Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-05 / 40. szám
40. sz. Október 5. AMERIKA] MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Regény. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) A mint azután hivatalát s vele az addig gyakorolt befolyást elveszté, megjelentek eddig senkitől sem sejtett hitelezői; mikor a hir kivitte a piacra összegyűlt adósságai mennyiségét, az emberek elszörnyedtek rajta. Kérdés volt, hogy a Malárdy-bir- tokok képesek-e azt fedezni? S még ez nem volt a legnagyobb baj. Hiszen ha minden vagyonát elveszté is, még ott maradtak felesége jószágai, azokban is ur lehetett: nem olyan nagy ur mint eddig, de független, magáéból bőven élő uraság. Ámde voltak titkos adósságok, miket nem volt szabad a közhírnek megtudni: a közpénztárakból kivett összegek. Azokat helyre kellett tenni, mielőtt a számadol- tató bizottmány rájuk teendé kezeit. Ma- lárdy kénytelen volt kétségbeesestt helyzetét megvallani neje előtt. A derék asszonyság nem tett szemrehányást férjének, rögtön elutazott jószágaira, zálogdijt vett fel rokonaitól birto- 1 kai legnagyobb részére, a többit haszonbérbe adta, s mire férjének a pénztárakat át kelle adni, kezében volt a pénz, a mi ásókból hiányzott. Malárdy sirt, midőn a derék asszony azokat kezébe adta. — Feleség: azt tesszi, hogy fele segítség ; — szólt hozzá a nő vigasztaló hangon — aztán első dolog a becsület. A te becsületed pedig az enyim is. Légy erős. Összevonulva élünk ezután, de megélünk; van még egy szép hátiam Komáromban, azt kicsinosítjuk, ellakhatunk benne; szép kert van mögötte; az többet ér egy kastélynál. Majd én vezetem a kiadásokat s a mi jövedelmünk van, megtakarítok belőle évenkint még ezer forintot is; apró- donkint igy visszaváltogatjuk jószágainkat s nem szorolunk az Isten kegyelmén kívül senkire. Malárdy megölelte nejét és nem szólt semmit. — Azután nagyon keveset szólt ö. Egész nap is elmúlt, mig valami szavát lehetett hallani. Igen türelmes ember lett; be hagyta magát költöztetni a kis házba ott a gomba töltésen, odaült az asztalhoz, ha találtak, nem kérdezte, mi az ebéd? s felvette a ruhát, a mit ráadtak, nem kérd- te: jól áll-e? Malárdyné maga volt a konyhalány, maga volt a mosóteknőnél: ő vasalt, ő gyom- ! Iáit a kertben; s varrt az egész házra. Dél- j előtt ha meglátogatta valaki, ott találta a ! sodródeszka mellett, a mint nyújtotta a tésztát, délután rokkáján ült, szolgálói között, kikkel versenyt font; és mesélt nekik, hogy el ne aludjanak: ólján szép fonalat tudott ereszteni, mint a selyemszál s olyan szép meséket mondott, hogy az ember éjfélig elhallgatta volna. Teheneket is tartott otthon, azoknak a tejét jól fizették a városban, a begyült pénzt megtakarította szépen, baromfira sohasem költött, azt mind tudta tenyészteni otthon. És azért olyan fényes volt szobájában minden, mint a tükör, és Kálmán fia mindig olyan volt, mint ha akkor vették volna ki a skatulyából. Nagyon szerette azt a fiút, pedig mostohája volt; úgy őrizte minden bajtól, remegett, ha egy egy köhögését hallotta; szerette meglepni olyan ételekkel, a miket az szeret, s ha este sokáig kimaradt, százszor is kiment az ajtóba utána nézni, ha jön-e már? vájjon nem történt-e baja? Éppen úgy várta őt azon a napon, melyen Mákosné asszonyom ama nevezetes fölfedezést tévé Bajcsy alispán előtt. A jó mostoha szemét nem kerülte ki, hogy Kálmánnak valami baja van, valami nagy, érzékeny baja s aggodalmas sejtelemmel látta őt korán reggel távozni hazulról. Most is azon gondolkozott folyvást, hogy mi bánthatja őt olyan nagyon, a mitől olyan halavány az arca? Oh menynyi gondot belefont a jó asszonyság abba a hosszú, hosszú fonalba, a mi gyors ujjai közt egyre végighúzódott, mennyit hallott abból az üres perregésből, a mit a gyors kerekes rokka egyre repülő, mégis egyhelyben álló orsószárnya danolt. Egyszerre kocogtatnak az ajtón. Az orsó egyre zúgott, pörgött: akárki jön, nem szakad érte félbe a munka; “tessék, be szabad jönni.” Malárdyné elbámult. A ki szobájába belépett, az nem volt más, mint Bajcsy alispán. Az asszonyság annyira megdöbbent, hogy a fonalat kiszalasztá kezéből. mit keres ez ember ö náluk? a megbukott, az elejtett Malárdy házánál? Lehet olyan eset a világon, melyben Bajcsy András Malárdy küszöbét átlépje? Bajcsy észrevette Malárdyné meglepetését készen is volt rá. —- Bocsánatot kérek, tekintetes asszony — szólt akkori sszokás szerint, illendően kezet csókolva a ház asszonyának; —- idejövetelem nem történik valami csekély okból; -azon ügy, mely nyelvemre van bízva, nem végezhető el sem levélben, sem izenet által. Kegyeteknek legféltettebb, legdrágább kincse veszélyben forog. — A fiam! kiálta fel össztöni találékonysággal a nő. — Igenis, a fia. — Az Istenért, halkan beszéljünk: a férjem meg ne hallja. — Az udvaron találkoztam vele, a mint meglátott, visszafordult s lement a kertbe. Reeling‘TirEvery Day Mindennap jól érzem magam. Ha éjnek idején szervezetét megtámadná az Influenza, vagy pedig a túlér ől tetett munka következtében izom fájdalmakat érez, nem kell munkájától elmaradnia, ha a házánál tartja a Pain - Expeller! és azt utasításunkhoz híven használja. Kapható minden gyógyszertarban 25 és 50 centért. Vigyázzon a hamisítványokra. F. AD. RICHTER ét Co., 215 Pearl Street, New York. Richter féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedést. Mai napon értésemre adatott, miszerint Kálmán urfi bizonyos kelletlen történet részesévé tette magát. Tudniilik, hogy jár most itt ebben a mi városunkban egy köte lőzködő bolond ember, a ki hogy ezúttal a hűvösön nem ül, csak annak köszönheti, hogy nemes ember: bizonyos báró Kadar- kuthy Viktor. > Malárdyné ijedten taszitá el a rokkát maga elől. (Folyt, köv.)-----o----SZERKESZTŐI ÜZENET. H, Róza, City. A magyar menház cime: 32 Pearl Street. Forduljon oda teljes bizalommal. Valószínűleg eljárnak az ügyben. Alex Fachs ELSŐRENDŰ MAGYAR VENDÉGLŐ Kitűnő magyar konyha, figyelmes kiszolgálás. Minden pénteken halpaprikás. 117 E. 14th St. NEW YORK
