Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-09-20 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. Szeptember 20. Vol. XIV. SEPT 20, 1913. No. 38. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: *35 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudősitás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St„ New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre.................$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNG ARI AN-AME RICAN REFORMED SENTINEL \ Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. A MAGYAR LEÁNY SORSA. “Ne búsuljon anyám, kimegyek Amerikába ott jó munkához jutok, küldök haza pénzt és jóra fordul minden.” Talán éppen igy beszélt Anna Aumüller is, amidőn két évvel ezelőtt elindult arra a nagy útra, a mely előtte és övéi előtt csak boldogulást, pénzkeresést jelentett, holott valójában korai, förtelmes halált hozott. Otthon Magyarországon, még mindig él az a téves hit, hogy itt a boldogulás nagyon könnyű, hogy egy-kettőre jó munkához, jó keresethez, sok pénzhez lehet jutni. Szó sincs róla, itt Amerikában mindenki boldogulhat, aki nem irtózik a munkától, hanem szorgalmasan dolgozva centet centre rakva küzdi fel magát arra a pontra, a mely tényleg boldogulást, illetve jó munkát, jó keresetet jelent. Magyarországból évenként soksok ezer fiatal leány vándorol ki. Ezek is csak a mesebeli E’doradot látják ebben az országban, de nem latiak meg azt a rengeteg sok veszélyt, ami egy magában álló leányra vár, aki a becsületes munkával akar kenyeret keresni. Az a fiatal magyar leány — a kit egy minden emberiségéből kivetkőzött gonosztevő megölt, — szintén csak a boldogulást, a biztos és nyugodt megélhetést kereste, mig végül egy lelketlen ember eszközévé lett, aki attól sem riadt vissza, hogy őt megölje, a midőn további terveinek útjában volt. Aumüller Anna, a soproni (va- lószinüleg németajkú) fiatal leány szomorú, mintegy végzetszerü sorsa szinte figyelmeztetésnek látszik a magyar szülők, a magyar leányok részére. Azok a leányok, akik egyedül, rokon nélkül jönnek ide, véssék jól emlékezetükbe, hogy “a legjobb ut, az egyenes ut”. A ki ezt követi boldogul, aki pedig az örökös mulatságot, a szép ruhákat ékszereket többre becsüli, mint a biztos, nyugodt életet, az köny- nven elbukik és könnyen elpusztul. A magyar leány sorsa itt az ;degenben lehet rossz, lehet jó te mindig egyforma becsületes le gyen. Az otyan leány, aki nem hajlik a csábitó szóra, hanem e helyett mindig csak arra az ígéretre gondol, a melyet övéinek, vagy önmagának tett, soha sem fog letérni a jó útról, soha sem fogja elfelejteni, hogy a józanság, a becsületesség még soha senkinek sem váltak a vesztére, mig a köny- nyelmü, léha élet már igen sok szerencsétlen, boldogtalan áldozatot követelt. AZ ALKOHOL BŰNRE NEVEL. Lapunk más helyén egy cikket közöltünk egy apáról, aki mindkét fiát elvesztette az alkohol elleni harcban. Hány ily apa, hány ily szerencsétlen szülő j ár-kel kö rünkben. Az ital legelőször felüdit, hogy másodszor már elbutitson, rabbá, gonosztevővé tegye azt, aki vele él. Washingtonban e héten lecsuktak egy Alfred H. Grey nevű em bért, aki a bibliáját eladta 60 centért, hogy a kapott pénzen ma gának wishkeyt vehessen. Vájjon mi sorsa lehet az olyan embernek, aki a bánat, a keserűség óráiban egyetlen vigaszát, a bibliát bocsátja áruba, ho?y fé kezheteílen szenvedélyének ele get tehessen. Az ilyen ember először a rendőrségre, onnan dologházba, majd tová.bb a börtönbe, fegyházba, végül a rideg kórházi ágyra kerül. a hol kérhetetlen halál elveszi tőle azt az életet, a melyet az isteni gondviselés jóra, ! szépre, nemesre rendelt. VILLAMOS BALESETEK. Néhány évvel ezelőtt történt egy még akkor szinte megfejthe- tetlennek látszó baleset, a mely egy Németországi vidéki városban fordult elő, amikor a város végén elfolyó és a városi tanuló ifjúság fürdőhelyét képező kis patakban egy forró nyári napon az történt, hogy a fürdőző diáksereg sorából egyszerre három fiúcska is ugyanabban a percben szó nélkül elmerült a vízben és mindhárom oda is ves?ett. A mentés céljából munkások és a parton állók sorából is nyomban többen beleugrottak a vízbe, ám minden mentési kísérlet hiábavalóra1? bizonyult és későn jött, — ellenben í mentők mindegyikének sajátságosán olyan érzése támadt, mint a minőt a villamos áram szokott előidézni. A baleset után megej- ett hivatalos vizsgálat azután ényleg arra a meglepő fölferte- ésre jutott, hogy valóban a villa - nos áram ölte meg a nyugodtan fürdőző gyermekeiket. Közvetlenül a fürdőző hely közelében ugyanis egy villamos erőmüvi telep földalatti vezetéke zárult le és abból keletkezett a senki által előre nem látható baleset, még pedig olyanformán, hogy az ár,ám éppen akkor indult meg, amikor a gyermekek vígan lubickoltak a vizben. Ennek a különös és eddigelé még nem észlelt villamos balesetnek a legtöbb villamos balesettel az a közös vonása van, hogy minden előzetes külső jelek és óvatosságra intés nélkül követelt em- heráldozatot. És bármilyen jól ismerjék is a fizikusok a villamosság tüneteit s bármilyen célszerűek is a balesetek meggátlására szolgáló berendezések, mégis ime az tűnt ki, hogy az utóbbi évek során elszaporodott villamos erőmüvek révén arányosan megszaporodott a villamos balesetek száma is. Egy napszabásu svájezi elektromos telepen a telep tizenkét éves fennállása alatt soha semmiféle baleset nem fordult elő, mert a gyártelep egész területe a földdel szemben teljesen és a létező legnagyobb biztonsággal el van szigetelve s eszerint a gyár munkásai teljes biztonságban érezhetik magukat. A tizenkettedik évben azután egy munkás mégis hirtelen váratlansággal egyszerre csak holtan rogyott össze. A megejtett gondos vizsgálat pedig végül kiderítette, hogy az elszigetelő felület éppen azon a helyen, a . hol a szerencsétlenül járt munkás állott, az évek sora alatt észrevétlenül teljesen elkopott a föld rétegéig, a mely pedig már közismert jó áramvezető. így történhetett meg, hogy az áram kérésziül ment a munkáson és az nyomban megölte. A gyermekeknek kedvenc időtöltésük az iskolában az, hogy az-egyik kezük két ujját oda értetik a villamos világítás vezetékének kontakt készülékéhez. A szokásos 100—120 voltos fe-zült- ;eg abszolúte nem veszélyes, már csak azért sem, mert ilymódon az áram tulajdonképpen csak két uj- jon megy keresztül, nem pedig az egész testen. Aki azonban megfeledkezve magáról és a fizika alap) vető szabályairól, könnyelműen mindkét kezével megérinti a vezeték kontaktját, azt nagyon köny- nyen érheti komoly baj, sőt végzetes baleset is, mert az esetben az áram keresztül megy az egész testen és a fölötte érzékeny szivén is. Minden villamos erőmű és vezeték körül fenforog az életveszedelem. Ezért a túlzásig menő éva- tosság ily helyeken mindig indokolt és ajánlatos annál is inkább, mert semmi jel nem áll az ember előtt, mely a veszélyre figyelmeztesse s rendszerint váratlanul és meglepetésszerüleg lépnek föl az összes könnyebb avagy végzetes balesetek.-----o----ADJUNK HÁLÁT AZ ISTENNEK. “No ugyan sokért is mondhat köszönetét az Istennek” — mondotta egykor a gazdag korcsmá- ros szomszédjának, a szegény takácsnak — “hogy minden este énekli: “Adjunk hálát az Istennek!” Mestersége nem sokat jövedelmezett, sok tagú családja van, hát biz ugyancsak szűkösen élhetnek. “Igaza van szomszéd” — monda a takács, de hát azért amink van, hálát adunk az Istennek, mert az javunkra szolgál, azért a mink nincs, azért adunk hálát, mert nincs szükségünk reá. Lapunk múlt heti számában közölt Isten és Haza cimü cikket rém Azrá János, hanem Azary János irta. Nehéz az embernek a rosszat felejteni, mert mindig akad jóbarát, ki arra emlékezteti. Ki a bűn ösvényére lépe: az első elkövetése előtt már a másodikon töri a fejét.
