Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-14 / 50. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ÖU. s/.. December 14. Lüleburgászi csata után. A Stampa című oalsz újság haditudósítója egyik érdekes cikkében a Lülebur- gásznál megvert török hadsereg vad futását, rendetlen menekülését irja meg. Megkapó sziliekkel ecseteli 'mint szemtanú az ütközet elkeseredett küzdelmét és a török rendszeres csapatok hősies magatartását- Az ütközet utolsó napjában a nagy hidegben jeges eső szakadt le; ez az eső megadta a kimerült és kiéhezett török csapatoknak a kegyelemdöfést. A katonáknak napokon át nem volt a szó szoros értelmében semmi ennivalójuk és addig meneteltek és küzdöttek, a inig testi erejük csődöt nem mondott. Mert a konstantinápolyi optimisták és nagyhangú emberek semmi előkészületet nem tettek arra, hogy csapataik táplálásáról és muníciójáról gondoskodjanak. Ezt úgy látszik fölöslegesnek tartották. Most aztán raborult a komor napok hidegsége a kimerült és éhes emberekre s aztán következett a pihenés híján való éjszaka, a táplálék és muníció híján szűkölködő küzdelem. A menekülés, a futás az első órákban mégis a legnagyobb rendben kezdődött meg s tartott addig, amig az üldöző bolgárok nagy gyorsasággal a nyomukba nem értek. Ekkor vege lett a csapat rendszeres formájának, a katonák eldobták puskájukat és végül eszeveszett rohanás lett a visszavonulásból. — Én magam is elveszítettem lovamat, — irja a tudósitó — és már szinte veszedelmessé lett a helyzetem, de aztán elém jött az automobilom, melyet körülözönlöt- ték a menekülők A merre néztem, csak megrémült katonákat láttam. Sokan ösz- szerogytak a kimerüléstől az utszélen. A kik elhaladtak mellettem, mind kétségbeesés szaván könyörögtek hozzám: — Csak egy darab kenyeret. Én pedig nem adhattam nekik semmit. Soha sem esett ez nekem olyan rosszul, mint most. Tovább jutva, belekerültem a sebesültek közé. Ez iszonyú látvány volt. Ott láttam heverni ifjakat tátongó sebekkel, görcsös fájdalomban rángatózva; az arcukon alig volt emberi vonás. Segítséget pedig nem kaptak sehonnan sem. A legtöbbjét megölte az éjszaka hidege. A mikor a félholdas karkötőmet látták, sokan orvosnak tartottak és segítséget kértek tőlem. Szerencsére volt nálam egy kis doboz orvosság és néhány műszer. Vizet azonban nem találtam a sebek kimosására. De azért megtettem, amit tehettem. — Egy csöpp viz a vér tengerébe. Az amúgy is kevés számú ambulancia egy he'yben maradt és ott is hagyták, a lovakat agyon lőtték. — a betegápolók eltűntek. Minden sebesült magára volt hagyva. A legtöbbje a fején és felső testén sebesült meg: hetI venöt százalékát srapnel döntötte le. Ez mutatja a bolgár tüzérség pusztitó munkáját. Délben belekerült automobilom, a melyen pedig ambulancia volt, az ellenséges tüzvonalba Akik oltalomért sereglettek oda, azokat eltalálták a bolgár go- I lyók. .Most nem volt vesztegetni való időm. Az orvosszereni elfogyott s csak nagy nehezen tudtam az automobilon kimenekülni a zűrzavarból. Az olasz újság ezek után megállapítja, hogy a katasztrófa föoka a rossz élelmezés és a hadsereg hiányos fölszerelése volt. — Muktár basa maga mondta nekem,— irja — hogy a török hadsereget a szervezetlen volta tette semmivé. Ennek oka viszont a szervező tehetség hiánya és a konstantinápolyi gazdálkodás. Kevés a tiszt 'is — folytatja a cikkíró. — Láttam török ezredeket, amelyeknek csak két tiszt vezetője volt s ezek tüzelték őket rohamra. Láttam az anatóliai tartalékot is. a melyeknek kezében sohasem volt puska. E Katonák fegyverét a tiszteknek kellett megtölteni Nagy a gond a halottak eltakarítása miatt is. Tudakozzátok az írásokat. “Azt mondám, Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek a megtartása.”. CXIX. zsolt. 57. Vasárnap, dec. 15. “Annakokáért íel- üvezvén elmések derekait ,mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.” I. Pét I. 13. Jézus Krisztusnak nem csak azt köszönhetjük a mit a múltban hozott és szerzett a számunkra, a mikor a földön járva Megváltónkká lett. Még azoknak az ajándékoknak a gazdagsága sem meríti ki az • kegyelmét melyeket naponként közöl most híveivel. A legjava még hátra van. A jövendőben fog csak megjelenni egész dicsőségében. Héttő. dec. io. “És azonnal elhagyván hálóikat, követék őt .(Jézust).” Márk. 1. 18. Gonosz dolpg volt az a háló, a mit Jézus tanítványainak el kellett hagyniok? Eltér kezűleg. Becsületes szorgalmas munkájuk eszköze volt addig. És mégis elhagyták, mert választaniok kellett: vagy a halász mesterség vagy az apostolság között. És ők Jézus hívását mindenek fölé helyezték. Ha én is mindennek elébe helyezném az Ö akaratát, nem kellene nekem is egyet-mást elhagynom? Kedd, dec. 17. “és mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén, mutassátok meg maeatokat a papoknak És lön. hogy inig odamenének, megtisztulának. ” Lukács XVII. 14. A tiz bélpoklos, a mikor Jézus a Jeru- zsálemi papokhoz küldte őket, hogy gyógyulásukat ott bemutassák, — még beteg volt. Nem is értették talán, hogy miért küldi a Mester őket el úgy, amint jöttek. De azért engedelmeskedtek néki és útközben megszabadultak nyavalyájuktól. Isten sokszor próbára teszi engedelmességemet. mielőtt bajaimból megse- gitene szerda, dec. is. “Én az Ur vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földéről; nyisd szét a te szájad és betöltőm azt.” LXXXI. Zsolt. ,11. Az az az Isten, aki Egyiptom rabságából hatalmas kézzel kivezette népét, továbbra is képes minden éhségét és szomjúságát csillapítani. És ha egyszer megtapasztaltam, hogy az <’) Fia által kiszabadított a kárhozat szolgaságából, miért kételkedvén abban, hogy minden más vágyamat is képes és készséges is betölteni ? Csütörtök, dec. 1». és a ti szivetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hegy járjatok az ő rendeléseiben ás őrizzétek meg az ő parancsolatait.” 1. Kir. Vili. 61. Csoda-e. hogy Isten nem elégszik meg fél-odaadással, haenm teljes, tökéletes szivet kiván tőlem ? Nincs-e joga ezt elvárni annak, aki teremtett és meváltotot engem? É saz egész szívből való ragaszkodás nem maardhat szóbeszéd, vagy puszta érzelem: cselekedetekben, az ő parancsainak a megtartásában kell megnyilvánulnia. Péntek, dec. an. “Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők meg- elégittetnek. ” Máté V. 6. Jézus, mint máskor, ugv itt is éppen ellenkező utón akar boldogságra elvezetni, mint a világ A helyett, hogy csendes szendergésbe ringatná a lelkünket, égő, emésztő vágyat riaszt fel bennünk egy igazabb. tisztább élet felé. Milyen szánalmas is az az ember, ki magával meg van elégedve és nem ismeri ezt sóvárságot. Szombat, dec. 31. “Galileabeli férfiak, mint állatok, nézve a mennybe? Ez a Jézus. aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.” Ap. Csel. I. 11. Hiszem-é igazán azt, amit a mennybemenetel után megjelent angyalok hirdet- dettek a hátramaradt taintványoknak • Sokan azért nem mernek hinni abban, hogy Jézus valamikor vissza fog jönni e földre, mert azt hiszik, hogy ez rajongásra vezet. Az angyalok szavából megértem, hogy Jézust vissza vinni nem annyi, mint ábrándozva nézni az eget, hanem munkához látni és e világot előkészíteni az <"> megjelenése számára. Hogyan találna, ha ma jönne*
