Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-06-06 / 22. szám

\7j amerikai magyar református EGYESÜLET HIVATALOS RAIMA. Editor: K.-v. LAD. H A R 8 A N Y I 454 E. llöth St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION _________________MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Kn.erefl as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879 ÜNNEPEK UTÁN. KOSSUTH FERENC ÉLETE. Piros pünköst ünnepe elmúlt. Az orgona bugás utolsó akkord­jai is elhangzottak s az ájtatos tö­meg imája már messze-messze száll az Ur trónusa felé. A dolgo­zó tömegek szivükben a hit viga­szával sietnek újra a gyárakba, irodákba munkálkodni tovább. A keserűségeket, boszuságokat, mik a halandó emberek lelkét a sok hétköznapokon megmérgezték, le- simitotta az Isten közelségének hi­te, s az evangéliumi szavak, melye­ket a hüs templomok széksorai kö­zött a szószékről a lelkészek árasz­tottak szét. Megelégedéssel Írjuk, hogy az ünnepek alatt a közönség megtöl­tötte a templomokat, sürü töme­gekben tódult minden felekezet az Isten hajlékába. Tanúbizonysá­ga ez annak, hogy a modern világ forgatagában kétszeresen érzik az emberek a vallás szükségességét, mely összetartja az embereket. Azt hisszük, alig volt valaki, aki r i érezett volna valami belső hí­vást, mely elvitte őt a templom­ba egy rövid fohászban könnyi'e- ni lelke terhén. Mikor ez" konstatáljuk, egyút­tal szomorúan vagyunk kénytele­nek megkérdeni, vaj jón mi az oka, hogy hétköznapokon nem keresi fel a közönség úgy a templomo­kat, mint ünnepnapokon? Hisz hétköznapon épp annyira szüksé­gébe van az emberek lelkének a me^nihenésre, mint ünnepek al­kalmával. És az voTna az ideális állapot, hogy ne csak a nagy ün­nepek óráiban jöjjön meriteni az eliüiaüt emberiség a hit tiszta for­rásaiból, hanem m nden nap min­denei jöjjön el megtisztulni, fel­frissülni és uj erőt kérni az Isten vigasztaló hatalmától. Lem elég az, ha csak a nagy ünnepek alkalmából keressük fel a templomokat. A közönynek és hitetlenségnek meg kell szűnni! A A templomlátogató közönségnek mindennap el kell jönnie a szent falak közé, hogy lerója hálaadó­ját, mivel a világ teremtő urának és önmagának tartozik. A leg­szebb és legmagasztosabb köteles­ségének tesz eleget mindenki és egyúttal a leghasznosabbnak is, mert nyugalmat, békét és boldog­ságot szerez vele lelkének. Reméljük, hogy a közönség szi­vére veszi intő szavunkat. Ezen­túl hétköznap épp úgy felkeresi az Isten házát, mely egyúttal a ve szendő emberi léleknek is legerő­sebb vára.-----o----­TISZTELT OLVASÓINKHOZ. Figyelmeztetjük lapunk olvasóit, előfizetőit és hirdető*, hogy la­punk szerkesztősége ’.és k'adóhiva- tala 116 utr’a E. 454 "í^*m alá köl­tözött. A sikeresen elvégzett mun­ka jóleső megelégedésével értesít­jük a közönséget erről a tényről, mely örvendetes bizonyítéka la­punk fejlődésének s záloga annak, hogy az a cél, melyet magunk ele tűztünk, megértésre talál az ame­rikai magyarság között. 1841—1914 Kossuth Ferenc 1841 noyémber 16-án született. 1849-ben menekül­ni volt kénytelen fivérével és nő­vérével. Az osztrákok foglyul ej­tették és Pozsonyba vitték. Pozsonyba érkezve, a foglyo­kat a pozsonyi vár oly részebe zárták el, mely közvetlen a le­égett vár falai mellett lehetett, mert a helyiség sziik udvarából feltekintve, látható volt a vár le­égett tornya. A három fogoly gyermeket: Ferencet, Lajost Tivadart, és Vil­ma nővérükkel, Marival, a dajká­val együtt a földszint egy nagy tágas szobájába zárták. Karádi lg nácot és Marton Antóniát külön zárták el, s ezeket a gyermekeket csak ritkán látták. A pozsonyi várfogságból csak nyolc hónap múlva szabadultak ki a kis gyermekek. Kiszabadu­lásuk előtt már remegve hallot­ták, hogy Ferencet egy ausztriai jezsuita kolostorba, Lajost pedig valamelyik katonai intézetbe fog­ja az atyáskodó kormány bedugni. Kiszabadulásukat a nádori csa­lád közbenjárásának tulajdoní­tották. Ferenc és testvérei kiszabadu­lásuk után nagyanyjukhoz kerül­tek Pestre. A pesti policájnak azonban igen-igen kényelmetlen volt a kis gyermekek ott tartóz­kodása. Mert alig múlt el nap, hogy ne támadt volna miattuk népcsődület. Az összecsődült tö­meget akkor vizipuskával kerget­ték szét. Amikor aztán a hatalom meg­elégelte a gyakori tüntetést, azon volt, hogy annak okozóitól meg­szabaduljon. Plgy dunai hajóra rakatta tehát fel Kossuth gyer­mekeit, nagynénjükkel, az idő­közben fogságból kiszabadult Ruttkayné Kossuth Lujzával és Karadv Ignác nevelőnőjükkel együtt s útnak indította lefelé a Dunán a Fekete tengeren át Kon- stantinápólyba. A Dunapartot a nép ezrei lepték el, midőn, a hajó elindult, hogy a kormányzó gyer­mekeit elvigye messze Kutahiába, ahol Kossuth Lajos internálva volt. Mint tanuló, Kossuth Ferencz mindig egyike volt a legkiválóbb és legkitűnőbbeknek s akaratere­je oly nagy volt, hogy a magán- szorgalomból is igen sokoldalulag képezte ki magát. Igen sok tudományos ágban tett szert ismeretekre, sokból dip­lomát (Londonban úgynevezett certifikátumot) szerzett. így pél­dául nemcsak mérnöki és építész mérnöki oklevele volt, hanem dip­lomás vegyész és bölcsész és a ter­mészettudományi szaktárgyakból is levizsgázott. Kossuth Ferencben kiváló mű­vészi talentum és művészi képzett ség rejlett, jeles festő volt és fő­képpen tájképfesfésben tűnt ki. azonkívül nem mindennapi tehet­séggel művelte a szobrászatot és zenét. Amikor Kossuth Ferenc a ta­nulmányait bevégezte, a Dean Fő- rest Central Railway építésénél kezdte meg mérnöki pályáját a növényzetéről és pompás erdei­XV. ÉVFOLYAM 22. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 JUNIUS 6, VOL. XV. No. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom