Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-05 / 40. szám

40. sz. Október 5.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

3

gyem haza és fizessem meg a még hátralékos 1785 korona gyógykezelési költséget.

— Lehetetlen volt a helyzetem. — Egy nap késő délutánján éppen a Freund-féle pör anyagát bújtam, — mert másnapra volt kitűzve a főtárgyalás — a mikor kopogtattak az ajtómon. A gyufagyáros felesége lépett he rajta. Sirt, könyörgött. — Én oda se hallgattam, úgy lefoglalt a magam baja. A siránkozó asszony egyszerre csak a kebelébe nyúlt és tíz darab ezrest csúsztatott az asztalomra. A pénz látása elvette az eszemet.

— Másnap a főtárgyaláson a védő beszéde után felálltam és kijelentettem, hogy oly meggyőző mentő körülmények merültek fel a vádlott ártatlansága mellett, hogy kénytelen vagyok elejteni a vádat Még tisztán látom, micsoda konster- náció követte kijelentésemet. De a gyufagyárost vád hiányában nyomban szabadon bocsátották. Kábult fejjel hagytam el a tárgyaló termet.

— A nevezetes tárgyalás után a törvényszéken, a kaszinóban, mindenütt, a hol megfordultam ,inár cseak immel-ám- mal üdvözöltek. Suttogtak rólam és fagyosan fogadták jobbomat.- Talán egy hónappal utóbb, egy estén, a vizsgálóbíróval beállított hozzám a törvényszék elnöke. Sápadtan megálltak élőt, tem. Nem nyújtottak kezet. A vizsgáló biró száraz, remegő hangon jelentette ki; “('gyász ur, én önt a törvény nevében letartóztatom ! ’’

— Börtönbe kerültem. A feleségem utóbb elvált tőlem és magával vitte kis lányomat, meg a fiamat, a ki akkor 111. gimnazista volt... Mit tehettem volna

már megint enni akarna, a kezébe adhatom az angyalos ütőórámat, a melyet a szájába vesz s aztán a fűbe doh, kísérletet tehetek vele, hogy hajlandó-e engem ösz- szetéveszteni a dadával s egyáltalán minden ruházatommal és értéktárgyaimmal sí abad olyan tornaszerszámnak képzelnem magamat, a mire az ő héthónapos fantáziája vágyakozik.

Ezeket a jogokat én az illetékes felsőbb- ség — a mama, a dada, a nagynéni, a szomszéd, a háziúr és minden hozzánk vetődő vendég — teljes megelégedésére gyakorolom, kivált a mióta kedves barátom, a doktor megmagyarázta nekem, hogy valamint férji minőségemben játékszere vagyok az asszonynak, azonképpen édes kötelességem, apai minőségemben Sáska kisasszonynak rendelkezésre állani.

— Vagy tán jobban szereted szakálladat a gyermekednél?

Nem, nem. Sőt inkább a hőség dacára itt van az államon a szakállam s amint

egyebet a szabadulásom után ? Száműztem magam a Menedékházba.

— Már-már azt hittem, mindenki elfelejtett. És ime, tegnap levelet kaptam a fiamtól. Azt Írja benne, nincs semmi oka engem megvetni, mert most, hogy az anyja, az én feleségem, meghalt, hátráhagyott levelekből látja, hogy én a gyermek szempontjából ártatlan vagyok. A mit tettem, azért az asszonyért tettem, a ki ra- boskodásom második évében felesége lett annak a vizsgálóbírónak, a ki remegő ajakkal a törvény nevében letartóztata- tott. A fiam megbocsátott, most megyek hozáá, hogy csókjával az engesztelődés boldogságát szerezzem meg öreg napjaimra.-----o----A két Lukács.

Lukács László, a magyar kormány jelenlegi elnöke a parlamenti ülésszak megnyitása előtt Nagyenyeden a választói előtt beszámoló beszédet mondott. Erre az alkalomra elkísérték hűséges csatlósai, a munkapárti képviselők, no meg egynéhány szakasz állig felfegyverkezett csendőr és detektív. Hogy Lukács a miniszterelnök mennyire ellentétesen járt el örökhirü névrokonával, Lukács evangélistával szemben, azt az alábbi cikk részletesen elmondja.

*

Lukács evangélista szól, mikor az apostolok elküldetnek prédikálni:

Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen.

Lukács, az apostol pedig elindula vala * *

látod, szakállamban Sáska kisasszony keze. Tépje, kisasszony...

*

Sáska kisasszonynak délután látogatója érkezik, Pál ur, aki igen szeretetreméltó férfin s az egész háremét magával hozza. Nagyúri hajlamaihoz képest természetesen kocsin jön s mig végtelen lustasággal fekszik a puha párnákban, a kezében, a lábánál, az ölében különböző karakterű odaliszkok hevernek, a kik akarat nélkül való játékszerei az ő úri szeszélyének s csak akkor ugranak nagyobbat, ha nagyon is kíméletlenül dobja el őket. Hlyen kor az ugrást annál könyebben cseleked- iietik meg, mert gummiből vannak. — A tisztelt látogató kegyetlensége különben még a nagy Törökországban is feltűnést keltene, mert ot sem igen teszik meg. hogy az odaliszkok orrát leharapják. Pál ur pedig ettől sem riad vissza. Kivált amióta második fogának jubileumát is megülte

(Folyt, köv.)

prédikálni és merre vonata átrobogott, mindenütt csendőrök lepték el az állomásokat, kirendelt farizeusok mondottak neki üdvözlő beszédeket, vitt magával az útra táskát, pénzt, egész étkező kocsikat, és főképpen pálcákat. Acélpálcákat, a melyeket egész élesre kovácsoltak és hosszúkás hüvelyekbe rejtették őket, hogy vezényszóra kiragadják és visszaverjék a kérő népet vele, holott Lukács evangéliumában a XI. !). versében olvasható:

Kérjetek és megadattatik nektek, keressétek és megtaláljátok, zörgessetek és megnyittatik néktek.

De az uj Lukács-nál hiába kérnek, semmi sem adattatik meg, hiába keresnek, semmit sem találnak és hiába zörgetnek, sőt döngetnek, semmi sem nyittatik meg, ha a nép a kérő, a kereső, a zörgető. A többieknek, a dicsérőknek, és megalkuvóknak, javakban duskálóknak minden megadatik és minden megnyittatik. Övék a táska, a kenyér, a pénz, számos két-két ruhájuk van és ők rendelkeznek a pálcák felett. Lukács evangélista elérkezett Nagyenyedre, a hol kétszáz csendőr vala készenlétben és a város katonákkal vala megrakva.

Lukács evangélista pedig hirdette az igét, szavai kétfelé szolgáltak, felfelé engedelmesek és térdencsuszók valának, lefelé pedig furfangosak. Holott Lukács evangélista majd kétezer év előtt azt mondta (XVI. 13 ):

Egy szolga is nem szolgálhat két urnák, mert vagy az egyikhez ragaszkodik és akkor a másikat megutálja.

De az a régi Lukács vala, az uj Lukács j pedig nem emlékezik ama régi szavára: | XI. í). Jaj néktek törvénytudóknak, mert ] elvettétek a tudománynak kulcsát, ti ma- j gatok nem mentetek bé, a kik hé akartak I menni, azokat is megtiltották.

Az uj Lukácsot pedig Lászlónak hívták vala. és a Tisza vizében keresztelte- tett meg.