Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-01 / 9. szám
9. sz. Március 1. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 GYERMEKEKNEK. € A JÓ TETT JUTALMA. — Kedves anyám — mondá Zsó- í'ika, a szegény ember, a ki mellettünk lakik, nagyon‘beteg, nem tud dolgozni, nincs orvosságra valója, engedje meg 'édes anyám, hogy zsebpénzemet minden héten neki adhassam. Örömmel megengedte ezt az dag volt, mindenki hizelgett neki, most nem akarta ismerni senki. Szomorúan, bánatosan, sirdogál- va ült szegény a szobájában, midőn egyszer belépett az ajtón az a családapa, kit egykor ő, mig gazdag volt, pénzzel és élelemmel segítette. A szegény ember ekkor A KIS LOVAS. Gazdag ember kicsi fia ügy hívták, hogy Franki, Egyszerre csak nagy beteg lett Orvost kellett hívni. Az orvos megtapogatta És a fejét rázta, Nagy betegség — mondogatta Mars bele az ágyba. Aztán hoztak orvosságot Azt kell most bevenni Jaj keserű — mondta Franki És elkezdett sírni. Hiába sirt apja anyja, Ő csak sirt-ritt egyre Végre aztán szólt papája Be fogod-e venni, Hogyha néked a tavaszra Lovat fogok venni. És a Franki már kacagva, Egyre mondogatta, Meggyógyulok, egy-kettőre, Ugv-e jó apuska. Úgyis történt, amint mondták Franki szót fogadott És jutalmul a tavaszra Szép kis lovat kapott. Büszkén üli meg kis lovát, Mint egy kicsi herceg, De azért ő jó kis fiú, Mert sohasem henceg. MENEKÜLÉS AZ ÁRVÍZ ELÖL. “A kis Zsófinak mindig jól anya, sőt azt is, hogy Zsófi minden nap vihessen át valamit, jó levest, húst vagy egyebet a szegény ember nek, ki lassanként ily módon fzl- épült és ismét gondoskodhatott családjáról. Zsófi szüleit nagy szerencsétlenség érte, egészen szegények lettek, £ nem sokára meg is haltak. Zsófi szegényen és árván maradt hátra. Zsófinak nem volt senkije, a ki gondját viselte volna, a mig gazfolyt a dolga.” már szorgalma után jómódú gazdává lett. — Ne sírj, leányom — mondá, gyöngéden megfogva Zsófi kezét — légy nyugodt, ezentúl én leszek a te atyád Zsófit elvitte gondját viselte, nevelte, úgy hogy a kis Zsófinak mindig jól folyt a dolga. Az Isten igy jutalmaz meg minden gyermeket, a ki a szegénnyel jót tesz. Isten áldása van minden jó cselekedetben. A MAMA BETEG. „Beteg vagyok kicsi fiam Nem tudok felkelni, Pedig holnap ünnep lészen Kéne sütni-főzni.” „Ne búsuljon édes anyám, így szól a kis Georgi, Elég erős vagyok én már Tudok én dolgozni.” S amint mondta úgy is tette: Mosott, takarított, Beteg anyján úgy segített, Ahogyan csak tudott. A szomszédok mondogatták Georgi jó ember lesz, És azzá is lett, mint mindenki, A ki gyakran jót tesz. Szomorú egy kép ez. Az egész vidéket elöntötte a viz és a farmer család csolnakon kénytelen mene külni, hogy legalább puszta életét megmentse
