Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-04-04 / 13. szám

XV. ÉVFOLYAM, 13. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 1914 ÁPRILIS 4. VGL .XV. No. 13. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAIMA Editor: K<*v. L AD. HARSÁN V 214—2nd Ave., NEW YORK OFFIt'IAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON __ FUÜLiöXlEJL» ÍIVÜlKl SATUKBA 1 Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y . under the aci of March 3. 1879 •0:0..0:0..0..0..0..0..< 0..0..0.0..0..0..0..0..0:0.-0.'0-O~<»--0-»‘‘»"9" l..0..0..0..0..0..0~0~0'‘0-0-0"0"0"0>“ HETEM 101OTTS .... — GRÓF KÁROLYI MIHÁLYHOZ. — • Gróf Károlyi Mihály. Gróf Károlyi Mihály, a nagy­nevű kuruc mágnás, a magyaror­szági függetlenségi pártok elnöke, a független Magyarországért küz­dő batoneikü, ige z hazali, e héten körünkbe érkezik Az Isten hozta őt körünkbe, a mindennapi kenyérért való küz­delemben ide a tengerentúlra sza kadt magyarok közé, kik bár itt az idegenben, ezer és ezer mért- földnyire szülőhazájuktól uj ott­hont találtak, de azért ó-hazáju- kat változatlanul szeretik. Az Isten hozta őt körünkbe és vezérelje itt az idegenben, hol megláthatja, megtanulhatja, hogy mi, amerikai magyarok igazabban, odaadóbban, hűségesebben szeret­jük elhagyott hazánkat, mint azok, kik béklyókat vernek a szó­lásszabadságra, bilincseibe verik a sajtószabadságot, keresztülgá­zolnak evy évezredes nemzet mult- >: a, csak azért, hogy let’porhzs­,k e?v máris veszendőnek indult nemzet jövőjét. Az Isten hozta őt körünkbe, hol megismerhet bennünket, hol meg­tanulhatja, boar életünk és vé­rünk a hazánké. Az Isten hozta őt körünkbe, mert tiszta és ragvog-ó hazafisá- gunk bizonyítása nélkül is mesrs- merhet bennünket ugv, amint va- gvunk, megtörtén, megtáná^ottan, de nem elesetten. Itt körünkben meggyőződhetik a nemes gróf ar­ról. hogy mit is jelentenek e sza­vak: “amerikai magyarság,” hogy e szavak alatt egy milliónál •több elvon magvart kell érteni, a kik kijöttök ide tiszta múlttal, be csületes szívvel, törhetetlen aka­rattal, munkáskezekkel, hogy itt feltalálják azt, a mit a szülőhaza megadni nem volt képes: a min­dennapi kenyeret. Az Isten hozta a grófot körünk­be, az amerikai magyarság köré­be, mely osztatlan szeretettel for­dul az ó-haza nagyfia felé, k't is­merősként üdvözlünk, de akinek, mint ismerősnek elmondhatjuk, ekokoghatjuk panaszainkat is. Mert van panaszolni valónK. Van­nak sebemk, amelyek tájnak. Hi­szen mi nem vagyunk az otthoni­ak szemében mások, mint egysze­rű kivándorlottak, kikről csak szo­morú statisztikát készítenek, de velünk törődni érdemesnek nem tartják. Mi vagyunk az ó-haza sze­mében a tékozló gyermekek, kik el bujdostunk messze-messze, elhagy­va azt a szülőhazát, mely csak kö­vetelni tudott tőlünk, de cserébe sem jogokat, sem kenyeret adni nem tudott. Isten hozta a nemes grófot kö­rünkbe. Szívből, szeretettel üd­vözöljük és izzó hazaszeretettel fogadjuk őt. Legyen itt tartózko­dása ideje alatt minden érzésünk, minden tettünk az elhagyott ha zánké és az övé. Feledjük keser­veinket, feledjük megpróbáltatá­sainkat, feledjük, hogy önhibán­kon kivüi esszük a hontalanság, tán gazdag, de könnyeinktől ázta­tott kenyerét, feledjük, hogy sok­szor lenéztek, sokszor kigunyol- tak, sokszer észre sem vettek ben­nünket. Feledjünk mindent, csak azt re hogy általa az az édes, az az elhagyott haza szól hozzánk, mely keservében, letiportságában mégis csak számot tart reánk. Fe­ledjük bajainkat, küzdelmeinket, keserveinket csak a hon iránti szerelmünk .obogjon magasan bennünk. Fogadjuk őt, hazánk nagy fiát, melegen, szeretettel, igy köczrntvén: — Isten hozott! Isten áldjon körünkben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom