Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-10-10 / 40. szám
XV. ÉVFOLYAM, 40. SZ. NEW YORK, N. Y. OKTÓBER 10. VOL. XV. No. 40. IK.XI MAGYAR REFORMÁTUS SÜLÉT HIVATALOS LAIMA Editor: R<*v. L AI). H A R S A N V I 454 E. 1 1 (It h St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N Y„ under the act of March 3, 1879 ! VIGYÁZZATOK ÉS IMÁDKOZZATOK. Egyházi beszéd háborús időben. Alapige: Máté 26, 41. Vigyázzatok és imádkozatok! Kedves Testvéreim! Úgy rendelte az örök bölcsességü Isten, hogy a népek, nemzetek életében is éppen úgy, mint a nagy természetben legyenek nyugodalmas, cse ^ss napok, a munkának, az erop" üjtésnek napjai s legyenek e mellett küzdelemmel teljes, viharos napok is, melyek után uj élet és elövenség hasson át mindeneket, felfrissítés, újjászületés keljen a megpróbáltatásokkal teljes viharok után mindenütt és minden té; ren. Nehéz napokat, a megpróbáltatásnak súlyos napjait bocsátotta reánk ismét, e sokat küzdött, sokat szenvedett népre, az örök hatalmú Isten. A békés nyugalmas eszközeit élesre fent harci fegyverekkel cserélte fel sok százezer honfitársunk, hogy az alattomos ellenségnek nemzeti létünket fenyegető orvtámadását visszaverje s megoltalmazza ezt a sok vérrel áztatott s szerzett drága honi földet. megvédje az édes otthont, családot, kedveseket, kikért nemcsak élni, de meghalni is kell tudnia minden ép idegzetű s egészséges lelkű férfinak. Lelkes felhívások hangzottak el az ország egyik szélétől a másikig, melyeknek gyuitó szózatára ezer és ezer férfi lelkében gyuladt ki a hazaszeretet tüze, mely lobog azóta kiolthatatlanul s ott a mesz- sze határokon csodás ellentállásra, törlietten és győztes előnyomulásra készteti, szinte kivétel nélkül minden katonánkat, őrt állanak ők és vigyáznak e drága haza határaira, hogy durva ellenség még lábanjomával se szentségtelenitse meg annak szentelt földjét. Vájjon e tudat s ennek elgondolása nem lelkesit-e bennünket is, — kik még csendes otthonunk falai között lakozhatunk — arra, hogy mi is vigyázzunk s ébren legyünk, “vigyázzunk és erősítsük meg az lkat, akik itt maradtak’’ (Jel. 3,2.); s mivel az emberi vi- gyázás önmagában gyenge s erőte- len, lelkünk szárnyán Isten örök trón iához emelkedve imádkozzunk hozzá segedelméért. # “Vigyázzatok és imádkozzatok’’ ezeket a szavakat intézi édes Idve- zitőnk tanítványaihoz a megpróbáltatások nehéz órájában, mely kínos szenvedését megelőzte s ezzel kapcsolatban az élet kisértetei- től, a lelket megejtő testiség csábító saitóH megóvja őket. Én az életnek e csábitó alkalmairól, megkísértő jeleneteiről ez alkalommal szólni nem akarok. A vigyázásnak s éberségnek inkább arról a formájáról akarok beszélni előttetek, melyről Lukács evangélista ezt mondja: “vigyázzatok azért minden időben... hogy eltávoztathas- sátok mindazokat, melyek következnek. ..’’ (Luk. 21, 36.) .. De hát mik azok, melyek következnek, jobban mondva következhetnek ránk Amerikában maradottakra nézve e megpróbáltatásokkal teljes napokban? Csak nézzünk szét magunk körül, kedves testvéreim, e száz és száz formáját látjuk a jelenségeknek, melyek mind éberségre, vigyázatra intenek bennünket. Ott csillognak sokak szemében az elválás fájdalmának keserű könyei. Ott él az aggodalom ezer és ezer szüle, hitves, gyermek lelkében, hogy vájjon nem utoljára ölelték-e azt a búcsú percében, ki a megbántott, veszélyben levő haza védelmére messze tőlük idegenbe ment. Ott van a kétség, mely lelkűk egyensúlyát már-már megbillenti, hogy az élet fentar- tásához szükséges eszközöket képesek lesznek-e a családfentartó távollétében előteremteni. Ott van a kapzsiság, vagy a más védetten javaira törni kész rosszakarat, mely az ismeretlen, de jöhető veszély félelmét fakasztja sokak lelkében. Avagy azok a borzalmasabbnál- borzalmasabb hírek, melyeket a tudatlanság vagy rosszindulat terjeszt s a különben is érzékeny képzelet hatványozott mértékben tár a hiszékeny lelkek elé. És még sok más, melyek mind hangosan kiáltanak felénk: őrködők, vigyázzatok! Nekünk, Isten szolgáinak, kiknek különben is hivatásunk a vigyáz ás, de mindazoknak, kiket a bölcs istenség vezető szerepre hivott el, sokszoros kötelességünk, hogy a fenti jelenségekre tekintettel eleget tegyünk keresztyéni kötelmeinknek. Világosítsuk a tudatlanokat, vigasztaljuk a megkeseredett szivüeket, erősítsük az erőtleneket, védelmezzük az elhagyottakat s részesítsük minél hathatósabb anyagi támogatásban azokat, akik gyámol nélkül maradva a lelki fájdalmak mellett a nélkülözésnek testetölő fájdalmait is kénytelenek érezni. Mindezeket érezve és átgondolva nem támad-e fel bensőnkben a hang, mely arra késztet, hogy hozza meg áldozatát minden ember, aki csak teheti, hozza meg jó szívvel s nem egyszer, de mindannyiszor, valahányszor alkalma van rá. Az, aki eddig a mások bajával nem igen törődött, az aki az önzésnek, könnyű, kényelmes életnek a pái náján nyugodott, szülessen újjá s adjon hálát az Urnák, hogy olyan helyzet jutott neki osztályrészül, melyben másokat is segíthet, másokat is támogathat. A történelem irói, kik hivatva lesznek megörökíteni e világren- rengető események lefolyását, bizonyára külön lapra jegyzik fel azt a nemes felbuzdulást, azt a lelkes áldozatkészséget, mellyel egyesek úgy, mint testületek gyors és
