Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-01-11 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 2. sz. Január 11. 8 Regény. KÉT PÁRT KÖZÖTT. — Történelmi regény. — Irta: Kovács Endre. I. A városokban mindenütt zsoldos császári katonák valóságos orgiákat rendezve zsarnokoskodtak. Sem pórt, sem nemest nem kíméltek. Nemcsak a tulajdonjogot nem respektálták, de tultettek még azokon a pogány török pasákon is, akikről a rege azt mondja, hogy csapatostól hajtatták maguk elé a meghódított helyek asszonyait, leányait. Azok a nők, akik olyan szerencsések voltak, hogy megnyerték a pasa tetszését, a nagy ur háremébe kerültek, a selejtesebbeket pedig nagy kegyesen alantasainak ajándékozta és csakis azok kerültek vissza tűzhelyeikhez, akik már a spáhiknak sem kellettek... Falvakról ez időben egyáltalán nem lehet szó. A néhány év előtt még csinos hófehérre meszelt kis házikók, melyek tagas, tiszta ud- házikók, melyek tágas, tiszta udvarán nemrég még oly büszkén kukorékolt a vérpiros ta- réju kakas szemerkélő tyúkjai között, valamint a sziszegő gunár, a hápogó gácsée-kacsa az ő családja körében, büszkén kitartották magukat, — most kidölt-bedölt füstös fallal, némelyikről már a zsupfedelék is lekorhadt s úgy szerénykednek az idegen elé, végpusztulásnak indult, de hajdan boldog családi fészekre emlékeztető árvaságukban Ugyan hová lettek a lakóik? Elpusztultak talán vagy kihaltak volna mindnyájan? Nem!... A Sárospatak felé vezető országúton egy hatalmas határkőnél több száznyi paraszti sorban levő népség várta az uj főispánt és fényes kíséretét. Igen-igen rongyos, szánandó alak volt valamennyi. Mikor Rákóczi közel ért hozzájok, előbbre lépdelt a többi közül egy ezüstfehér hajú aggastyán s rongyos avult süvegét reszkető kezeiben szorongatva, értelmes szavakkal üdvözölte az uj főispánt. Aztán leborult és megcsókolta azt a szent hazai rögöt, mely ime visszakapta hajdani tulajdonosát; aztán nagy nehezen feltápászkod- va ekként nyíltak keserves panaszra reszkető ajkai: — Nagy jó urunk, dicső fia a mi drága, felejt eteti en nagyasszonyunknak. alázattal kérünk, fordítsd felénk nemes szivedet, és mentsd meg a végpusztulástól szegény, sokat szenvedett, elárvult jobbágyaidat... Itt már zokogásba fűlt az aggastyán beszéde s csak hosszas pihenő után bírta tovább folytatni megkezdett mondókáját: — Mikor dicső fejedelem asz- szonyunk hat esztendővel ezelőtt végső szorultságában a császáriak nak feladta Munkács várát, Írásba lett foglalva, hogy sem a Rákóczi famíliának, sem hozzátartozóiknak, még a jobbágyoknak sem lészen semmi bántódásuk. Egy kevés ideig hagytak is békében élnünk. De azután, hogy nagyasz- szonyunknak Bécsbe kellett mennie a gyermekeivel, megváltozott a világ sora nálunk is. Megszálltak bennünket a császári zsoldosok. Kiéltek mindenünkből. Tűrtünk, a mig bírtunk, még azt is, hogy barmainkat, apró jószágainkat elhajtsák. De a garázdálkodásuk még itt sem ért véget, hanem még arra is rávetemedtek, hogy asszonyainkat, leányainkat is elhurcolják. ... — E már több volt, mint a mit1 el lehetett néznünk — fuldokolt az aggastyán tenni nem tehettünk ellene, hát kiálltunk az útból. Odahagytuk ősi tűzhelyünket és erdők mélyén, sziklahasadékokban kerestünk menedéket... Rákóczi elborult arccal hallgatta az aggastyán panaszát s az utolsó szavaknál szinte bosszús hangon szakította félbe: — Hát nem volt itt senki, aki közben járt volna bajotokban? Az urak, a nemesek mindent összetett kézzel néztek? Avagy behuny ták szemeiket, hogy ne lássanak? Az aggastyán lassacskán fölemelte ősz fejét s az a kesernyés mosoly lett látható ajkán, amely ráncokkal keresztül-kasul barázdált arcát egy pillanatra még szén vedőbbé tette.-— Nagy jó urunk — szólt tompa hangon — nincsen már itt se ur, se paraszt. A kastélyok vagy üresek, vagy németek tanyáznak bennük. Egyiknek a gazdája valahol Thököly táborában várja a szebb jövőt, a másiké meg Bécsbe költözött, az udvar védő szárnyai alá, hogy annál jobban bizonyítsa a császárhoz való hűségét. Mindenütt német, spanyol meg olasz parancsol. . . Hisszük, hogy majd meg fogsz győződni róla magad is. És bizony Rákóczi ezekről a szomorú állapotokról nagyjában már meggyőződött kőrútjában mindenütt. A képhez még csak a magyarázat hiányzott. De most már ezt is megkapta. Minek vázoljam a Rákóczi nemes lelkének háborgását a látottak és hallottak fölött? A ki csak némileg is ismeri történelmünk e páratlan alakjának a szabadságért mindenha megdobbanó nagy szivét, annak úgy is fogalma lehet arról a kínos harcról, ami a 18 éves ifjú benső világát dúlta, egyrészt ősei hűséges jobbágyai sorsának láttára, másrészt abban a tudatban, hogy ő is tehetetlen, mert a bécsi udvar és egyúttal jövendő céljai elérése miatt nemcsak a keze. hanem a lelke is kötve volt. De azért, mihelyt székhelyére hazatért, azonnal hozzákezdett a viszonyok tisztázásához. És az ifjú Rákóczi bölcs gondolkozására vall, hogy igen diplomatikus módon járt el a dolgában s tagadhatatlan. hogy tetteiben a viszonyokkal ismerős mester irányította. — Arra az egyre különösen vigyázz, hogy bármit teszesz a magyar nép érdekében, annak mindig az a látszata legyen, hogy abban te csak közvetve működői Ezt a bölcs tanácsot gróf Aspre- mont. az osztrák főur adta fiatal magyar sógorának. Rákóczi pedig megszívlelte és a szerint cselekedett. Legelőször is meglátogatta az egyes helyőrségek parancsnokait, akik viszont udvariasságból sorban visszaadták a fiatal főispán vizitjeit. Ettől kezdve aztán gyorsan ment a barátkozás. Rákóczi gondoskodott róla. hogy vendégei megismerjék a magyar vendégszeretetet. És ezek a barátkozások azt eredményezték, hogy a legzsarno- kabb zsoldos tisztek is megszeli- diiltek: ennek viszont az lett a következése, hogy a falvak és vá rosok lassan-lassan újra benépesültek. mert a szabad prédára eresztett zsoldos katonákat is bi zonyos korlátok közé szorították feljebbvalóik. Gróf Aspremont meg volt elégedve tanítványával és ennek szavakban is kifejezést adott: — Most már, kedves Ferencem, nyugodtan megyek haza, — mon- dá. Sárosvármegye ügyeinek az adminisztrációja jó kezekben van. — Én meg arra kérlek, kedves sógor, hogy el ne feledd odahaza illetékes helyen megmondani, hogy milyen állapotokat találtunk Sárosvármegyében, — az én megyémben. Az utosó szavakat különösen hangsúlyozta Rákóczi, mire Aspre mont néma, de sokat mondó tekintettel válaszolt. Mintha azt mondta volna: — Értelek, jó fiú... II. A kém. Az ifjú Rákóczi életkorát meghaladó megfontolással folytatta megkezdett jótékony munkáját szükebb hazájában, Sáros megyében, s szép lassacskán elérte azt, ■ hogy nap-nap után békés elégedettség költözött be úgy a gazdátlanul álló nemesi kúriákba, mint a már végpusztulásnak indu’t falvakba. És az ifjú főispán időnként tudomására adta a megyéje népének, hogy ime mégis csak igaz az Üdvözítő Jézus szava, mely szerint: — „Add meg Istennek, ami Istené s a császárnak, ami a császáré“ — s nem lészen, nem lehet bán tudásod... Nem lehet tagadni, hogy sokan voltak a megyebeliek közt, a kik Rákóczinak a császár iránt való eme lojális nyilatkozatára fejőket csóválták: de viszont akadtak olyanok is, kik nem tudván elfojtani bosszankodásukat érzelmeiknek s a nagy Zrínyi Ilona fiában való csalódásuknak minden alkalommal ilyen szavakban adtak kifejezést : * A BETEG EMBER 3 Rémeket lát., szédül, ideges, kimerült és nem tudja, hogy csak a gyomra nincs rendben, pedig ha egy kísérletet tesz a világ“ E X - L A X gyomor és vértisztitó csokoládéval, azonnal meggyőződik róla- hogy VISSZATÉR AZ EGÉSZSÉGE és nem lesz szorulása, nem lesz étvágy nélkül, nem lesz ideges, nem fog a feje fájni, nem fog szédülni. Vegyen egy dobozzal még ma. Kapható 25, 50 és 1 dolláros dobozokban, minden gyógyszertárban, vagy rendelje direkt tőlünk. — Cim: EX-LAX CO., 182 Lafayette St„ New York. Kívánságára minta dobozzal ingyen küldünk.
