Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-16 / 19. szám

XV. ÉVFOLYAM, 19. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 MÁJUS 16. VOL. XV. No. 19.

AZ AMERIKAI MAOYAR ItKKoKMATI’K Kditor: (||.

E<íY KHPLKT HIVATALOS LAIMA K,‘v ■' A '*• HAMSAD 1

214—2nd A ve., NEW YORK

H< 1.1. < >K;. \ N OK THE AMERIKÁN SOAKi.W RKKOR.MKI) KKIIKK VTIo\

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOD — PUBLISHED EVEK.

S.ál'UiiJJA *

___________________Entered as second-Hiúik mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N Y . under

i he ar*t of March 3. 1879

A HADSEREG ÉS AZ ALKOHOL.

Hazánk

függetlenségéért

Évszázadok óta szedi az emberiség az alkohol rettenetes, égető mérgét, mintha öngyilkosságot fogadott volna magára és utódaira. Az emberiség vére a hosszú alko- holoélvezettől szinte átitatódott a sok szesztől, mit apáink, nagyapáink, ükeink fel végtelen sorozatban napról-napra magukhoz vettek. Azt lehet mondani, hogy ma az egész emberiség, történetünk, irodalmunk, a krónikus ré- szegségi tüneteket mutatja attól í z alkoholtengertől, mit ezer évek óta megittunk s mely mennyiségben semmi esetre sem maradna el az Atlanti vagy a Csendes tenger félelmetesen hatalmas viztömegé- től.

Az orvosok rég megállapították, mint teszi tönkre a szeszes ital a máj, a vesék, a szív legfinomabb szöveteit, hogy az alkoholt élvező szülők gyermekei sokkal kisebb értékűek, betegesebbek és különösen szellemileg alacsonyabb nívón állanak, mint azok a gyermekek, kiknek szülei nem isznak sört, bort, pálinkát. A statisztikusok pontos utánajárással konstatálták, hogy tiz iszákos családban öt- venhét gyermek közül huszonöt már kis gyermek korában meghalt, egy vitus táncban szenvedett, hat hülye, öt nyomorék, öt törpe, öt epileptikus volt és csak t z normális. Vagyis a gyermekek 81 és fél százaléka szomorú élet- sorral fizette meg a szülői szenvedély pillanatnyi mámorait. Pedig mit nem tett volna meg a kétség- beesett rpa, hogy epileptikus görcsökben fetrengő gyermekét megváltsa az ismeretlen, gyógyíthatatlan betegség karmaiból.

Szomorú, hogy nálunk magyarok közt az alkohol ivásnak nincs határa. Nálunk ez virtus.

A kórházak tele vannak betegekkel, kiknek legnemesebb szerveit tette tönkre az alkohol romboló mérge. A tébolydák lakói nagy részt azok közül kerülnek ki, kik maguk vagy kiknek szülei a bor, sör és pálinka ivásban kerestek alacsony gyönyörűséget. A börtönök lakóiról a főtárgyalás folyamán, vagy a nyomozás alatt rendesen kiderül, hogy rendszeresen hódolnak az ital szenvedélyének, vagy hogy éppen a mámor perreiben követték el biinüket. A munkanélküliek tetemes százalékát épp a mértéktelen alkohol élvezet gátolja a rendszeres munkában, vagy az állandó szesz fosztotta meg szellemi és testi képességeitől. Ezeket a tényeket a legegyszerűbb ember is saját tapasztalatából tudja.

Mindez onnan jutott eszünkbe, hogy az osztrák-magyar hadügyminiszter eltiltotta a hadseregben és a honvédségben az ivást. Szigorú rendelet szabja meg, hogy a katonának szeszes italt inni nem szabad, mert az csökkenti a katona ereiét,, megbénítja agyát és leszállítja teljesítő képességét. A diadalmas orvostudomány megállapításai alánján bocsátották ki ezt a rendeletet, mely mintegy hiteles pecséttel látja el azt a sok iratot, cikket, beszédet, melyekkel a társadalom jobb elemei az ital lelket és testet ölő tüzes folyadéka ellen küzdenek.

Ha az alkohol árt a katonáknak, kik periig az emberiség legfiatalabb, I . ; izmosabb és legegészségesebb hajtásai, elgondolhatjuk menny re szenved e méreg következményeitől az emberiség gyengébb, dősebb része, mely már nem katona, vagy a melyik nem vált be katonának. Milliókban nem fejezhető ki az a sok elpusztult emberi energia, gondolat, jótett, szép és nemes ötlet, mely a pálinka és a bor gőzével együtt illan el a részegen, vagy könnyű mámorban, a korcsmában, vagy otthon fekvő emberből, mig kint a napfény, a gyárkémény, az iroda, a templom munkára és áhítatra hiv. .

A katonaságon kellett észlelni az alkohol mérges tüneteit, a katonaságon, melyre van mindig pénz, n\ely az államok kényeztetett kedvence, hogy a kormányok észbekapjanak s megindítsák a harcot a szesz ellen, mely egyúttal fogyasztási adók utján az állam legnagyobb jövedelmi forrása. Az alkohol méreg nemcsak az aktiv katonának, de méreg a tartalékosnak, póttartalékosnak, népfelkelőnek is. Méreg minden embernek. El kell tiltani tehát az egész világon mindenkit attól, hogy alkohollal, bűnös szenvedélyek okozójával élhessen.

Gróf Károlyi Mihály, a függetlenségi párt elnöke, a független Magyarországért harcolók vezére, az elnyomott Magyarország felszabadításáért küzdők táborának illusztris, nagynevű harcosa, ezideig bizonyára beszámolt már arról, hogy itt Amerikában a nehéz munkában tán megtört, de azért bátorlelkii magyarok öt mily nagy szeretettel, lelkesedéssel fogadták, mert beigazoltuk előtte az óhaza küldöttje előtt, hogy hazaszeretetünk, szabadságvágyunk minden áldozatra kész, mert bár elszakadtunk hazulról, de a haza iránti szeretetünk éppen oly friss, éppen oly változatlan, mint volt egykor régen. És hogy ilyenek vagyunk, annak fényes példáját adtuk a most közelmúltban, midőn egekig fölcsapó, mámoros lelkesedéssel fogadtuk őt, ki eljött körünkbe, hogy előttünk tolmácsolja az óhaza üzenetét, mely bennünket, a tőle elszakadt, de hozzá hűséges gyermekeit számon tartja és tőlünk segítséget kér és vár.

Az óhaza Károlyi Mihály gróf utján üzenetet küldött nekünk. Ezt az üzenetet megértettük és szivünkbe véstük.

Az óhaza azt üzente, hogy le van igázva és tőlünk várja azokat az erkölcsi és pénzbeli áldozatokat, melyekre szüksége van, ha szabaddá akar lenni.

Az óhaza iránti szeretetünket már megmutattuk, midőn Károlyi Mihály grófot, a fiiggetlenésgi párt vezérét oly tüzes lelkesedéssel fogadtuk és ünnepeltük. De