Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-10 / 2. szám

XV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1914 JANUÁR 10. VOL XV. No. 2. II AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION Editor: Rev. LAI». H A R S A N V I 214-2nd Avenue New York, N Y. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N Y„ under the act of March 3. 1879 LAPUNKRÓL. Lapunk e helyén sokszor, igen sokszor elmondottuk már, hogy mi a célja, mi a hivatása a lap­nak és hogy az e célért való küz­delemben, e hivatás teljesítése közben nincs más és nem is lehet más támaszunk, mint olvasóink­nak a lap iránt való szeretető, mint hittestvéreinknek a lap iránt való ragaszkodása, mint annak a felismerése, hogy e lap a miénk, mindannyiunké és hogy annak fel lendüléséért is éppen úgy mind­annyiunknak dolgozni, fáradozni kell. A lap más helyén arról számo­lunk be olvasóinknak, hogy New York város ama részén, melyet a magyarok legsűrűbben felkeres­nek, a magyar üzleti negyedben (214—2nd Avenue) alatt irodát nyitottunk. Szokatlan dolog, hogy egy lap vezető helyen foglalkoz­zék a belső ügyeivel, de mi mégis megtesszük azt, mert e helyen is el akarjuk mondani, hogy az irodánkat miért éppen a magyar üzleti negyedbe helyeztük át, mi­ért éppen oda, hol többször-keve- sebbszer, de minden magyar em­ber megfordul. Fentebb hangsú­lyoztuk, hogy lapunknak hivatása van és ezt a hivatást csakis úgy gondoljuk betölthetni, ha nem­csak a lap utján, hanem élőszóval is teljesítjük. Jön egy nagy hajó, a fedélzetén száz és száz beván­dorló remegve, reszketve gondol a közeli jövőre, mely annyira ide­gen előtte. Partraszállnak a ki­vándorlók, elvegyülnek a kenyér­ért, megémetésért vívott harc küzdői közé és nincs egyebük, mint a reménységük, az isteni gondviselésbe vetett bizodalmuk. Sok-sok bevándorló partraszáll, rokona, ismerőse nincs, nincs sen­kije, ki önzetlen, haszonlesés nél­küli jótar ácscsal, útbaigazítással segítené. Az amerikai magyar re­formátusok nagy táborát is sok ezer uj bevándorló teszi erősebbé, hatalmasabbá évenként és e sok ezer között bizonyára akad száz és száz olyan, ki örömteli szívvel áll majd meg irodánk ajtaja előtt, hol a magyar betűs felírásból egy­kettőre megtudhatja azt, hogy ez a hely, hol reá szeretettel, tárt ka­rokkal várnak, hol jótanács, útba­igazítás, ha kell segítség vár reá, minden fizetség, minden jövőbeni tartozás nélkül. A bevándorló hittestvérek min­den téren való segítése, ez lesz uj irodánk egyik hivatása. A vidéki hittestvérek közül is ezer és ezer keresi fel évenként New Yorkot. Ezek közül is sokak­nak van szükségük a világváros forgatagában tanácsra, útbaigazí­tásra, melyet szívesen, ugyancsak költség, fizetség nélkül nyújt majd lapunk irodája. A lap uj irodája, hol azt szer­kesztjük, útnak indítjuk, ismét nemcsak a miénk lesz, hanem ösz- szesz hittestvéreinkké, kik New Ycrk városát mindenkor azzal a nyugodt tudattal kereshetik fel, hogy van ebben a nagy városban egy hely, hol a szomorúság órái­ban, a baj esetén reájuk tanács, útbaigazítás, segítség vár. * * * Uj irodánk más célokat is szol­gálni fog. Gyakran halljuk a pa­naszt, hogy ez vagy amaz ol­vasónk nem kapja sem rendes időben, sem rendszeresen a lapot. Ezeket a tévedéseket, dacára an­nak, hogy rajtunk kívül eső hibá­ból erednek, ki akarjuk küszöböl­ni a jövőben, ezt azonban csakis úgy áll módunkban megtenni, ha összes olvasóink jóakarattal segí­tenek bennünket. Éppen úgy, a hogy lapunk hasábjainak utján mi is kötelességünknek, illendő­nek tartjuk, hogy irodánk címé­nek a megváltoztatását közöljük, éppen úgy kell, hogy minden ol­vasónk kötelességének tarsa a la­kásváltoztatását, a címváltozást velünk közölni, mert mi is csak úgy tudunk rendet tartani, ha ve­lünk szemben is pontossággal, rendszerben járnak el. * * * Lapunk az uj esztendőben XV-ik évfolyamát indította meg. Az el­múlt hosszú évek alatt is híven szolgálta a lap azt az eszmét, mely­nek szolgálatába szegődött. Isten dicsőségét hirdetni, véreink, test­véreink sorsának jobbrafordulár- sáért küzdeni, erre törekedtünk a múltban és ez lesz a jövőben is a célunk és ennek az eszmének szol­gálatába állítjuk majd azt a ter­jedelmes jubileumi számot is, mely a közel jövőben egész Ame­rikában hirdetni fogja a magyar faj és kálvinista magyarság ere­jét, életrevalóságát, nagy tettek- te való hivatottságát. Midőn uj irodánkat megnyitjuk, újból csak e célnak vélünk szolgá­latot tenni, újból csak fokozot­tabb mértékben kívánjuk szolgál­ni hittestvéreink, olvasóink ügye­it és mindezekért cserébe nem ké­rünk mást, mint egy kis szeretet, pártfogást, melyet lapunk az egyetlen magyar református lap Amerikában, mint hisszük meg is ''rdemel mindenkitől, ki reformá­tusnak és magyarnak vallja ma­gát. A tánc és az élet. A tánc divatja oly régi keletű, I ogy talán Noé koráig kellene visszamennünk, ha eredetét akar­nék kipuhatolni. Ám ez a divat sem hódított Julius Caesar mód­jára -— és nagyon sok akadályt kellett Terpsichore híveinek le­győzni, inig a tánc legalább a farsangi idők legfőb mulatságává és úgyszólván uralkodó divatjá­vá válhatott, mert,—- mint minden világi és dévaj mulatozásnak, úgy a táncnak is már a legrégibb idők­ben akadtak ellenségei, akik ha­tározottan tiltakoztak a tánc ellen s erre különféle okokat hoztak fel. Nagy ellensége volt a táncnak Krizosztomusz, aki vallásos meg­győződésből ítélte el s úgy a szó­székről, mint az életben minden alkalommal rendületlenül prédi­kált ellene, mondván: — “ahol táncolnak, ott az ördög is jelen van, mert Isten nem azért adott nekünk lábakat, hogy azokkal a tevék módjára ugráljunk és ráu gatózzunk, hanem azért, hogy azokkal az angyalok karához kö­zeledjünk.” A mi nagy reformáto runk, Kálvin János, minden tán­coló férfit és nőt egyaránt köny- nvelmünek és megbízhatatlan jel­leműnek tartott, — a tizenötödik században élt nagyhírű olasz or­vos és fiziologus, Saliger, pedig éppen azt állította, hogy a világon nincs ízléstelenebb, ostobább és az egészségre is károsabb dolog, mint a tánc. A táncnak ezen most említett régi időbeli ellenségei! pedig most egy angol orvos iga zol ja, aki egy orvosi folyóiratban a tánc minden eddigi ellenségére ráduplázva, a következő tudom í nvos vizsgálatokkal és kísérletek kel megállapított, számszerű ada

Next

/
Oldalképek
Tartalom