Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-22 / 33. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 33. sz. 1914 Augusztus 22. Vol. XV. Aug. 22, 1914. No. 33. Amiríkii Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadőhlvatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi ée egyleti tudősltás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre...............>2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church 0. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. 8. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $2, Half Year >1. — Foreign Countries One Year 23, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület, hivatalos lapja. A béke érdekében. Ismeretes lapunk olvasó közönsége előtt az a controverzia, mely v közelmúltban az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának hasábjain az Egyesület ügyeiben, főként pedig a vezértestület légii tóbbi gyűléseinek némely határozatát illetőleg végbe ment. Ezen controverziának a közepébe mi teljesen jóhiszemüleg és ártatlanul kerültünk. Meggyőződésünk, hogy lapunk az egész Egyesületnek, tehát nemcsak a vezértestületnek lévén hivatalos lapja, kötelességünk el nem zárkózni az olyan egyes cikkek közlése elől, melyek az egyes osztályok köréből küldetnek hozzánk. Lapunk hivatalos lapsági jellegéből kifolyólag adott helyet a szerkesztő távollétében a lap ügyeit intéző segédszerkesztőnk egy közleménynek, amelyet az Egyesület bridgeporti 1. sz. osztálya küldött be hozzánk. A közlemény éles hangon bírálta a v. t. némely határozatait. Hatáskörünkön kivül esik annak me "állapítása, ha vajon a bridgeporti oszt. túl lépte-e vagy nem joci hatáskörét, ezen nyilatkozatnak, mely több magyar lapban megjelentetett, a nyilvánosságra hozatalával, — azt azonban meg kell állapítanunk utólag, hogy a bridgeporti nevezett osztály egy újabb határozatban visszavonta a v. t. felett kimondott éles és kemény kritikát, amint az olvasható is az egyesületi titkárnak lapunk augusztus 1-jei számában közölt jelentésében. Helyreállván ilyképpen a béke az Egyesület vezértestülete és a bridgeporti osztály között, — mi sem természetesebb, minthogy mi is kifejezzük őszinte sajnálatunkat a felett, hogy az incidens, habár futólag is, megzavarta az Egyesület békéjét és másfelől örömünket a felett, hogy az Egyesület derék tisztikara és az egyes osztályok között a harmónia, a testvéri egyetértés helyreállott. A mi az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának ez ügyben való szereplését illeti, mi csak ismételhetjük, hogy szándéktalanul és ártatlanul kerültünk a háborúskodó felek közzé, mert hiszen mi egyforma jóindulatú érzéssel és a hittestvéri szeretetnek egyforma melegségével viseltetünk az Egyesület központi vezetősége, mint annak egyes osztályai iránt. Igyekszünk igazságosak lenni min den irányban és mint hivatalos lap az Egyesület nagygyá tételén, felvirágoztatásán törekszünk. — Azon kötelezettségeinknek, melyeket magunkra vállaltunk, mikor az amerikai magyar reformátussá g hatalmas közlönyét az Egyesület érdekeinek munkálására felajánlottunk, nemcsak betű szerinti értelemben, de a mi szivünk igaz szeretetének lelkesedésével és buzgóságával is igyekszünk eleget tenni. Az Egyesület az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjában kell hogy a legerősebb támaszát találja meg. Ez a lap 16-ik éves múltjának nemes tradíciójához hü a mostani szerkesztőség kezéhen is. Épiti a hitet, erősiti a magyar református testvéreket összetartó szereteti kapcsolatokat és munkálja a békét, a megértést. Jól esik tudnunk és érezniink, hogy hittestvéreink szerte nagy Amerikában ezen szép egyházi lapban egv olyan vallásos közlönyt ismernek fel, mely méltó az ő szeretetükre és pártfogásukra. Lapunk olvasó közönségének nagy táborát ezentúl is emlékeztetvén a megértő szeretetben levő nagy erőforrás és áldás kincseire, ezzel a sajnálatos incidenst végkép elintézettnek tekintjük. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szerkesztősége.^,. A csodálatos televény. A tudományos kutatásnak nem régiben megint ünnepe volt. Egy japán orvos, doktor Hideyo Noguchi, megtalálta a veszettség ba- cillusát. Pasteur, akinek sikerült eléggé megbízható szérumot előállítani a veszettség ellen, magát a bacillust sohasem tudta megtalálni. És hiába keresték a parányi lényt a világ leghiresebb bakteriológusai: Koch, Proeseher, Babes, Yolpino, Poor és Negri. Pedig föltétien biztosságai ható, tökéletes szérum a veszettség ellen csak akkor alkotható meg, ha előzőleg sikerül a mikroszkóp mindent fölfedő fénysugarának börtönébe zárni a veszettség bacillu- sát, amelyből milliónyi van minden parányban és amely mégis láthatatlan és megvizsgálhatatlan. És amikor már évek óta foly a hiábavaló munka, jön a legendás Japánból egy legendás kis sárga orvos, a new yorki Rockefeller-in- tézetbe kerül ezerkilencszáztizen- kettöben és egy esztendei munka után játszva találja meg azt, amit hiába kerestek a tudomány fehér korifeusai. Doktor Dideyo Noguchi megtalálta, tenyésztette és le- fotografálta a veszettség bacillu- sát. Az ellenőrző orvosok kísérletei kivétel nélkül sikerültek és nem kisebb ember állítja, mint maga Mentscbikoff professzor, hogy Noguchi felfedezése után a veszettség tökéletesen gyógyitó szérumát bármely kezdő bakteriológus elkészítheti. De nemcsak ezt cselekedte Noguchi Hideyo, a sárga kis japán doktor. Amig a veszettség bacil- lusát kereste, csak úgy mellesleg nagyjelentőségű kísérleteket végzett a vérbaj epiroehétái körül és tökéletesítette a Wassermann-féle vérvizsgálati reakciót. És nemcsak Noguchi Hideyo doktorról van szó a japánok közül. Ott van a kedves arcú kis Hat a doktor, aki Ehrlich professzornak volt a munkatársa. És ott volt a harmadik japán, akinek még nevét sem tudjuk, de akiről legtöbbet regél a legenda. Bulgária legnagyobb csapását, a kolerát — mondják — egy fiatal japán orvos szérumával fojtották el. Mi igaz e legendából, mi nem, any- nyi bizonyos: Bulgáriában kolera volt. Bulgáriában mindenkit beoltották egy japán orvos szérumával, Bulgáriában nincs kolera. A számtalan apró sárga emberke közül, akik dolgoznak a földkerekségnek minden jelentősebb , laboratóriában. itt van egyelőre ez a három. Legérdekesebb közöttük ma Noguchi Hideyo doktor, mert e nemcsak nagy fölfedezést tett, de nagy felfedezés ő maga nekünk európaiaknak. Noguchi Hideyo doktor felöl kérdést intéztek leghíresebb földijéhez, Jamanuki professzorhoz. Áz ősz japán tudós elmondotta, hogy Noguchi doktor ősnemes samurai családból származik és már mint gyermek örökösön kísérletezett különösen porokkal és vegyszerekkel. Egy robbanás leszakitottta a gyermek ujjait, de Noguchi Hideyo csonka kézzel is tovább tanult. Japánban lett orvos, huszonöt éves korában kapott doktori diplomát és azután évekig élt Japánban és csendben. — Egyszerre csak átkerült Amerikába, fehérek közé, a fehér civilizáció levegőjébe és egymásután teszi meg nagy fölfedezéseit. És ezeket elmondván, még egyet mondott csöndes, fájdalmas mosollyal a japán tudós. Ezt: “Noguchi doktor jól teszi, ha ott maiad, ahol van. Úgy látszik, hogy Európa és Amerika földje szerencsét hoz tudósainknak. Mihelyt európai vagy amerikai laboratóriumokban dolgoznak, híresekké lesznek. De ha visszatérnek Japánba, a keserű tapasztalat azt mutatja, hogy tudományos föltaláló erejük csökken és csakhamar teljesen megszűnik.” Rettenetes tragédia ez, ami e szavakban rejlik: Japán tragédiája. Mi fehérek eddigelé valameny- nyien úgy láttuk a közöttünk dolgozó japánokat, ahogyan hangot adott annak egy világsikerű magyar színdarab. A japánok kémek, akiket közibénk küld a felkelő nap országa, hogy eltanulják tudományunkat, ellessék titkainkat, azután hazamenjenek, neveljék és feilesszék Japánt a világuralomra! v Küldi Japán a friss és őserejü elméket, vizsgálni, ellesni, tanulni. J önnek a kis sárgák, viharos gyorsasággal fejlődnek és már fölülmúlják tanító mestereiket. De csak addig amig közöttünk vannak. Ha hazájukba térnek és ott dolgozni akarnak, erejük megtorpan, fantáziájuk kimerül és szárnyuksze- getten pusztulnak el, mint a fehér kultúra áldozatai. Mert a fehér kultúra csodálatos televény. Befogadja az exotikus növényt, ellátja nedvekkel és ragyogó, soha nem sejtett erőre és szinpompára növeszti; de ha azután az ősi hazai földbe akarják visszaültetni az itt megfogant palántát, nem tud az többé ott megeredni, senyved, vergődik és elpusztul, mint a virág, amely mérget szívott, föl ma-/f gába a föld éltető nedvei helyett.
