Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-02 / 17. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17. sz. 1914 Május 2. Kiadás 1914 március hóban..............................7210.87 Átvitel 1914 április 7-én ................................... 751.10 A Comercial Savings Bank and Trust Co. Toledo O., 1914 április 7-iki zárlatában $6597.44 check- számlamaradványt tüntet fel, mivel fenti napig nem váltotta be a következő kibocsátott s nálunk már kiadásba is tett checkeket: 306. tétel $223.32, 336 tétel $450.00, 342. tétel 422.10, 368. tétel $150.00, 388. tétel $25.00, 394. tétel $100.00, 396. tétel $20.00, 397. tétel $10.00, 401. tétel $20.00, 402. tétel $20.00, 403. tétel $25.00, 405. tétel $40.00, 406. tétel $25.00, 407. tétel $15.00, 408. tétel $900.00, 412. tétek $900.00, 413. tétel $900.00, 414. tétel $992.60, 415. tétel $30.00, 416. tétel $3.00, 417. tétel $150.00, 418. tétel $10.00, 419. tétel $20.00, 420. tétel $ 100.00, 421. tétel $31.05 422. tétel $15.00, 423. tétel $85.07, 424. tétel $19.20, 425. tétel $20.00, 426. tétel $50.00, 427. tétel $15.00, 428. tétel $10.00, 429. télét $25.00, 430. tétel $25.00, összesen $5597.07, mely összeg levéve a banki checkszámla-maradványból, a napló­zárlattal egyező $751.10 eredményt tüntet-fel. Egyesületi vagyoni állapotunkat félévi jelenté­sem tünteti fel. Toledo, O., 1914 április 7-én. BOROS .JENŐ, pénztárnok. Regény OGLÁN BÉG KINCSE. Irta: Rákosi Viktor. (Folytatás.) Az akkori zivataros időkben ez nagyon komoly hivatal volt, mert sok mindenféle kóbor, gyülevész nép csatangolt az utcákon, megtá­madta a kései járókelőket, sőt még a házakba is betört. A Czeg léd-utcának főbaktere Csorba Pé­ter uram volt, egy meglehetősen vén, de azért nagy testi erejű em­ber, aki bizony nem igen szokott megijedni a maga árnyékától. Az esti hivatalát rendesen itt szokta kezdeni özvegy Bárányné hajlé­kában, tudván, hogy a magányos asszony jobban fél és igv a bak­teri is jobban megbecsüli. Péter bácsi különben furfangos atyafi volt és ugv igazította a dolgot, hogy ha már az asszonynép fél, hát még jobban féljen, mert a hogy emelkedik a félelem, úgy emelkednek a bakteri jövedelmek is. Most is, amint beköszöntött a meleg konyhába és helyet foglalt a padkán, rögtön azzal kezdte, hogy miféle garázda törökök ér­keztek a váradi basától, hogy ösz- szeharáesolják a szultán adóját. A nemes városi tanács is jónak látta, hogy egy pár éjszakára meg­duplázza az utcai strázsák szá­mát, hogy a lakosság nagyobb biz­tonságban legyen. — Jaj lelkem, Péter bácsi, az Isten is megáldja, jól vigyázzon az én házamra éjjel, ^-vágott be­le a beszédbe Sára asszony. — Nincsen abban hiba, nagy­asszonyom. Ezen az éjszakán ket- len leszünk a Ceglédi utcában, hát én akár egész éjjel is ott állhatok, a kapufélfának támasztva a háta mat. — Tegye meg, Péter bácsi, nem leszek háládatlan. De meg aztán, ha ilyen korán jött, egy szívesség­re kérném. — Mi légyen az, nagyasszo­nyom? — Kerítse elő nekünk a két diá­komat, a Csákány-fiukat, jelent­ve nekik, hogy fontos üzenetet kaptak az apjuktól. Mondja meg nekik, hogy Kutyafejü Jóska hoz­ta az üzenetet Nánásról. —^Szívesen megteszem, mivel­hogy a szolgálatomtól még meg­tehetem. Mondja meg a nagyasz- szony, hogy hol találom most a diákurakat? — Úgy tudom, hogy a Hatvan utcában vannak Csapó Ferenc há zában. — Tudom már. — Ha aztán megtette az utat, forduljon be még egyszer mi hoz­zánk és legyen szives megvacsorál ni nálunk. — Legyek szives, — felelt nyu­godtan Péter bácsi s félig leeresz tett szűrét vállára rántva, hosszú török puskáját, melyet a szöglet­be támasztott, kézbevéve, elmen­ni készült. — A társát meg küldje be Pé­ter, majd annak is adunk vala­mit. Péter bácsi tiltakozólag intett n:\gy bütykös ujjaival és igy mor­góit : — Ez már nem szükséges. Még u.i ember, nem való hogy minden bakteri dologba beüsse az orrát. — Egy kis papramorgót se küldjünk ki neki? — Ha már mindenáron akarja, nagyasszony, tessék a szeszt egy vékonynyaku üvekbe önteni, majd én adom át neki. Ez a módja. Nem szükséges neki mindent tud­ni. Átvevén a pálinkát, az öreg el távozott. Odakint az udvarban még egy Hagyott harákolt, hogy szinte a falak is remegtek bele s csakhamar a kapu becsapódásá­nak hangja mutatta, hogy a há­zat is elhagyta. HATODIK FEJEZET. Disznótor Törő uramnál. Mint az olimpusi istenek a fel­hők között, úgy ültek a diákok a földig érő, siirü pipafüstben. Ültek pedig valami húszán, Tö­rő Gergely korcsmáros uramnak az, udvar felöl eső tágas vendég­szobájában. Valamennyi a nagy­hírű debreceni református főisko­la hallgatója, akik az élet külön­böző pályáira készültek. Volt köz­tük csupasz arcú siheder és nagy­bajusza vén diák. Egy páran már ledobálták 'az ■ Attilájukat, mert a sarokban terpeszkedő banyake­mence ugyancsak tűrhetetlen me­leget terjesztett. Az okosabbak hiába mondták Törő uramnak* hogy maholnap tavasz lesz, ne tü- zeltessen. Törő uram meg akarta mutatni, hogy semmit sem sajnál a diákuraktól, még azt a tengeri torzsát sem, amellyel Debrecen­ben fűteni szoktak. Ennek a szeretetnek is megvan a maga históriája. A jó Isten két fiúval ajándékozta meg Törő ura1 mékat. Az egyiket korcsmárosnak szánták, a másikat tudományos pályára nevelték. Persze, az utób­bi volt a Család szemfénye. Sze­gény, fölvitte egészen tógás diák­ságig s akkor valami váratlan alattomos betegségben meghalt. De szép temetést csináltneki a kol­légium ! Az egész diákság kivo­nult és a kántus szép gyászdalö- kat zengedezett á koporsó mögött. Törőék aztán ezt a szeretetet, me­lyet diák fiukra pazaroltak, átvit­ték az egész debreceni diákságra. Az ő korcsmájukban mindig a di­ák volt a legnagyobb ur és az első \ endég. A főiskola törvényei különben megtiltották, hogy a diákok korcs mába járjanak. Ez a1 mai korcs- máizás azonban kivételes állapot volt, melyre előre kikérték a tu­dós professzor urak engedelmét. Ezért a társaság nem is olyan kö 7Önséges lumpkompánia volt, sőt ellenkezőleg, a legjava diáknép vett benne részt. Ott volt Domine Zsadányi, a legelső diák, a szé- nior, aki az ifjúságnak vezére, el­nöke és a tanári karral szemben képviselője. Ott volt a Kontra - scriba, aki rangban a szénior után következett. A többi jelenlevő is többnyire az esküdt diákok közé tartozott, akik a kollégiumban olyan felügyelői szerepfélét töl­tői töttek be, sőt a tanárok távollé­tiben még tanítottak; is. De volt ott néhány ifjabb diák, úgyneve­zett bagoly is, .akik az asztal vér gén. külön csoportban ültek s fő'- feladatuk volt a bort és ételt be­hordani, pipát tisztítani, kenye­ret szelni ,szóval a vénebb diáko. kát kiszolgálni. Nekik azonban bor csak egy kupával dukált, do­hányoznak pedig egyáltalában ti­los volt. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom