Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-12-06 / 49. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LaPjA 49. sz. december 6. Kemény lecke. — Máté XVIII ]-5. Ki nagyobb a mennyeknek országában? — kérdik egymástól Jézus tanítványai. Mert egy origót király, hivatalnokok, címek á« tisztségek nélkül nem tudtak e lgondolni. És már a főhivatalokat titkon eloszthatták maguk közt. Most ugyan még kézművesek és halászok, de nemsokára törvényadók, hadvezérek, bírók és tanácsnokok lesznek. Hiszen látták, hogy a szent rend ranglétrája Izraelben is fel volt állítva: voltak papok és léviták, próféták és irásmagyarázók. Nem sok időbe telik és a keresztyén egyház egy második, tökéletesebb Izraelt fog felállítani. Fenn trónol Isten helyettese és Krisztus helytartója, trónjának lépcsőin bibornokok, főpapok és püspökök állanak, a szellemi uralom hálójával a kiváltságos papság halász az országokban, különös szent hírben állnak egyes kolosztorok és szerzetek, a műhelyekben és pórkunyhókban nagyravágyói kap lábra a magas hivatalok után. A protestantizmus megdöntötte a papi uralmat, de gyülekezetiben minduntalan felhangzik a régi kérdés: Ki nagyobb a mennyeknek országában? — és mindegyik pásztor a leg- hiibb,mindegyik nváj a legnagyobb számú, mindegyik párt a legkegyesebb, mindegyik irányzat az üdvről a legbiztosabb akar lenni. A vitatkozó tanítványok közé Jézus egy gyermeket állít, mondván : ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába! Hogyan lehet egy gyermek a kegyesség példányképe a felnőttekre nézve ? Mit tud egy gyermek Isten titkairól, csudáiról és szelleméről, hitvallásairól és sákra- mentomairól ? Éppen mert semmit sem tud azokról, könnyebben és biztosabban megy a menyország ba vivő utón, mint a rendeletek, képletek, hitszabályok batyujával megterhelt vándorok. A gyermek jellegzetes sajátságai az egyszerűség, bizalom, odaadás, engedelmesség, gondtalanság, és e tulajdonság a vallásnak elengedhetlen alkatrészei. A gyermekek csillogóbbnak látják a karácsonyfa gyertyáit, mint mi. Mosolyognak még akkor is, mikor az apa elvesztése következtében bánat ütött tanyát. A gyermeki szivet mélyebben meghatja az az üzenet, hogy akit eltemettek, él, mert ők a tavaszi virágokat ártatlanul úgy szakítják le, mint jelképét ama uj életnek mely a téli halált legyőzi. A gyermekek romlatlanul adják szivüket Istennek, mig a mienket nagyravágyás, kapzsiság és érzékiség tépte szét. A gyermekek ártatlanul élvezik a mát és a pillanatot, melyeket mi kisiklani engedünk kezeinkből, amennyiben azokat sóváran nyújtjuk ki a bizonytalan holnap felé és a jövő veszélyek ellen előre síkra széliünk. A gyermekek a földet örömmel és játékkal teli menyországgá változtatják át, mig mi ameny- nyet a földre sülvesztjük, mintha ett fenn is gúnyolná a gazdag a szegényt és a hívők elrontanák a hitetlenek játékát. A gyermekek szegényes élelem mellett és silány ruhában a paradicsomban élnek, mi pedig a telt tálak és gazdag ékszerek mellett visszasóvár- gunk és sóhajtozunk az ártatlan és vidám idők után, mikor szüléink mintegy 1 teni kezekkel ruháztak és tápláltak. De hisz a gyermekek nem angyalok és csak a festők adnak r.eki szárnyakat csak a költő képeimében repülnek ők fényalakokként a homályos kunyhó körül. Hiszen a gyermekek tudatlanok és tapasztalatlanok, segítségre szorulnak és vezetésünkre vannak utalva, dacosak és engedetlenek és hazugságra hajlók. Talán csak azért ilyenek, mert utánozzák, a mit a felnőttektől látnak? Hát gyermekeink illetlenségei és hibái nemde saját vétkeinknek vádlói és bírái? Nem mi magunk zavar- tuk-e meg lelkünk tiszta tükrét s nyomtuk szivünkbe a szenvedély fulánkját? Persze, gyermekeinknek tanulniok kell tőlünk, tanulni az idővel való gazdálkodást, tanulni az erő felhasználását, tanulni az emberiság javára tett szolgálatok mikéntjét, az önlegyőzést, a barátokkal és ellenségekkel való érintkezés mikéntjét, kitartást a fájdalmakban és a küzdelem kiállását halálos félelmek közepette. De miként a jó tanító tanítás által és közben tanul, éppenugy a gyermekeinkkel való érintkezéskor nekünk is el kell valamit sajátítaniuk az ő pompás üdeségiik- böl, kieléghetetlen buzga’mnk- ból, határtalan bizalmukból, tiszta érzületükből, isteni gondatlanságukból. Véletlen volt-e, hogy Tézus magát nem Isten szolgájának, hanem fiának nevezte? Önkénveskedés-e, ba ama •'uörnyii űrt, me'y bennünket az istenségtől elvá’ps-d ama tál állékonysággal hidaljuk át. hogy őt Atya névvel illetjük? Van-e az embernek édesebb álma, magasabb célja, minthogy Isten gyermeke legyen, karjaiban pihenjen, vezetése mellett munkálkodjék, kezeiből vegye az orvosságot betegség idején, bűneinek bocsánatát, a tökéletesség győzelmi pálmáját a bevégzett pályafutás után? Mily balgának és értelmetlennek tetszik e kérdés: ki nagyobb a mennyeknek országában? Hogy összeomlik a keresztvénség minden papuralmi széttagazódottsá- ga ! Mennyire dőre dolog büszkélkedni a hivőség többletével, a mellyel a keresztyének az Isten országában levő helyek felett vitatkoznak ! Mily kicsinyek a nagyok és mily nagyok a kicsinyek! Nyissatok utat, ti felnőttek, ti tapasztaltak, hatalmasak és adjátok át a helyet a kiskorúaknak, együgyii- eknek és gyöngéknek! Csak ahol gyermekek vannak, ott van a meny; csak ahol gyermeki érzület található, ott van a mennyország. A mennyország minden gyermekkel újra születik, minden gyermek szemében annak fénye csillog, Tkúnden gyermeki szívben annak boldogsága virít. Térjünk meg és legyünk olyanok, mint a kis gyermekek, hogy Isten, ki a mi atyánk, keblére szorítson minket és az atyai hajlékot mindenkoron nyitva tartsa számunkra! Székely Bertalan, brownsvillei, Pa., ref. lelkész. Hittestvérek! Közeleg az ujesztendö. Az ujesztendőben pedig lapunk tizenötéves fennállásának örömünnepét azzal óhajtja az egész amerikai magyarság előtt emlékezetessé tenni, hogy egy 1914. január hó elején megjelenő jubileumi nagy számot ad hűséges olvasóinak a kezébe. Ez a jubileumi nagyszám páratlan lesz a maga nemében. 40—80 oldalon tízezer példányban fog megjelenni. Ebben a gyönyörű és dús tartalmú lapban elmondjuk a lap történetét, mely az amerikai magyarság történetével összeforrt, bemutatjuk az összes amerikai magyar református egyházakat Írásban és képben, szólunk az amerikai magyar reformátusság társadalmi helyzetéről, bemutatjuk azokat, akik az amerikai magyar reformátusok ügyeit tollúkkal is szolgálják, elmondjuk a ma már hatalmas és virágzó Református Egyesületünk történetét, a magyar irodalom mestereinek müveit közöljük, ismertetjük a technika vívmányait Írásban és képben, megszólaltatjuk mindazokat, akiknek szava előttünk nagyfontosságu és döntő. Ez a gyönyörű szép, díszes kivitelű emléklap való- ságos meglepetés lesz. Ez a terjedelmes, díszes, sok-sok szép képet tartalmazó lap könyvvastagságu lesz, művészi kivitelű címlappal. A MI LAPUNK JUI5ILEUMA AZ AMERIKAI MAGYARSÁG ÜNNEPE LESZ. KÉSZÜLJÜNK REÁ! A jubileumi nagyszámot: a) rendes előfizetőink, kik hátralékban nincsenek teljesen ingyen, a) a Református Egylet tagjai, kik még nem rendes előfizetők 25 centért, c) a nem előfizetők és nem tagok pedig 40 centért kapják. HITTESTVÉREK! Készüljünk e nagy ünnepre. Mindenki küldje be már most az előfizetését, hogy a gyönyörű emléklapot idejekorán megkaphassa. Minden pénzkuldeményt igy kell címezni: AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 235 E. 115th ST., NEW YORK, N. Y.
