Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-08-22 / 33. szám

* r>i ara dt a földszinten. A merény­letről beszélgetett és azt kérdez­te többek közt, hogy folytassa-e a sétakocsizást vagy sem. Eközben és pedig tréfálkozó hangon azt is kérdezte a főherceg, hogy a bom- badobálás igy fog-e folytatódni to­vább is ? Többen kérték a főherce­get, hogy vagy hajtasson vissza egyenesen a konakba, vagy bizo­nyos büntető szándékkal a várost elkerülve, hajtasson a múzeumba. A trónörökös erre kijelentette, hogy mindenekelőtt föltétlenül meg akarja látogatni Merizzi al­ezredest a helyőrségi kórházban. A trónörökös kíséretében fölve­tették azt a kérdést, el lehet-e jut­ni a kórházba anélkül, hogy a városon keresztül kelljen menni. A helyi viszonyokkal ismerősök azt mondták, hogy lehet. Ezért a trónörökös határozatának tekin­tették, hogy a város érintése nél­kül az Appel-rakparton át előbb a helyőrségi kórházba, azután a múzeumba mennek. A hercegnő, akinek az eredeti Programm szerint a városházáról egyenesen a konakba kellett volna visszatérnie, arra kérte férjét, hogy engedje meg vele menni és a kérést a főherceg azonnal telje­sítette. Ezután történt, hogy a polgármester a kormánybiztossal 'egy automobilon előre ment, de nem a megállapított utón, hanem a Ferenc József-utcán és a trón­örökös automobilja az első auto­mobilt követve, az Appel-rakpart­ról szintén befordult a Ferenc -Jó- zsef-utcába. Ebben a pillanatban történt a kocsik jobb oldala felől gyors egymásutánban legalább há­rom revolverlövés. Egy pillanat­tal előbb Potiorek táborszernagy felállott a kocsiban és azt kiáltot­ta : — Hát ez micsoda? Hiszen az Appel-rakparton akartunk men­ni ! Az autó erre megállóit. A hercegnő az első lövés után eszméletlenül rogyott össze, arccal a főherceg ölébe, a főherceg pe­dig, akit a második lövés ,ért, csak néhány perccel később esett össze eszméletlenül. Szájából ós a sebből vastag sugárban ömlött a vér. Ez­után száguldott vissza az automo­bil a konakba. Mikor odaért, a fő­herceg már teljesen eszméletnél volt. Csak nagyon gyengén lélek- zett, a pupillái alig reagáltak, a szive alig észrevehetően vert és a pulzusát alig lehetett érezni. Szá­jén és a sebből folyton ömlött a vér. Tíz perc múlva, tizenegy óra táján a főherceg meghalt. Kísére­tének tagjai állottak körülötte. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Lanjus grófné a hercegasszo­nyon igyekezett segíteni, de a her­cegasszony már nem élt, mikor a konak elé ért az automobil. Holt­testét a főudvarmester és a szárny­éi géd vették ki az automobilból és vitte föl az első emeletre. Egy lel­kész ellátta az utolsó kenettel. Különös dicsérettel adózik a szemtanú Lanjus grófné méltóság- teljes magatartásának. A grófné már akkor is megrendülhetett, a mikor ugyanazon az automobilon ülő utitársát, Merizzi alezredest bombaszilánk érte és súlyosan megsebesítette. A legnagyobb lé­lekjelenléttel maga a grófné része­sítette az alezredest az első se­gélyben. Összeszedte mindenkitől a zsebkendőket, mert Merizzi nyak sebe erősen vérzett.A seb kötözése közben parancsot kapott a gróf­né, hogy menjen a főhercegnőhöz, aki igy szólt hozzá: — Nézze csak a nyakamat, vala­mi nagyon égeti. Lanjus grófné kigombolta a gal­lér két felső gonmbját és piros horzsolást látott a hercegnő nya­kán. Vigasztalni igyekezett a her­cegnőt és azt mondta neki, hogy a horzsolás nem vérzik és egészen jelentéktelen. A hercegnő igy fe­lelt : — De mégis olyan nagyon éget. A merénylet után, amikor a her­cegnő már halva volt, a fiatal gróf né volt az, aki érthetően kimond­hatatlan fájdalma dacára lezárta a hercegnő szemeit. Fölemelte az állát és felkötötte, azután pedig a hercegnőt teljesen levetkőztette. Ő vette őrizetbe a hercegnő éksze­reit is, amelyeket előbb átadott Potiorek táborszernagynak. A vet- kőztetés alkalmával vette észre, hogy bár a hercegnő altestén se­besült meg, az ingen nincs nyoma egy csöpp vérnek sem. Ezt azzal magyarázzák, hogy a golyó, amely áthatolt az automobil párnáin, fél tucat lószőrszálat sodort magával a sebbe és ezek zárták el a sebet, úgy, hogy a vér nem jöhetett ki belőle. Kiegészíti ezt a közlést Rum- merskirch báró főudvarmester el­beszélése, aki Arstcttenből vissza­térőben mondta el ezeket a rész­leteket néhány barátjának: — Cabrinovics bombája az auto­mobil összecsukott fedelére esett a főherceg és neje közé a közép­re. A bomba egyik gyujtószerke- zete kiesett belőle és horzsolta há­tul a főhercegnő nyakát. Ezt a piros sebet később a boncolásnál is konstatálták. Ugyanennek a bombának egy nagy szilánkba okozta Mereizzi alezredes súlyos sebesülését. Az alezredes vére rá­freccsent egy papírlapra, amely Rummerskirch báró kezében volt. Erre a papírlapra volt ráírva az a beszéd, amelyet a főhereceg szán dékozott elmondani válaszul a pol gármester üdvözlésére a városhá­zán. Rummerskirch báró a me­rénylet fölötti felháborodásában eleinte nem is vette észre, hogy a kézirat bevéreződÖtt és mikor pár perccel később a városházán a pol­gármester beszéde után a kézira­tot át akarta nyújtani a főherceg­nek, akkor vette észre nagy rébü- letére, hogy a papirost sok vér- csöpp érte. Hamar elővette a zseb­kendőjét, hogy letörölje a vért. A trónörökös azonban kivette a ke­zéből a papirt és igy szólt: — Hagyja csak! Hadd lássák az urak, hogy már vér is folyt! Azután felolvasta a főherceg a beszédet a véres papirosról. —-----o-------­A SAN FRANCISCOI VILÁG­KIÁLLÍTÁS. Az egész amerikai közvélemény figyelme most San Francisco felé irányul, a Golden Gate 635 acre területű földcsucsára, ahol az 1915 évi san franciscoi nemzetközi vi- lágikállitás lesz, amelynek körvo­nalai egyre nagyobb méretekben kezdenek a szemlélő előtt kialakul­ni. A kiállítás valamennyi palotája és szoborudvara a művészet reme­kéül készül, mindenik a misztikus kelet érintésének nyomát hordoz­za magán, amibe beleolvad a gö­rög realizmus, a spanyol építőmű­vészet pompája, a fényűzéssel telt olasz stilus és a gót boltozatok gi­gantikus volta. Épületek szerint a kiállítás három osztályra oszlik, úgymint: kiállítási palotákra, ál­lami és külföldi pavillonokra és a vállalkozók épületeire. A kiállítás főépületei a követ­kezők : a gépek kiállítási palotá­ja, a kertészet kiállítási palotája, a szépmiivészet kiállítási palotája és a különféle ipari gyártmány részére szánt nyolc épület, illetve pavilion, a maguk elkülönített ud­varaival, amelyek a gyáripar ké- kéziipar készítményeinek, a sza­bad művészeti, közoktatási, bányá­szati, közlekedési, mezőgazdasági és élelmezési termékeknek befoga­dására épültek. A gépek kiállítási palotája egyi­ke az eddig épült ily irányú pa­loták legnagyobbjainak, 967 láb hosszú és 367 láb széles, építését 1914 januárjában teljesen befe­jezték és a kiállítandó gépek egy részét már most helyezik el ben­33. sz. 1914 Augusztus 22. ne. Ebben a nagyszerű palotában május 2-án a nemzetek álarcos bál­ját tartották meg, amikor húszezer álarcos résztvevő fért el benne. A kertészet palotája nagyság és szépség tekintetében szintén túl­szárnyalja az eddig épült kerté­szeti palotákat. Átmérője 152 láb, magassága pedig 150 láb. A p lo­ta majdnem készen áll és a kiál­lítandó tárgyakat is kezdik elhe­lyezni benne. Bizonyos messzeségből megfi­gyelve, a paloták főcsoportozsta úgy tiinik fel, mintha mind egy fe­dél alatt állana, már csak annál az oknál fogva is, mert az udvarok boltivei a csoportokkal összekap­csolódott hatást tesznek. A főpa­loták teteje belenyulik az össze­kötő bolivekbe s gigászi méretűvé növeli az arányokat. A főpaloták közt elterülő főud­var, melyet a világegyetem udva­rának neveztek el, tízezer ember befogadására alkalmas nagy kert. Fődiszitése két óriás szoborcsopor- tozat, az egyik — a keleti oldalon — a felkelő nap csoportozata, a másik — a nyugati oldalon — a lenyugvó napé. A két főcsoporto- zat más-más csoportozatokkal van körülvéve, melyek mindegyike a nyugat és kelet nemzeteit allegó- rizálja. A négy évszakot és a bőséget allegorizáló csoportozatok már teljesen, a szépmiivészetek palotá­ja háromnegyedrészt elkészült; október elsejére ezt is befejezik. Az utóbbi épület acélból való és tűzálló s magában fogja foglabu mindazt, ami a művészet terén ér­tékes. Az állami és külföldi pa- villonok közül Honduras pavillon- ja már néhány hónappal ezelőtt el­készült és a pavillonok közül sok másik is befejezés előtt áll. A koncessziók pavillonja, amely eddig még hivatalos elnevezést nem nyert, hatvanöt acer terüle­tet foglal el és beépítésére tiz mil­lió dollár áll rendelkezésre. A hét­ezer kérvényező közül száz ke e- ken 7,500,000 dollárt ajánlott föl és biztosított az építkezés céljai­ra. A kiállítás megvilágítását ille­tően a Panama-kiállítás egyedül­álló lesz a kiállítások történetében. Az egész kiállítást világítás szem­pontjából olyannak vették, mint­ha egyetlen színpad lenne; az egész terület felé fénysugarak fog­nak özönleni. A termek világításá­ra nem a régi villamos körték fog­nak szolgálni, hanem a mennye­zetre vetített sugarak megtörése által nyert fény.

Next

/
Oldalképek
Tartalom