Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-10-25 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 43. sz. Október, 25. Vol, XIV. OCT. 25, 1913. No. 43. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Á Ref. Church In the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorkl ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: *35 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre...............Í2.00 Magyarországra egész évre...$3.00 HUNG ARI AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year J1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. SPSS — ____ _____ A “VOLTURNO“ HAJÓTÖRÖTTJEI KÖZÖTT. Valahányszor egy nagy katasztrófa hírét halljuk, midőn kétségbeejtő, zokogó hangulatban olvassuk annak részleteit, önkéntelenül is saját véreinkre kell gondolnunk. a kik tán résztvevői, áldozatai lettek a hétköznapi hangulatunkból bennünket felrázó drámának. A Volturno hajó katasztrófája is mélyen megrendített mindenkit, de főleg lesújtott bennünket, mert hisz a hajó utasai legnagyobb részt egyszerű kivándor- iottak voltak, a kik itt egy uj életet akartak elkezdeni és helyette találtak egy korai halált és mert azok között is sok olyan volt, a ki szivünkhöz közel áll, mert, hisz ugyanaz a haza szülte őket, a sors- iildözötteket és bennünket a révbe jutottakat is. Hány magyar volt a Voltur- non ! És bánván menekültek meg? Ezekre a kérdésekre kellene megfelelni. csakhogy ezekre a kérdésekre még ma sem lehet felelnünk, mert a menekülteket nagyobb- rész't. főleg a nőket és gyermekeket Európába vitték vissza a hajók, s igy csak 1—2 hét múlva tudhatjuk majd csak meg, hogy kik menekültek meg és kik azok, a kik ott fekszenek a szinte mérhetetlen mélységű Óceán fenekén. Hát lássuk legalább, hogy honfitársaink közül kik azok, akik az isteni kegyelem folytán elérhették az uj “Ígéret földjét’’. ♦ * * A “Magyar Menház’’ csinos tiszta épülete előtt egy nagy csomó 20—30 év körüli fiatalember áll. Olyan vidám, olyan nyugodt mindegyiknek az arca. Pedig ezek is hajótöröttek. Igyekszem velük szóba állni, nem értenek meg. A figyelmes és előzékeny Bogosics a menház tisztviselője felvilágosit, hogy ezek mind menekültek, a “Grosser Kurfürst" német hajó által megmentettek. Összesen huszonnyolcán vannak, közöttük csak egy magyar volt, a 29 éves evangélikus vallásit Oetzgó Adám, a kit azonban még csak nem is láthattam, mert már tovább utazott, — a többi 27 horvát. még ott vigad a Menház vendégszerető falai között, feledve a rettenetes és borzasztó tegnapot, bízva a reményteljes holnapot. A horvát menekültekkel nem igen tudom megértetni magam, én magyarul, németül, angolul szólok hozzájuk, mig ők felváltva igyekeznek hol ezen. hol amazon a nyelven megfelelni. Tőlük hallom, hogy többen köziilök órákon át voltak a vizbeu, a mit el sem hinnék, ha a Menház tisztviselője nem igazolná, hogy tényleg több menekültnek a pénze á- zott állapotban volt, midőn megőrzés végett átadta a Menház pAiztárnokának. A Menház horvát menekültjei a mint személyesen meggyőződtem róla a lehető legjobb egészségnek, jókedvnek, na meg ezenfelül óriási jóétvágynak örvendenek. Mindegyikük dupla porción él. A mig a liorvá- tokkal igyekszem mindenféle módon diskurálgatni, jön a telefonértesítés, hogy Gojdics. a Menház vezetője hozza a többi menekülteket, a kik között magyarok is van- , nal^. Az újabban beérkezett menekültek közül további kilencet, szintén horvátokat a Grosser Kurfürst hozott, mig a többi nyolc a Kroonland hajó bátor legénységének köszönheti az életét. A Kroonland menekültjei között két magyarra találok, ők végre azután el is mondanak egvet-inást a borzal- ! inak éjszakájának történetéből. Knodel Henrikkel állok szóba, a ki a pestmegyei Hartáról vándorolt ki, hogy az otthon is magyar városnak ismert Cievelandban sógora Klam András (2182 W. 105 Street) révén munkához jusson. Knodel nős ember, otthon felesége és egy gyermeke van, Budapesten dolgozott, mint fütő. Elég intelligens arca van s igy nem is csodálkozom azon, hogy igyekezett a katasztrófa részleteit hűen leírni. Élményeit mondta el: következőkben * * sie Először a szélesvállu.napbarni- j tott evangélikus vallásu 24 éves- Hat napig elég jó utunk volt, csak a koszt volt irgalmatlan rossz, büdös heringet adtak leginkább, a matrózok meg úgy bántak velünk, mint a marhával. A hetedik nap reggel fél 7-kor, ez csütörtökön volt. beszalad a terembe, a hol aludtunk egy matróz és tüzet kiáltva, kizavar bennünket a szobából. Fel; avattak bennünket a hátsó fedélzetre, de én nem maiadtam ott, hanem előre mentem, oda, a hol a tűz legjobban égett is segítettem oltani. Délben már azt hittük, hogy sikerül a tüzet eloltani. egész délután alig égett, ■ste 7-kor azonban egyszerre újból kigyuladt, szinte a felhőkig égő lánggal égett. Az utasok a tűz újbóli kitöréséig nyugodtan viselkedtek. mert látták, hogy a közelben vagy tiz hajó áll, a melyek csak a nagyon viharos tenger lecsillapodására várnak, hogy azután a mentéshez kezdjenek. A mi hajónkról még a mentő hajók megérkezte előtt lebocsájtottal több csolnakot, de ezek vagy ősz szetörtek még a leboesátás előtt vagy felfordultak, a mint a vízbe értek. Ezekben a csónakokban sok nő és gyermek volt. Mikor a tzü másodszor kigyuladt, a legtöb ben az utasok közül félni kezdtek, sokan hangosan sírtak, de legtöbben imádkoztak. Én magam is sokáig imádkoztam, de hogy mit imádkoztam, nem tudnám elmondani. Egész éjszaka félve, imádkozva vártuk a szabaditó, a mentő csolnakokat. Végre virradni kezdett, a tenger is csöndesebb lett, most már a közelben álló hajók is csolnakokat bocsájtottak le és megkezdődött a mentés. Mikor reggel kilenc órakor egy kötélen lemásztam a hajóról és a Kroonland hajó csolnakjába szálltam, hálát adtam az Istennek, mert már úgy éreztem magam, mintha otthon lettem volna a falum biztos földjén. A Kroonlandon terített asztal, jó étel, forró ital várt bennünket. A podgyászom ugyan odaveszett, de azért ruhára nem volt szükségem, mert, a kinek kel- j lett, hát kaipott azt is a hajón. Az első osztályú utasok nagyon jó szívvel voltak hozzánk, mert pénzt gyűjtöttek össze a számunkra, mindegyikünk 20 francot (4 dollárt) kapott. Most már hála Istennek itt vagyok a biztos földön, az asszonynak is megírtam már, hogy élek, nem vesztem oda. Azt hiszem holnap már elutazom Clevelandija, hol már vár a sógorom.Jövő vasárnap elmegyek az istenitiszteletre és ott is hálát adok a jó Istennek, a miért kegyelemmel volt hozzám. * * * A másik magyar menekült, a ?5 éves, róm. katholikus Kanizsai Mió, aki Sziszekről, Zágrábul., jött ki és szintén CTeve^ndta ! igyekszik a barátjához, Jcro An- jcsicshoz (Metta Ave. 6428.), szintén ugv menekült meg. mint Kno, del, kötélen mászott le az égő hajóról és beleugrott a Kroonland mentőcsónakjába, a mely a biztos partra hozta őt. Ő mondotta el, hogy körülbelül 20—25 magyar volt a hajón, de hogy mi lett velük azt nem tudja, emlékszik egy magyar asszonyra, a ki 3 vagy 4 1 gyermekével utazott, ez az asszony a gyermekeivel a harmadik csol- nakba szállt, ez a csolnak pedig elveszett. A hajón két magyar tiszt is volt, az egyiket Lengyelnek hívták, ez nagyon sokszor cda jött a magyarok közé és biztatgat- ta őket magyarul, hogy nem kell félni, jön már a segítség, mindannyian biztosan megmenekülnek. A másik hajóstiszt, alighanem gépész volt, csak egyszer jött oda a félő és siró utasok közé és akkor magyarul mondta, hogy nem kell félni, jön a segítség és különben is még ha kell 4—5 napig is elúszik a hajó. Ezután még dicsérőleg beszélt a mentő hajó tisztjeiről, legénységéről, meg az utasokról, a kik oly jó szivüek voltak hozzájuk. Az elpusztult Volturno kapitánya, az egekig magasztalt Tnch kapitány, a kit ugyancsak a Kroonland mentett meg, egész utón feléjük sem nézett a többi menekülteknek, még csak arra sem volt kiváncsi. kaptak-e ruhát, meleg é- telt a szerencsétlen kivándorlók, a kiket a végzetük az ő vezetése a- latt álló liaióra vitt, amely elpusztult. vagy 150 olyan áldozatot kö- vete’ve, a kik bár fizető utasok voltak de mé«ris csak “fedélközi kivándorló“ a nevük. F. A.
