Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-09-20 / 38. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM­NEW YORK, N. Y. 1913 SZEPTEMBER 20. VOL. XIV. No. 38. A55 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA., Editor: Rev. LAB. H A R S A N Y I 2,15 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of.March 3, 1879. A családalapítás joga. Midőn az Isten az első embert megteremtette élettársul egy nőt adott mellé, hogy azzal ossza meg örömét és buját, hogy az a jóban és rosszban egyaránt osztályostár sa legyen, gyermekekkel ajándé­kozza meg őt, alapját vetvén az emberiségnek, a mely első ősének példáját még ma is követi, midőn szive szerint választván élettársat családot alapit, hogy utódaiban az önmaga fiatalságát viszontlát­hassa. Isten az első embernek szent jo­got adott és ez a családalapitás joga. Azóta tömérdek esztendő zajlott le, de ez a jog még ma is csorbithatatlan. Nincs földi halandó, aki az em­bert e jogától megfoszthatja. A családalapitás joga nem em­bertől adott jog, hanem velünk született, Isten által adott jog s igy ezt a jogot éppen úgy nem szabad senkitől elvonnunk, mint ahogy nem vonhatjuk meg senki tői a levegőt, a mely élteti, vagy a földet, a melyen jár, vagy a vi­zet, a melyet teste felüditésére használ. A levegőt, a földet, a vizet az Is­ten teremtette és igy azt egyenlő mértékben és egyenlő joggal hasz­nálhatjuk mindannyian. Az első embernek is Isten adott élettársat, jogot adva az egész emberiségnek arra, hogy társas életet éljen, hogy családot alapít­son. A családalapitás joga tehát szent és sérthetetlen. Ha ezt a jogot elvonjuk valaki­től, akkor csak az erkölcstelensé­get és ennek nyomán a bűn terje­dését segítjük elő. Aki bűnt követ el, bűnös és bű­néért lakolnia kell. De aki a bűnt elősegíti az még bünösebb, mint maga a bűnös. New Yorkban egy lelkész meg- lt egy leányt. A förtelmes bűnt o legbarbárabb módon, a legna­gyobb körültekintéssel követte el. Elkövette pedig azért, meit a lé­ny anyai örömöknek nézett elé­be. Feleségül, hites feleségül a lel kész el nem vehette a leányt, mert erre az ő vallásának a törvényei zernt joga nincs. Igaz, hogy ez­ért még nem volt oka arra, hogy az Isten szent színe előtti hitvesét megölje, mert hisz élhette volna azt a kétlaki életet, mint annyian mások. De ez a pap, ez a gyilkos­ságra vetemedett lelkész csak azt látta, tudta, érezte, hogy neki nem szabad családot alapítania, mert akkor olyan bűnt követ el, a melyért kiközösítés, lenézés, ül­dözés, vesszőfutás jár. Egy más lelkész, egy magyar nap hegeken át tartó lelkitusa u tán felkereste a helyszínen lakó református lelkészt és kérve kér te őt, hogy miután hitvallást tett, vegye fel egyházának a tagjai kö zé, mert a hosszas, majdnem vég­zetes lelkitusa után arra a meg­győződésre jutott, hogy nem a vallásának a törvényeit, hanem lel kiismer étének, szivének, Isten ál­tal adott emberi jogénak szavát követve, magáévá kell tennie azt a nőt, aki eddig is vigasza volt sivár életének és hogy nevet kell adnia gyermekének, akinek Isten előtt úgy is ő az apja. Az e^ső e etben a lelkész a val­lás parancsát követve, megszegte. Isten törvényét, Bűnbe esett- ?!z:'rnyü bűnbe .Ölt. Megölte Isten előtti hitvesét, születendő gyerme­kének anyját. A második esetben a lelkész csak a lelkiismerete szavát követ­te. Megszegte vallása törvényeit, de azért Írtén--srenfr színe eiőtt ® nem büncs. A leánygyilkcs, hitvesgyilkos pap bizonyára méltó és legszigo­rúbb büntetésben fog részesülni. De arok, akik embertelen törvé­nyekkel őt a bűnbe taszították, nem fogják soha sem belátni azt, begy ők is részesei minden olyan bűnnek, a melyet a család utáni vágyódás, küzíödés harcsában követnek el az isteni jogtól em­GAYNOR. netét, a mely azt mutatja, hogy nem a mindennapi emberek közé tartozott. Mint egyszerű farmer boy a; saját erejéből a, világ má­sodik legnagyobb városának az élére küzdötte fel magát. Apja, az egyszerű farmer alig támogat­hatta a, nagyratörő fiát, a ki, hogy egyetemi tanulmányait elvégez­hesse, nappal tanított, cikket irt, éjjel pedig tanult megfeszített er öv#]. Az akarat győzedelmes­kedett, mert az ifjú Gaynor egyike lett a legkeresetebb ügy­védeknek, később tudása és te­kintélye révén a legmagasabb bíróságnak ^ett a tagja, 1909 no­vemberben pedig ez óriási város polgármesterévé választották. Gaynor, a nagyratörő ifjú Gaynor élete követendő példa­képünk lehet, mert azt mutatja, hogy becsületes, józan törek­vés, az erős akarat — legyőzve az akadályokat, —a boldoguláshoz vezet. Gaynor New York városának közel 4 esztendőn át polgármes­tere f. hó 11-én a Baltic nevű oeeánjáró bajó fedélzetén sziv- •szélhüdés következtében meg­halt . Gaynort, é> polgármestert, a po- 'itikust mi magyarok csak annyi­ból ismertük, hogy benne egy ha- 'alinas világváros polgármesterét iszteltiik, aki azonban sajnos, ’iem egyszer adta tanujelét an­nak, hogy a bevándorlottakat nem nagyon kedveli. Gaynort, az embert, még ke- vésbbé ismerhettük, mert solva sem kereste a nagy nyilvánossá­got és igy magánéletéről nem so­kat írtak a lapok. Most, elhuny­ta alkalmából olvassuk élettörté­VALLÁS NÉLKÜL. Franciaországban 1890-ben tör­tént, hogy Boison lelkész kért egy anyát, hogy küldje vallás­órára és úri szent vacsorához gyér mekét. Mire az anya kevélyen válaszoló: “Az én gyermekemnek sem vallásoktatásra, sem úri szent vacsorára nines szüksége. A tölgy fák ezek nélkül is nőnek az erdő­ben. ” Mire Boison lelkész szelí­den hozzátette: “és a borjuk az istállóban”. 1910 szeptember hó­ban ez a fiú az esküdtszék által halálra Ítéltetett és pedig azért, mert megölte a tulajdon édes any­ját, azért, mert nem akart több pénzt adni neki italra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom