyújtott élvezetekkel, nem az anyaggal, hanem hogy lelkünk ke­resi, kutatja, kívánja és kéri az istenit, amely örökkévaló, ^mely­ben nincsen csalódás vagy szenve­dés, hanem örök boldogság és örömteljes élet. íme az Jézus, aki mindennél jobban szerette a meny- nyei Atyját, még földi életében él­vezte ezt a boldogságot és öröm- teljes életet. És Ő azért jött, hogy minekünk is életet adjon, bennün­ket is részesekké tegyen ez öröm- teljes életben még akkor is, hogy ha. Krisztushoz hasonlóan az igaz­ságért fejünkön töviskoszorut va­gyunk kénytelenek hordani. Szeresd az Istent! — ... és ne szeresd az anyagot, a biint!... A mai világot az anyagiak szeretete tette tönkre. Azért vérzik az embe­riség teste millió sebből. Ez ered­ményezte az önzést, az önzés az igazságtalanságot, az igazságtalan ság a nyomort, a szegénységet és a halált. Szeresd az Istent! és ne szeresd az anyagot, a bűnt, mert abban halál van. Az emberek jobban szerették a világot. Némelyek úgy rendez­kedtek be a világba, mintha ez vol­na örökkétartó hazájuk. Pedig nincs állandó hazánk e világon. Bujdosók vagyunk!. . . Különösen mi amerikai magyarok vagyunk azok, kik legjobban érezzük ezt az igazságot,. A mi igazi hazánk csak­ugyan az égben vagyon. Ezt érez­ték a dicső Rákócziak. Mikes Kele­menek, Kossutbok az őszámk’veté­sükben és azt érezitek ti is phila­delphiai magyarok, kik Magyaror­szág minden tájáról, minden völ­gyéből és minden rónájáról idejöt­tetek. Amint az Ur Abrahámnak szó­lott: Eredi ki a te földedből a te rokonságok közül a földre, ame­lyet mutatándok néked. (Móz. I. 12.1 u<rv szólott ti hozzátok is. Ábrahám az méret földjére ment isteni parancs folytán, mégis ősi

Next

/
Oldalképek
Tartalom