Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-10 / 40. szám

40. sz. 1914 Október 10. AMERIKAI MAGYAR REFORMAT! SOK LAPJA 3. A CHICAGÓI MAGYARSÁG ÜNNEPE. — Az uj west sidei ref. templom ünnepélyes fölszentelése. — A magyar hitnek, a magyar be­csületnek uj s diadalmas vára épült a most múlt hetekben. A re­formátus leikek ereje csodát mü­veit és az Isten dicsőségére és a magyar voltuk megbecsülésének bizonyságaként a chicagói ma­gyar református egyház fölszentel­te uj templomát. Adassék érte há­lás elismerés minden buzgóság- nak, mely a keresztyén szellem győzelmes előretörésén dolgozik és legyen az uj templom boldog magyar lelkek hajléka, ahol az igaz áhítattal zendülő zsoltár az Isten dicsőségét és a mi magyar voltunk becsületes, szeplőtelen vol­tát hirdeti. A chicagói west sidei reformá­tus egyház egész rövid idő alatt páratlanul gyors ütemmel lendült előre a fejlődés utján. Keresztül­ír inden elébe állt akadályon; az erejét megfokozta a hit tisztasága és az elhatározásaiba a meg nem alkuvó meggyőződés vitte bele az erélyt. 1914 évi április 23-án tar­totta meg az egyház első gyűlését és elhatározta, hogy templomot épit. Az erre a célra kiküldött bi­zottság szép eredménnyel végezte munkáját, amennyiben sikerült megvásárolnia a Carroll Avenue 4327-29 a'att levő templomot. Ju­lius 23-án ment végbe a panválasz tás. miuor az egyház bizalma Kri- zsik Sándor Alajos, a nagytudásu, nemes szorgalmú ifjú református lelkész felé fordult. Krizsik au­gusztus 15-én foglalta el állását és szervező erejének fényes bizony­sága ,hogy szeptember 4-én 124 taggal az egyház teljesen újjá re- organizáltatott. S ennek a mun­kának méltó betetőzése volt a tem­plomszentelés, mely az áhitat min­den pompájával ékesen, szeptem­ber 20-án az összes egyháztagok, valamint Chicago és vidéke ma­gyarságának részvételével folyt le. Szivet emelő látvány volt, midőn a Garfield Park lombjaiból kibon­takozott a hatalmas menet a meg­jelent egyletek zászlói alatt. A west pullmani rézbanda magyai és amerikai indulókat játszott, mi­közben az egész menet felvonult a Carroll Ave.-i templom elé, hol több, mint száz fehérruhás, nem- zetiszinü szallagos kis leány állott sorfalat, kik közül megemlítjük Yincze Etelkát Kádár Rózát. Sza- lay Erzsikét. Márta Poriskát. Már­ta Ilonkát, Csépke Gizellát, Fésűs JÓlánkát. Lingai Birit,- Heczel Etelkát, Mészáros Borbálát, Deesy Erzsikét, Mészáros Erzsikét, Ke- resztury Lindát, stb. Testuietileg megjelentek a Ver- hovay Segeiyegylet 164-ik fiókja Sturm Rudoli elnök és Koieszar János alelnök vezetése mellett. Zászlóvivők Drienka János és Le­hár János voltak, a Chicagói Ma­gyar Testvér Betegsegélyző Egylet f ekete József elnök és Ijgyartó Lajos alelnök vezetése mellett, zászlóvivők Farkas Balázs és Koji Béla voltak. A Rákóczi Betegse­gélyző Egylet Schubert István el­nök vezetése mellett. Az egyletek képviselőit Szabó Károly főgondnok üdvözölte a templom bejárata előtt, azután megkondult a harangszó és a me­net bevonult a templomba, melyet szinültig megtöltöttek, sőt még több százan kénytelenek voltak az az utcáról szemlélni e gyönyörű látványt. A szentelés szokásos ünnepi zsol­tárokkal vette kezdetét, mely után Krizsik Sándor Alajos ref. lelkész szivekig ható, nemes szárnyaláséi imája következett. A felszentelő beszédet Gerenday László east chi­cagói ref. lelkész tartotta, ki nagy­hatású beszédében kiemelte az egy háznak jövőjére vonatkozó azon áldásos körülményt, hogy a Hol­land ref. Egyház fenhatósága alatt áll, amely egyház a magyar refor­mációnak ősanyja. Úgymond, ez az egyház az, mely a reformáció küzdelmes éveiben őrködött a ma­gyar reformátusság felett és leg­nagyobb missió munkáját végezte a magyar reformációval szemben aí kor, mikor a Nápolyba gályara­boknak eladott hitszónokokat fog­ságukból kiszabadította és vissza­adta őket a magyar reformáció­nak. Majd hűségre intve, figyel­meztette az egyháztagokat, nehogy elkövessék a legnagyobb bűnt, a hálátlanságot ezen egyházzal szem­ben, amely minket itt az idegen­ben mint testvéreket a legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támoga­tásban részesít. A beszédet a felszentelő ima kö­vette, melynek megtörténtével kezdetét vette az Illinois Classis (melynek az egyház már bejegy­zett tagja) kiküldött bizottsága ál­tal az angol fölszentelő beszéd, melyet N. T. D. Thursten A. János a Classis elnöke tartott meg. Majd a záró imát N. A. D. Kautschak Albert mondotta. Az adakozás felhívása után a gyűjtés eredménye 106 dollár 25 cent. Külön adakoztak: A testvér betegé. egylet jjüsö.OO, A Verhovay beiegs. egylet 164-ik fiókja $5.00, Nagy József $10.00, Nagy József­ije $5.00, Szabó Károly $10.00, Szabó Károlyné $5.00, Dr. Klein Bernát $5.00. Az ünnepélyen a város részéről Thomas J. Lynch, Alderman és a kerület rendőrkapitánya jelentek meg. Több chicagói angol refor­mátus egyház üdvözlő táviratot küldött. A felszentelés végeztével a ven­dégek Szabó Károly főgondnok la­kására vonultak, hol nagyszerű va­csora lett felszolgálva zeneszó mel­lett és a társaság csak a késő éjjeli órákban oszlott szét. • Az egyház páratlan odaadásu, fogyhatlan lelkesedésü presbyteri karának tagjai a következők: Sza­bó Károly gondnok, Heczel Bálint egyházfi, Pócsik József pénztár­nok, Kádár Károly jegyző, Nagy József, Fésűs Sámuel, Heczel Ká­roly, Kántor Mihály, Heczel Já­nos, Szallár Mihály, Orosz Gás­pár, Tardy Károly presbyterek. ---------o----------­A koponya-torony. Nisben, a mely jelenleg Szerbia fővárosa, van a Balkán egyik leghíresebb és legkülönösebb emlékműve: a kopnya-torony. A tornyot egy tö­rök pasa építette 1830-ban, a szerbek fölött aratott nagy győ­zelmének emlékére; díszét a meg- hp ellenség koponyái képezték. \vkor 1200 koponya volt benne. Amikor Lamartine, a költő, meg­látogatta, a kopnyák, amelyekről még a haj sem hullott ki egészen, borzalmas látványt nyújtottak. De a koponya-piramis évről-évre ki­sebb lett, mert a torony látogatói mind elvittek egyet-egyet emlékül, mikor aztán Szerbia önálló állam lett, a még megmaradt koponyá­kat elföldelték. Most már üres a koponya-torony és csak a falai, meg a benne levő kis kápolna, a melyet Sándor király építtetett, emlékeztetnek az egykori török diadalra. RIliTil AI UECKEKÉP #f. egyedüli, a melylyel gyermekének igazi lelki gyönyörűséget szerezhet \ legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA szóló bibliai leckekép ára a posta- költséggel együtt CSUPÁN 10 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok T.apja 454 E. 116th St.. NEW YORK. VEGYES HÍREK. A háború és a vasutak. Hogy há­ború idején milyen óriási felada­tot teljesít a vasút, a laikus talán nem is sejti. Éppen azért célszerű­nek tartjuk erre vonatkozóan né­hány adatnak a közlését, előrebo- csátva, hogy az itt közöltek csak hozzávetőleges számok, melyek egy idegen hadsereg felvonulásá­nak tényleges adatait tüntetik fel. Egy katonai vonat nem lehet hosz- szabb, mint 110 tengely, azaz öt- szözötven méter. Egy ilyen vona­ton egy gyalogzászlóaljat (vagy utászzászlóaljat) szállíthatnak az ezredtörzzsel együtt. A lovasság­ból egy eskadront az ezredtörzzsel vagy az ezredtörzs nélkül másfél eskadront szállítanak. A tüzér­ségből egy üteg helyezhető el egy vonaton. Feltételezve azt, hogy egy hadosztályban negyvenezer ember van, tizennégy lóval és két­ezernégyszáz szekérrel, egy ilyen hadosztályt hatszáz kilométer tá­volságra olyan vasúti vonalon, me­lyen két sínpár van, öt és fél nap alatt, egy sinpáros vasúti vonalon pedig kilenc és fél nap alatt lehet elszállítani. Ezt az időt egy had­sereg felvonulásakor természete­sen annyival kell szorozni, ahány hadtestet szállítani kell. Egy had­osztály hatszáz kilométer távol­ságra vasút nélkül egy hónap alatt vonulhatna fel. Ebben az egy hó­napos menetben azonban tömér­dek ember dőlne ki a sorból és igen nagy lenne a betegek száma. Az óriási időnyereségen kivid, a mit a vasútnak köszönhetünk, óri­ási jelentőségű az élelmiszer meg­takarítása s egy hadosztály embe­reinek és lovainak táplálására óri­ási mennyiségű élelmiszer szüksé­ges s ennek a sereg után való szál­lításához — vasút nélkül — meg­int rengeteg erő, pénz és nagyon sok idő kellene. Amerika élelmiszer-piaca. A washingtoni kereskedelemügyi kormány most tette közzé az el­múlt hat hónapra vonatkozó je­lentését és ebből a jelentésből ki­tűnik, hogy az Egyesült Államok megszűnt a világ éléskamrája len­ni. A most múlt félesztendőben 143,421,421 dollár értékű élelmi­szert vittek be Amerikába, 30 mil­lióval többet, mint a tavalyi esz­tendő hasonló időszakában. S mig a behozatal növekedett, addig a kivitel csökkent. A gabonafélék­ből való export 55 millió dollár volt, mig az előző évben 115 millió körül járt. Hasonlóan 188 millióról 162 millióra csökkent a preparált élelmiszerek kivitele is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom