Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-01-25 / 4. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 4. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 JANUÁR 25 VOL. XIV. No. 4. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rév. LAD, HARSÁSYI 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON _ PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-clas?mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. TISZTELT OLVASÓINKHOZ! Magyar érdekek Albániában. Tisztelt olvasóink egy részéhez csak havonként egyszer köszönt be lapunk s igy még nem lehetett alkalmunk a lap külalakjában történt változásokról értesülni. Minden lapnak, minden újság­nak a korral kell tartania, a mi lapunk eddigi beosztása bár csi­nos volt, de nélkülözte azt a for­mát, azt a beosztást, amit ma az összes amerikai lapok követnek. Beláttuk mi is, hogy a korral és a szokással nekünk is lépést kell tartanunk és éppen ezért határoz­tuk el magunkat e változások meg tételére, a mely változások bizo­nyára tisztelt olvasóink tetszését és jóváhagyását is kiérdemlik. A legfőbb változás az, hogy az eddigi három hasábos beosztás he­lyett most négy hasáb van egy- egy oldalon, ami maga után von­ja, hogy egy-egy oldalon sokkal több az olvasni való. Természet­szerűleg e beosztás megkívánta, hogy egyes oldalak szövegét szé­lesebbé tegyük és hogy az oldalak hosszúságát is megnöveljük, miért is a lap külalakját is meg kellett változtatnunk. E változásokkal kapcsolatban azon ígéretet is tesszük t. olva­sóinknak a XlV-ik évfolyamunk küszöbén, hogy lapunk, a mely a múltban is mindenkor csak az amerikai magyar reformátusság érdekeit szolgálta, a jövőben még kitartóbban, még buzgóbban, még nagyobb lelkiismerettel fog ez eszmékért küzdeni, úgy teljesít­vén majd ez irányú kötelezettsé­geit, hogy az amerikai magyar re­formátusság minden rétegének osztatlan elismerését vívja ki. Lapunk a jövőben is hétről-hét- re beszámol majd az egyházak eseményeiről, a jövőben is hü har­cosa lesz a keresztyén irodalom nak, sajtónak, de egyben fokozott figyelmét a napi események olyan megvilágítására is reá fogja irá­nyítani , amelynek nyomán az er­kölcs és a vallás terjedését bizto- sitottnak látja. Úgy mint a múltban, úgy a jö­vőben is hétrőíUhétre társadalmi cikkeket, elbeszéléseket, regényt állandóan közölni fogunk, sőt fi­gyelmünk arra is ki fog terjedni, hogy ezen rovatokat a lehetőség keretén belül még jobban, még terjedelmesebbé fejlesszük. Végül még arra kérjük t. olva­sóinkat, hogy azt a körülményt, hogy lapunk az eddigi 16 oldal terjedelem helyett a jövőben csak 12 oldal terjedelemben fog megje­lenni, — ne vegyék olybá, mintha a lapot kisebbíteni akarnók, ha­nem tekintsék azt olybá, mint égy, a jövőre szóló ígéretet, amely egy 16 oldal terjedelmű, ugyancsak 4 hasábos nagyobb lapot helyez ki­látásba. Szívesen megtettük vol­na ezt már most is, azonban a 4 hasábos lap kiadása oly anyagi terheket ró reánk, (teáintettel az egyes oldalak sokkal nagyobb ter­jedelmére), hogy ennek végrehaj­tását akkorra kellett hagynunk, a mikor az egész amerikai magyar reformátusság megérti majd hivó szavunkat, amely cserébe, a bol­dogulás utjának egyengetését kí­nálja. És hogy ebben a nagy mun­kánkban segítségünkre lesznek kedves olvasóink, kiket lapunk terjesztésére is kérünk, — abban rendületlenül bízunk. Szeretettel üdvözölve összes ol­vasóinkat, jóbarátainkat, kérjük a jövőre vonatkozó szeretetteljes pártfogásukat is. Kasztriola Györgynek, a legen­dás Skanderbegnek álma, minden dicsőséges, nagy cselekvésének egyetlen rugója: az egy fejede­lem uralma alatt egyesült füg­getlen Albánia — teljesülöben van A solumok országát, Albániát mindenki akarja és éppen ezért nem lesz senki másé, csak saját magáé. Éppen, mert annyifelé rángatják, azért fog megmaradni a maga helyén, a maga szuveréni- tásának egyensúlyában. Egy ma­gyar iró, Horváth Ödön dr. tanul­mányában rendkívül csábitó ké­pét rajzolja meg Albánia termé­szeti gazdagságának. Ezen a het­venötezer négyszögölnyi területen kivirit minden vegetárió az alföl­dek tenyészetéből az alpesi flórá­ig : ennek a földnek a méhében káprázatosán kincses ércerek, mélységesen feketére érett szén­tömegek: milliókat érnek azok a százados gesztenyefák, bükkök, terebélyes tölgyek, melyek Albá­nia uttalan és szűz rengetegeiben évente elpusztulnak és hogy ezek az értékek örökre elveszve és föl- használaflanul ne maradjanak, erről Albánia földrajzi elhelyezé­sével gondoskodott a természet. Albánia területe alig ér föl a ma­gyar birodalom egynegyedével, de tengerpartja háromszor oly hosz- szu, mint a miénk és kedvezőbb fekvésű is, mert közelebb van a világforgalom egyik kitűnő útjá­hoz, a Földközi tengerhez. És ez a partvidék kikötők építésére rendkívül alkalmas, annyira, hogy bár Albánia kikötői túlnyo­móan olyan állapotban vannak, a mint az anyatermészet megalkot­ta, mind használható, mélyjáratu hajók által is. Legtöbbjének oly kedvező a helyzete, hogy kevés be­ruházással a nagy nemzetközi for­galom kiváló pontjai lehetnek. Bár — ismételjük —■ kincsek he­vernek fölhasználatlanul Albánia földjén és belsejében — kétségte­len, hogy sem az olasz, sem a szláv propoganua, sem monarchiánk jó­indulata nem azért keresi föl és igyekszik keblére ölelni a “sóly­mok országát”, mert ezüstje, dús szénerei, dohányföldjei, erdősren­getegei vagy tormelő hegyoldalai csábítják. Az olasz és a szláv ver­sengés Albánia elhanyagolt kikö­tőiért folyik, a melyeknek meg­szerzése egyet jelent az Adrián való kétségtelen uralommal; mo­narchiánknak pedig életbevágó érdeke egyrészt az, hogy az Ad­ria idegen hegemóniájának ezt a kialakulását megakadályozza, más részt pedig, hogy az Albánián át vezető: forgalmi utunkat ne en­gedje elzárni. Annak az országnak a jövendő­je, a melyiknek .ily gazdagon van kivinni valója és amely ily szeren­csésen rádő'l a tengerre, — föltét­lenül biztosítva van. A független Albánia ki fog bontakozni mai balkáni, barbár elmaradottságá­ból és talán megérjük még az ide­jét annak, hogy gazdaságban, kul­túrájában,» erkölcseiben teljesen el fogja tüntetni a szakadatlan keresztes harcok, a török átok szomorú nyomait. 'Mert ma bizony a természetnek minden dús áldása mellett is szo­morú és az európai keretekbe alig illő képet nyújt a közeli jövendő­nek ez az önálló fejedelemsége. Agrikulturája a képzelhető leg­kezdetlegesebb, csupán állatte­nyésztése van a fejlődés bizonyos fokán. Bányászata teljesen elha­nyagolt, halakban csodálatosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom