Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-15 / 7. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 7. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 FEBRUÁR 15. VOL. XIV. Női 7. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rév. LAD. HARSÁNYI 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Az uj választójogról. Sok szó esett mostanában, úgy társaságokban, mint az itteni magyar lapok hasábjain arról, hogy milyen lesz az uj magyar választójog. Éppen ezért hisszük, hogy nem lesz érdektelen olvasóinkra nézve, ha ezzel a kérdéssel egy kissé részletesebben foglalkozunk. Az uj választójogi tervezet kiinduló pontja ezt mondja: “Választójoghoz kell juttatni mindazokat, a leiknél műveltségük, érettségük és higgadtságuk, vagyoni helyzetük, élethivatásuk vagy rendes foglalkozásuk révén megtaláljuk azokat a föltételeket, a melyek képesekké teszik őket szavazati joguk önálló gyakorlására.” Ebből mindenekelőtt következik, hogy a választói jogosultság meghatározásánál nem lehet ön kényesen fölállítani egy számot, a melyhez keresni kellene a statisz tikai adatokat a végett, hogy a vá lasztói jog kiterjesztése annyi választót eredményezzen, a mennyi az előlegeden föláll tott számnak megfelel. Ez megfordította volna a helyes módszernek és annak a fölfogásnak kedvezne, hogy legjobb választói jog az, a mely legtöbb választót juttat szavazathoz. A kérdés nem az, hogy mennyi lesz a választók száma, hanem az, hogy mindenki választójoghoz jut e, akiről feltehető, hogy e jogát a k'-'-'rdeknek megfelelően gyakorolja. A férfiak választói jogosultsá gának első föltétele a javaslat szerint az, hogy az illető már legalább öt év óta áll a magyar állam kötelékében. A választói jog általános föltétele még az állandó lakás. Ez is összefügg a választójog kiterjesztésével s az abban rejlő veszélyek mérséklésére szolgál. A javaslat szerint állandó lakhelye van annak, a kilegalább egy év óta lakik ugyanegy községben. Végül még masabb műveltségű (d;plcmás) emberektől betöltött ^4, kisebb müveltségüektől betöltött 30 évet kíván, a tervezet, a mely mint látjuk, 24, illetve 30 éves korban adja meg a választói jogot. A tervezet szerint az uj választójog nem lesz általános, de azért -ok-sok százezer polgárnak fog uj ’ogokat adni. Mi, a kik hazánktól távol élünk, nem tudhatjuk, hogy a nép zöme mily módon fogadta az uj törvény tervezetet, azt azonban kiolvassuk belőle, hogy tervezői féltő gonddal úgy állították azt össze, hogy a nemzetiségekkel szemben mindig a magyarságé legyen a vezető sz:rep. És ha a tervezetből törvény lerz, és ha talán más szempontokból hibás és rossz törvény is lesz, ebből a szempontból megítélve, föltétlenül és mindenkor kívánatos. Az amerikai alkoholharc (Folytatás.) Más városban ugyanezen tudósítóm bement egy cipő-üzletbe, hogy egy pár cipőt vegyen. A polcokon ott állottak a cipő-üzleteket jellemző dobozok s emberünk azt hitte, hogy nagy választékot fog találni. A boltos azt kérdezte, hogy „milyen számot kíván?“ — „Nyolcast“ — válaszolt a vásárolni akaró. — „Uraságod itt idegen“ — mondá gúnyosan a boltos — „itt nem fog cipőt kapni, mert itt csak 33, 66 és 99 van.“ Mig az idegen e szokatlan számok fölött tűnődött, egy ottani bennszülött lépett az üzletbe, 33- ast kért, kapott és fölpróbálás nélkül vitte magával. Az idegen csodálkozott azon, de még jobban, mikor a másik vevő ugyancsak megpróbálás nélkül vitt el egy 66- ost. Most már megkérdezte, hogy miféle cipők ezek? A boltos levet, egy cipődobozt, kinyitotta s megmutatta az ámuló idegennek, hogy ezek különböző fajtájú pálinkák s hogy a cipő-üzletben egyetlen pár eladó cipő sincs, csakis whiskey és whiskey. A cipő-üzlet annyira ös- meretes a város minden lakója előtt, hogy a város főbírája is ott vásárolja a 33, 66 és 99-es. cseppfolyós állapotban levő és spiritusz ból készült cipőket. Más városban az idegen bement egy kávéházba, melynek feliratai teát és kávét hirdettek. Egy csésze teát rendelt, mire a pincér azt kérdezte, hogy ,.1-es vagy 2-ős számút akar-e?“ Majd látván hogy habozik és fölvilásösitást kér, igy szólt hozzá: „Azt hiszem önnek jó lesz az 1-es szám“ — s, eléje tett egy csésze tiszta Kentue- ky-ro7St)á]inkát'. A ?-ös szám már rummal van erősítve — tea az üzletben nem kapható. Most már értette utazónk, miért van a vendégek legnagyobb része berúgva, holott, a tejes tea nem tett még senkit mámorossá. A város főhivatalnokai, elsősorban a törvény őrei, szintén ott „teáztak.“ A yankee-élelmesség az ily visz- szaéléseket is fölhasználja saját társai becsapására. Egy szabad ég alatti pikniken, hol a pálinkaárulás tilos volt, de ahol a jelenvolt vendégek annyival inkább vágyód tak a sziverősitő „mérges“-re, megjelent egy mosolygós yankee és a nagy emberismerettel kiszemelt vendégekhez egyenként járulván, kérdzte őket ravasz szetn- hunyoritással, nem akarnak-e teát venni tőle? Egyúttal a jellemzetes pálinkás üvegeket mutatta nekik, hogy azokban van az ő teája. A szomjas vendégek örömmel kaptak raita s kétszeres áron vették meg a kinált „teát“, aztán elvonul tak a szem elől, bogy megigyák a drága italt. Elképzelhető savanyú pofájuk, mikor belekóstolva észrevették, hogy a pálinkás-üvegben semmi más nem volt, mint valósa gos. üres tea. A legtöbb bölcsen hallgatott róla, mert hiszen ö akar ta kijátszani a törvényt és őt játszotta ki egy ügyesebb csaló, de volt olyan, aki lefogatta a teaárust rendőr által, de annál inkább megjárta. A csaló megkérdezte tőle a rendőr előtt, hogy mit kinált ő neki? „Teát“ — volt a válasz. „Mit kapott?“ — teát volt p válasz. „Nos hát akkor miben károsodott? Amit kínáltam, azt adtam.“ A mesrcsall azonban még mindig erősködött. hogy az nagyon drága tea volt. nem ért két centet sem és ötvenöt fizettetett érte. . Hát miért vette meg. ha drá "a volt? Senki se kényszeritette rá hogy olvan drágán vegven teát.' Mert én azt hittem, hogv whisky vau benne.“ — ..TTia barátom <*
