Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-01-10 / 2. szám
XV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1914 JANUÁR 10. VOL XV. No. 2. II AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION Editor: Rev. LAI». H A R S A N V I 214-2nd Avenue New York, N Y. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N Y„ under the act of March 3. 1879 LAPUNKRÓL. Lapunk e helyén sokszor, igen sokszor elmondottuk már, hogy mi a célja, mi a hivatása a lapnak és hogy az e célért való küzdelemben, e hivatás teljesítése közben nincs más és nem is lehet más támaszunk, mint olvasóinknak a lap iránt való szeretető, mint hittestvéreinknek a lap iránt való ragaszkodása, mint annak a felismerése, hogy e lap a miénk, mindannyiunké és hogy annak fel lendüléséért is éppen úgy mindannyiunknak dolgozni, fáradozni kell. A lap más helyén arról számolunk be olvasóinknak, hogy New York város ama részén, melyet a magyarok legsűrűbben felkeresnek, a magyar üzleti negyedben (214—2nd Avenue) alatt irodát nyitottunk. Szokatlan dolog, hogy egy lap vezető helyen foglalkozzék a belső ügyeivel, de mi mégis megtesszük azt, mert e helyen is el akarjuk mondani, hogy az irodánkat miért éppen a magyar üzleti negyedbe helyeztük át, miért éppen oda, hol többször-keve- sebbszer, de minden magyar ember megfordul. Fentebb hangsúlyoztuk, hogy lapunknak hivatása van és ezt a hivatást csakis úgy gondoljuk betölthetni, ha nemcsak a lap utján, hanem élőszóval is teljesítjük. Jön egy nagy hajó, a fedélzetén száz és száz bevándorló remegve, reszketve gondol a közeli jövőre, mely annyira idegen előtte. Partraszállnak a kivándorlók, elvegyülnek a kenyérért, megémetésért vívott harc küzdői közé és nincs egyebük, mint a reménységük, az isteni gondviselésbe vetett bizodalmuk. Sok-sok bevándorló partraszáll, rokona, ismerőse nincs, nincs senkije, ki önzetlen, haszonlesés nélküli jótar ácscsal, útbaigazítással segítené. Az amerikai magyar reformátusok nagy táborát is sok ezer uj bevándorló teszi erősebbé, hatalmasabbá évenként és e sok ezer között bizonyára akad száz és száz olyan, ki örömteli szívvel áll majd meg irodánk ajtaja előtt, hol a magyar betűs felírásból egykettőre megtudhatja azt, hogy ez a hely, hol reá szeretettel, tárt karokkal várnak, hol jótanács, útbaigazítás, ha kell segítség vár reá, minden fizetség, minden jövőbeni tartozás nélkül. A bevándorló hittestvérek minden téren való segítése, ez lesz uj irodánk egyik hivatása. A vidéki hittestvérek közül is ezer és ezer keresi fel évenként New Yorkot. Ezek közül is sokaknak van szükségük a világváros forgatagában tanácsra, útbaigazításra, melyet szívesen, ugyancsak költség, fizetség nélkül nyújt majd lapunk irodája. A lap uj irodája, hol azt szerkesztjük, útnak indítjuk, ismét nemcsak a miénk lesz, hanem ösz- szesz hittestvéreinkké, kik New Ycrk városát mindenkor azzal a nyugodt tudattal kereshetik fel, hogy van ebben a nagy városban egy hely, hol a szomorúság óráiban, a baj esetén reájuk tanács, útbaigazítás, segítség vár. * * * Uj irodánk más célokat is szolgálni fog. Gyakran halljuk a panaszt, hogy ez vagy amaz olvasónk nem kapja sem rendes időben, sem rendszeresen a lapot. Ezeket a tévedéseket, dacára annak, hogy rajtunk kívül eső hibából erednek, ki akarjuk küszöbölni a jövőben, ezt azonban csakis úgy áll módunkban megtenni, ha összes olvasóink jóakarattal segítenek bennünket. Éppen úgy, a hogy lapunk hasábjainak utján mi is kötelességünknek, illendőnek tartjuk, hogy irodánk címének a megváltoztatását közöljük, éppen úgy kell, hogy minden olvasónk kötelességének tarsa a lakásváltoztatását, a címváltozást velünk közölni, mert mi is csak úgy tudunk rendet tartani, ha velünk szemben is pontossággal, rendszerben járnak el. * * * Lapunk az uj esztendőben XV-ik évfolyamát indította meg. Az elmúlt hosszú évek alatt is híven szolgálta a lap azt az eszmét, melynek szolgálatába szegődött. Isten dicsőségét hirdetni, véreink, testvéreink sorsának jobbrafordulár- sáért küzdeni, erre törekedtünk a múltban és ez lesz a jövőben is a célunk és ennek az eszmének szolgálatába állítjuk majd azt a terjedelmes jubileumi számot is, mely a közel jövőben egész Amerikában hirdetni fogja a magyar faj és kálvinista magyarság erejét, életrevalóságát, nagy tettek- te való hivatottságát. Midőn uj irodánkat megnyitjuk, újból csak e célnak vélünk szolgálatot tenni, újból csak fokozottabb mértékben kívánjuk szolgálni hittestvéreink, olvasóink ügyeit és mindezekért cserébe nem kérünk mást, mint egy kis szeretet, pártfogást, melyet lapunk az egyetlen magyar református lap Amerikában, mint hisszük meg is ''rdemel mindenkitől, ki reformátusnak és magyarnak vallja magát. A tánc és az élet. A tánc divatja oly régi keletű, I ogy talán Noé koráig kellene visszamennünk, ha eredetét akarnék kipuhatolni. Ám ez a divat sem hódított Julius Caesar módjára -— és nagyon sok akadályt kellett Terpsichore híveinek legyőzni, inig a tánc legalább a farsangi idők legfőb mulatságává és úgyszólván uralkodó divatjává válhatott, mert,—- mint minden világi és dévaj mulatozásnak, úgy a táncnak is már a legrégibb időkben akadtak ellenségei, akik határozottan tiltakoztak a tánc ellen s erre különféle okokat hoztak fel. Nagy ellensége volt a táncnak Krizosztomusz, aki vallásos meggyőződésből ítélte el s úgy a szószékről, mint az életben minden alkalommal rendületlenül prédikált ellene, mondván: — “ahol táncolnak, ott az ördög is jelen van, mert Isten nem azért adott nekünk lábakat, hogy azokkal a tevék módjára ugráljunk és ráu gatózzunk, hanem azért, hogy azokkal az angyalok karához közeledjünk.” A mi nagy reformáto runk, Kálvin János, minden táncoló férfit és nőt egyaránt köny- nvelmünek és megbízhatatlan jelleműnek tartott, — a tizenötödik században élt nagyhírű olasz orvos és fiziologus, Saliger, pedig éppen azt állította, hogy a világon nincs ízléstelenebb, ostobább és az egészségre is károsabb dolog, mint a tánc. A táncnak ezen most említett régi időbeli ellenségei! pedig most egy angol orvos iga zol ja, aki egy orvosi folyóiratban a tánc minden eddigi ellenségére ráduplázva, a következő tudom í nvos vizsgálatokkal és kísérletek kel megállapított, számszerű ada
