Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-10 / 2. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2. sz. 1914 Január 10, ÖRÖMHÍR. Vol. XV. JAN. 10, 1914. No. 2. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSA XVI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 214—2nd Ave., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 214—2nd AVE., NEW YORK. Előfizetési Arak: Amerikában egész évre...............$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGAR7AN-AMBRTCAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev LADISLAUS HARSANYI Publication Office 214—2nd Ave. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2. Half Year *1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. A 7. Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. t ANGI MGE Az érdem jutalma. Molnár István jól megérdemelt előléptetése. A “Szabadságiban olvastuk cs onnan vesszük át a következő­ket : Nap-nap után örömmel adunk bírt ba egy-egy honfitársunk ki­tartó és becsületes munkája jutal­mául elismerésben vagy kitünte­tésben részesül uj hazánk földjén. A kitartóan és nemes küzdők között bizonyára nem volt s ma sem utolsó, sőt az elsők közül va­ló a magyarok között Amerika- szerte előnyösen ismert és becsült Molnár István toledoi honfitár­sunk, aki 14 éve szolgálja Toledo- városáf. mint a rendnek őre s hü szolgálata elismeréseid dec. 30-án úrvezetőnek, “ sargen) ”-nek lép tettetett elő.'Első tekintetre úgy tetszik, mintha az előléptetés hosszú ideig késett volna, de ha elgondoljuk, hogy mily nagy az- elfogultság velünk, magyarokkal szemben s Molnár ezt tudva, ön­hasznát nem keresve, mégis büsz­kén vallotta magát felebbvalói és amerikai ismerősei előtt is ma­gyarnak, sőt véreinek mindenkor bátran kelt védelmére: akkor ez a kései előléptetés, tekintve a ké­sedelem okát, a mi szemünkben éppen az okért, büszkesége Mol­nár Istvánnak s érdem arra, hogy uj hivatalában még jobban sze­ressük öt. Molnár István Abaujmegyében, Forrón született az 1875-ik évben. Tanulmányait négy évig a mis­kolci, 2 évig a sárospataki ref. főiskolában végezte s a hatodik gimnázium végzése után 20 évvel ezelőtt vándorolt Amerikába, ahol nemsokára megérkezte után tea tonának állt s mint ilyen részt vett a spanyol-amerikai háborúban. Szolgálati éveinek kitöltése után rendőrruhába öltözött Toledoban, ahol azóta állandóan lakik. Amerika magyarsága hamaro­san felismerte Molnár Istvánban a vezető szerepre hivatott, kép­zett, lelkesült és kitartó munkást s bizalmául az Amerikai Magyar Ref. Egyesület vezértestületének kebelébe választotta ezelőtt tizen­egy évvel, hol azóta előbb m!nt ■ellenőr, majd mint elnök s utóbb mint titkár ernyedetlen munkás ságot fejtett ki s fejt ki ma is, a minek elismeréseid a Ref. Egye­sület 1912 évi nagygyűlése 10 évi hü munkájának elismeréseid egy 50 dolláros aranyéremmel és Ln­nék Lajos mester által festett gyö­nyörű diszokmánnyal jutalmazta meg. Molnár István a magyar közélet minden terén elismarésre méltó sikereket ért el. Tárcacikkei és más hírlapi közleményei és fordí­tott munkái nemcsak azt bizonyít­ják, hogy hivatala s bokros mun­kái mellett tud időt találni iro­dalmi munkásságra is: hanem azt is igazolják, hogy az amerikai át­alakító szellem őt még nem győz­te le s mig fájdalom, oly sokan akarnak közülünk erővel is van- keek lenni, ő még bárom erős fiá- ,ban is tovább akarja éltetni az amerikai magyarságot. * * ❖ A fenti igaz és őszinte sorokhoz nincs mit .hozzátennünk, legfel­jebb csak azt, hogy Molnár Ist­ván kitüntetésére mi is büszkék vagyunk, mert Molnár István kö- ziilünk való, egyházi és társadal­mi ügyeink lelkes és buzgó harco­sa, ki nagy és fontos állásának pontos betöltése mellett is talál időt arra. hogy Egyesületünk ügyeit rendben tartsa. Előléptetése alkalmából mi ez utón is szivből üdvözöljük őt és őszintén óhajtjuk, hogy további pályafutása is csak sikereket, örö­möket jelentsen. A hetven tanítvány küldetése. Lukács ev. 10:1—24. Aranyige: Mert nem ti vagytok, a kik szóltak, hanem a ti atyátok Lelke az, aki szólt ti bennetek. Máté 10:20. Az Üdvezitő a mig a földön járt mindenütt jót tett az emberekkel. Tanitgatta őket Istennek véghe- tetlen szeretetére s ő maga is ki­mutatta felebaráti szeretetét az által, hogy gyógyitgatta a betege­ket, felsegítette az erőtleneket és vigasztalta a szomorodott szivüe- ket. Ebben a szép és nemes mun­kában 12 tanítványt választott maga mellé, hogy azok néki segít­ségére legyenek. Munkája mindig nagyobbá lett, ő pedig látta előre, hogy mily ke­vés az idő a sok munka elvégzésé­re. Hiszen annyian szenvedtek és nyomorogtak és mindezek várva- várták az ő vigasztaló, bátorító, megnyugtató Szavait. Jézus azért még 70 jó embert választott, akik az ő munkájában segítségére legyenek. “Az aratni való sok, de a munkás kevés,” — mondogatta nekik. Aztán elmon­dotta nekik, hogy mit tegyenek, hogyan viselkedjenek. Va’aliová bemennek, köszöntsék a ház népét p szavakkal: “Békesség leg\ren e hazban.’’ Gyógyítsák a betege- j két és vigasztalják meg azokat, a kik szomorkodnak. Ahol szívesen fogadják őket, maradjanak és ta­nítsák meg a ház népét Istennek véghetetlen szeretetére. A 70 munkás elindult nagy örömmel, hogy az evangélium fenséges vigaszságait elterjesszék es csodálatosképpen mindenütt, a hová elmentek, a Jézus neve segít­séget, erőt adott nékik. Pedig ak kor igazán okuk lehetett volna a félelemre, bátortalanságra, hiszen küzdeni és szenvedniük is kellett meggyőződésükért. De Jézus ott volt szivükben és ők bátran mon- dottták el, hirdették az evangéliu­mot és soha nagyobb öröm nem töltötte el a szivüket, mint mikor ezt a lelki munkát végezték. Ma is öröm töltheti el szivét an­nak, aki tesz valamit a Jézus ügyéért. Ma már nem kell félni attól, hogy vallásos meggyőződé­sünkért szenvednünk kellene, ma már bátran füröszthetjük lelkein­ket az evangélium fényében és az Ur szól is hozzánk, hogy elmond­juk... vájjon kedves olvasóm, a te szivedben ott van-é Jézus? meg- tetted-e az első lépést? Ha igen, hogy terjesszed a vallásban rejlő örömödet és boldogságodat mások házában is és mi a kik figyelem­mel kisérjük munkádat, imádkoz­ni fogunk munkád eredményéért. Kettesével elindulnak...

Next

/
Oldalképek
Tartalom