Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-06-28 / 26. szám

A AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26. sz. Junius 28. VOL. XIV. JUNE 28, 1913. No. 26 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KSOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: SS5 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre.................$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. __________New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. FELEBARÁTI SZERETET ÉS AZ* ÖNFELÁLDOZÁS. Első pillanatban szinte úgy lát­szik, hogy a kettő együtt jár, mert hisz, aki felebarátját szereti, hajlandó érte áldozatokat is hoz­ni. Tulajdonképpen azonban nem teljesen egy a felebaráti szeretet megnyilvánulása az önfeláldozás­sal. Lehet valaki, aki igaz szere­ti ttel szereti és segíti is feleba- rátjait, a nélkül, hogy önmagá­nak kárát vallaná, szóval egy bi­zonyos határig nyilvánul meg csak nála a mások iránti szeretet, ellenben akadnak olyanok is, akik tekintet nélkül a saját maguk jó­voltára, előnyére, mégis felebará­ti szeretetet gyakorolnak és ezek azok, a kik önfeláldozásuknak adják tanujelét. Az élet nap-nap után próbára tesz bennünket, alkalmat adva arra, hogy segítő szeretetünknek tanujelét adjuk. Most egy nyomo­rék koldus, később egy szemér­mes, kéregetni nem tudó özvegy vagy árva akad az utunkba, akit tehetségünkhöz képest megsegí­tünk eleget téve a felebaráti sze­retet törvényeinek, de ha egy ful­doklót saját életünk kockáztatá­sával kimentünk a vízből, ha egy le. súlyos égési sebekkel bontottnak átengedjük ép bőrünk egy részét, ha egy elgyengültnek, a kin csak friss és tiszta vérrel lehet segíte­ni, átengedjük a magunk friss pi­ros vérét, ha a lángok közé roha­nunk, hogy mások életét meg­mentsük, akkor a felebaráti sze­retetünknek olyan tanujelét ad­tuk, ami több a szeretetnél és ez az önfeláldozás. A mi korunkban, amikor ádáz gyülöltséggel egymást ölni is ké­szek az emberek a mindennapi ke­nyérért, amikor mindent, a mi előttünk szent és magasztos, leta­posni is készek egyesek, mégis nap-nap után olyan példáit lát­hatjuk az önérdeket megtagadó, önfeláldozó felebaráti szeretet­nek, hogy azok méltán örömmel tölthetnek el bennünket, mert mintegy figyelmeztetésül szolgál­nak az egész társadalomnak, a melynek egyes rétegei lehetnek romlottak, de más rétegükben ne­mesek, egymást megértők, egy­mást megbecsülök, egymást szeretők, egymásért önfel- tlozásra is készek.------o-----­A BÍRÓSÁG és a katonaság Ez az alábbi eset otthon, Ma­gyarországon történt s igy ne- nekünk akár boszantó, akár ne­vetséges az eset, még is el kell hinnünk, ha azonban valamelyik amerikai barátunknak esetleg el­meséljük, hát ne csodálkozzunk, ha nevetve azt feleli: “Humbug.” Ez a kis eset a törvényszék előtt történt. Nagyváradon. Igény télén epizód, de érdekességet ad neki, hogy egy bakancsos közvi­téz viselkedésén keresztül ütkö­zik ki az a katonai felfogás, mely a civil hatóságot kutyába veszi. Ez a szellem egyszer Gerő száza­dos ur kardja hegyén vet szipor­kát, másodszor Henda Pál közle­gény bajonettjét ragadja meg. Henda Pál az aradi 33. gyalogez­redben szolgál, mielőtt azonban az angyalbőrbe bujt, kis baja akadt a törvénynyel. Meglékelte a cim­boráját, aki répaszedéskor a me­nyasszonyának udvarolt. Ezért kellett törvényt állnia. Seres Bar­na, a törvényszék itélőtanácsának az elnöke, felszólítja a legényt. A baka feszes haptákba áll bírái elé. Fején sapka, oldalán bajonett. —Tnfantariszt Paul Henda mel- dige horzamszt. Az elnök végig néz a vitézen: — Hát infanteriszt Herda, te­gye le az oldalfegyverét. A baka keményen tisztelgett: — Jelentem alásan, nem teszem Görcsösen megmarkolja a gyik- lesőt, mintha attól tartana, mint­ha erőszakkal szedik le az oldalá­ról. Az elnök megdöbben s figyel­mezteti a marcona vitézt, hogy a a bíróság parancsának engedel­meskedni tartozik. Herda Pál szi­gorúan szeme közé néz az elnök­nek :-— Az oldalfegyveremet nem te­szem le. Az őrmester ur igy paran­csolta. Az elnök felfüggesztette a tár­gyalást és telefon utján tett je­lentést a nagyváradi állomás pa­rancsnokságnak. Kérte, hogy küldjenek ki őrjáratot vagy kény­szerítsék a konok katonát az en­— Lepkevásár. A kecskeméti ha tcság a múltkoriban* hirdetményt tett közzé, tudatván azokkal, aki­ket illet, hogy a tömeges lepkeir­tás céljából lepkevásárt nyit Megjegyezte egyúttal, hogy a lep­kéket száz darabonkint 10 fillér­jével váltja be azonnali készpénz- fizetés mellett. Azok tehát, akik­nek nincs valami dolguk, de külö­nösen a gyermekek, valóságos lep­kevadászathoz kezdtek és ugyan­csak vígan váltották be százával a pilléket. Hogy milyen üzleteket csinálnak, azt az mutatja, hogy egy délután 60 ezer. lepke kerül a megbízott hatósági személy elé, aki fizet értük. — Százévesek klubja Japánban. Gróf Okuma, volt japán minisz­terelnök nemrég megalapította a “Hynkunun-Kai”-t, azaz a “Száz évesek” egyesületét. Elnöke ma­ga a gróf, aki szerint az emberi létkor határa százhuszonöt esz­tendő. Az egyesületnek csak azok lehetnek a tagjai, akik már nyolc­vanadik életévüket betöltötték. Az egyesület megnyitó ünnepé­lyén ötszáz tag jelent meg ; legidő­sebb köztük egy 113 éves asszony, aki messzi falujából jött el Tokió­ba, hogy részt vegyen az ünnepsé­gen. Sokan kocsin, de legtöbben gyalogszerrel jöttek. A legtöbbje azonban süket, mint az ágyú, s Okuma hihába mondotta el beszé­dét, mert biz’ a fele sem értette meg; végre is az újságból tudták meg, bogy mit mondott az elnök. — Ahol megtelt a temető. A bi­harmegyei Okány községben tel­jesen megtelt a temető es a földes- ur nem ad a földjéből, más teme­tőnek alkalmas földterület pedig nincsen, miért is a okanyiak a sí­rok közé és az árkokba temetkez­gedelmességre. A parancsnokság­ról ezt válaszolták:- ^agyon sajnáljuk, a legény nem nagyváradi ezredből való. Mi pedig nem szólhatunk bele más ezrednek szokásaiba. Az elnök megnyitotta a tárgya­lást. Ismételten felszólította a ba­kát, hogy oldja le a bajonettjét. A legény nem engedett. Erre a bí­róság két szuronyos börtönőrt ál­lított melléje s igy folytatta le a tárgyalást, a melynek végén in­fanteriszt Paul Herdát hét napi fogházra Ítélte. A törvényszék je­lentést tett az esetről az aradi 33. ezred parancsnokságának. nek. Egy sírba két halottat is tesz nek s az eső kimossa a csontokat. Kántor József községi Írnoknak két hét alatt három gyermeke halt meg járványban és mind a hármat egymás fölé egy sírba hántolták. A községben nagy a nyugtalan­ság. Küldöttséget akarnak menesz teni a belügyminiszterhez, mert a tekintetes vármegye a földesül' pártján van. — Egy főherceg a békéért. A világ békeegyesület Suttner Berta alapja javára, melyre eddig har­mincezer korona gyűlt össze — egy bécsi főherceg most ezer ko­ronát adományozott. — Az elitéit megszökött. A bu­dapesti büntető törvényszék a mi­nap egy évi és hat hónapi börtön­re ítélte Strelinger Dezső húsz éves kereskedelmi alkalmazottat, akit azzal vádoltak, hogy ellopott egy fogsort a főpolgármestertől. Amikor az elitéltet az őr vissza­akarta kisérni a zárkájába, a fo­lyosón az ügyész szobája előtt el­haladva, igy szólt hozzá a bűnös ember: i — Hadd menjek be a királyi ügyész úrhoz egy pillanatra. Meg akarom vele beszélni az élelmezés, meg a ruházat dolgát. Az őr gyanútlanul beengedte és amikor jósokára nem tért vissza, utána ment, de már akkor hült he­lyét találta. A rab megszökött a szoba hátulsó ajtaján át. — Orosz lovak Szerbia részére. Galacon megfigyelték, hogy a Du­nán napról-napra nagy lószállit- mányok érkeznek s haladnak át a kikötőn. A lovakat egy szerb ka­tonatiszti bizottság vásárolta ösz- sze Oroszországban a szerb hadse­reg részére. föfnigoS Mi újság a nagyvilágban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom