Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
6. Sz., 1912 február 10. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja töl kezdlve a Northern Liberties Presb. templom földszinti termeiben tartattak az istentiszteletek. 1908 évi május havában megszervezték vasárnapi iskolájukat és egyházi énekkarukat. Junius 27-én rendes egyházzá alakultak, júliusban megszervezték a Philadelphiai Keresztyén Ifjúsági Egyletet, Raffay Pál vezérlete alatt. 1908 november havában kiadta egyházuk hivatalos lapját, a “Havi Rözlöny”-t, ugyanezen hónapiban megnyitották angol esti tanfolyamukat, ahol 56-án tanulták az angol nyelvet 4 hónapon át. 1909. évi február hó i-én az egyház lelkésze nagyszabású angol beszédben felhívta az angol egyházmegye tagjait, hogy segítsék a magyar egyházat templombeszerzési igyekezetében. Az angol test testvérek meghallgatták a kérelmüket és hathatósan támogatván a magyarokat, 1909 április havában megvásárolhatták a Franklin és Thompson utcák sarkán lévő református templomot 14,000 dollárért. 11909 november hó 14-én Schódle Gyula A. leköszönvén állásáról, a gyülekezet dr. Kacziány Géza tanárt, fölavatott ref. lelkészt választotta lelkészül. Dr. Kacziány Géza 1911. évi aug. 13-án leköszönt állásáról s ma a philadelphiai ref. gyülekezet lelkész nélkül szűkölködik. Amint halljuk, Vécsey Jenő, east chicagói ref. lelkészt kívánják megnyerni a hivek, ami, ha sikerül, bizonyára előnyére válik •?/' philadelphiaiaknak. EGY HITTUDÓS VALLOMÁSAI. Idő és örökkévalóság. A vonat száguldott a szántóföldeken, városok és falvak röpültek el szemeim előtt és minél tovább tartott az utazás, tekintetem annál kevésbbé esett azokra. Végre az erdőkhöz és rónákhoz hasonlóan úgy tűntek fel, mint egy tájkép puszta részei. S elkezdtem gondolkozni: E helységek mindenike egy kis világ, mint szülőfalud és minden ház olyan mint a tied és minden ember olyan, mint te. lUgy tekintesz rájok, mint hangyákra, melyek utjokat folytatják s utazásod célja jobban foglalkoztatja gondolataidat, mint az ő reájok való pillantás. Kö- zülörk mindegyiknek megvan a maga célja és világa, melyek érzését betöltik. És lelki szemeimmel végignéztem a távoli országokon és elképzeltem a föld lakóinak roppant tömegét s mindenütt úgy találtam. Ekkor igy szóltam: Mi az egész ? S mi vagy te, ki a világ központja gyanánt, szoktad magadat tekinteni? Olvastam a múlt történetét s a népek úgy tűntek fel nekem, mint egy színpadon játszó személyek. Ekkor azon tanakodtam, hogy minden né|pi és minden nemzetség sok egyedből állott s mind e mozgalmakban és küzdelmekben számtalan ember vett részt, kik közül mindegyiknek olyan jelentősége volt, mint nekem. Hol vannak azok most? Mi az egész a világtörténetben? És mi vagy te, ki ugyanezt a te álláspontodról szin— Talán Balogh Endrének? — Meglehet. De mi csak Balogh Andrásnak kereszteltük. Az ember gúnyosan nevetett az öreg asszonyra. —■ Jaj, lelkem, nincs ám az most itthon. Oda van a menyasszonyánál. Teremtöm, az csak a szép lány, olyan nincs is ,több a világon. És milyen gazdag! Annyi az aranya, mint a por. Most sétálni mentek. Itt szoktak elmenni. Várjon, még meg is láthatja őket. Na, éppen jönnek is. Jöjjön ide a kapu alá, innen megláthatja. De oda ne menjen és meg ne szólítsa, mert akkor jaj lesz!... Csakugyan jöttek. Egy férfi, meg egy lány. Az öreg asszony szemeibe könnyek tolultak és a szive elszorult. Mit bánta ő már azt, hogy jaj lesz, ha megszólítja a fiát. Csak lerogyott előtte és zokogta szerelmesen, az anyai szív repeső örömével : — Fiam, édes, drága fiam! De ni, dr. Balogh Endre ügyvéd ur 'végignézi az öreg asszonyt, ahelyett, hogy szivére ölelné. És egy szó nélkül hagyja ott a menyasszonyával az édes anyját. Még csak nem is köszönti, még csak meg sem ismeri. Megtagadja. Másnap azonban dr. Balogh Endre ügyvéd ur levelet kapott a menyasszonyától. :A levélben benne volt a jegygyűrű és ez a levélke; — Maga nem lelhet az én férjem. Maga megvetette az édes anyját. Hát én is megvetem magát. Maga szégyenli az édes anyját, hát én is szégyelném, ha maga lenne a férjem. Maga elfelejtkezett az édes anyjáról, miagának nincs szilve. Hát én ilyen embernek nem leszek a felesége. — Itt a jegygyűrűje, — visz- szaküldöm. * Mit is moind az ötödik parancsolat? — Tiszteld apádat és anyádat. . . Emberek, meg ne feledkezzetek róla! 3 játéknak tekinted? Semmi se vagyok — ilyen szemlélődéseim alkalmával mindig ez volt érzésem közvetlen válasza. S íeismertem, hogy igy kérdezősködnöm és feleleteket adnom üdvös. Mert azt a nevetséges és káros gőgöt, mely a kis emberi szellemmel azt hiteti el, hogy Isten és a világ csak miatta vannak, nem lehet eléggé mérsékelni. Ám nem kevésbbé veszélyesnek találtam a kislelküséget, a mely az embernek semmisége érzetében vesztét okozza. Minden növény, és minden állat az, a mi: miért kell az embernek semminek lennie? Miért kell egyedül ezt mondania: Smmi se vagyok, mert nem vagyok minden. Ha még oly csekély vagy is az egésszel való összehasonlítás utján, mégis valami vagy és magadban lehetsz egész. Határozd el magadat arra, hogy az leszesz, a mire rendelve vagy és határaidon belül teljes életet élsz s bizd rá mindenkire, hogy ugyanazon elhatározásra jusson. A gőg és kislelküség közeli rokonok és szellemünk egészségét közösen rongálják. Alázatosságra és életkedvre van szükségünk. 2. A sírok közt járkáltam s olvasgattam a sírkő vek felírásait. Mély ’fájdalomról és égető szenvedésekről beszéltek nekem s igy gondolkoztam: Minden elmúlt és e! van felejtve s az a tűz, mely kioltha- tatlannak látszott, végsőt lobbant. De hü szeretetről és hajdan élvezett életboldogságról is beszéltek. Most ennek is épen úgy vége, mint a tavalyi virágoknak. Ekkor igy szóltam: Miért gondolunk oly sokat az élet szenvedésével és fájdalmával, mélyek csak egy pillanatig tartanak? Nem érdemes szivünknek azok miatt izgalomba jönni. Eljutottam az uj sírokhoz és láttam, hogy egy halvány nő két gyermekével egy virágkoszoruzta domb mellett áll. Arcának fájdalmas kifejezése egyszerre ketté vágta rideg elmélkedésemet és szívélyes részvéttel éreztem e világ nyomorúságát s igy gondolkoztam: Bárcsak meg tudnálak vigasztalni s az elveszettet visszaadhatnám! A gyermekek pedig mutogatták egymásnak a virágokat, ujjongtak, mikor egy lepke feléjök repült és ismét kérdőleg néztek fel anyjuk ra. Mily obidogok lehettek a szülőik e kedves kicsinyek birtokában! Nem tudtam szememet levenni rólok s valami napfény! él ét éreztem szivemben. Asz- szony, te gazdag valál és még nem vagy szegény! Érted-e, mit mondanak gyermekeid neked? Élned kell értök, hogy boldoggá tedd őket s magad is boldog légy bennök. Valóban, van boldogság a földön! (Folyt, köv.)
