Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-24 / 34. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 34. sz. Augusztus 24. Regény. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) — No elhiszem; kend nem olyan rossz ember, mint a milyennek látszik; azért most az egyszer megbocsátok; hanem takarodjék haza a házába s ki ne merje nyitni az ajtót, mig én meg nem engedem; aztán itt van egy kis cukros mogyoró, kapja kend be s pakoljon innen. Mackó e szóra egyszerre vidám arcot vágott, leguggolt két hátulsó lábára s egyik nagy tenyerét lomhán lelógatva, a másikat nevetséges koldusmozdulattal tartá a kis ember elé könyörögve; ki aztán egyik zsebéből egy marék csemegét tett a kinyújtott tenyerébe, a mit a mackó teljes élvezettel szedegetett fel markából egyenként piros nyelvével; utoljára a tenyerét is kinyalta utána s végtére kezet csókolt a kis embernek; mondott is neki valamit medvenyelven, a mi hasonlított a köszönéshez; s azzal szépen lecammogott a lépcső alatti ketrecébe. Thaddeus nem állhatta meg, hogy a kis ragyás ember iránti csodálkozását ki ne fejezze. Minden állatnak van esze, ha nem ügy bánnak vele, mint oktalan barommal, — szólt a kis ragyás. A bolond báró minden állatjával tud beszélni s meglássa tisztelendő uram, hogy van neki egy vizslája, a ki előtt kénytelenek az urak deákul beszélni, ha valami őt érdekli; mert ha magyarul beszéljek, kihallgatja őket s ha megtudja, hogy vadászni akarnak vele menni, előtte egy órával betegnek tetteti magát, összehúzza a görcs a lábát; ha pedig azt mondják neki, hogy ő itthon maiad, kutya baja sincsen. Thaddeus ur kezdte a furcsa emberkét valami másnak tartani, mint a nagyságos báró ur barmai főinspektorának. — Már most tessék a tisztelendő urnák bátran 'előbbre kerülni; szólt a furcsa emberke: bízvást mondhatom, hogy a bárón kívül semmi egyéb vadállat nincs a háznál. A tisztelendő u rfeddözni akart az illetéktelen tréfákért, azonban egy ajtó elé értek a folyosón át, melyet a kis ember rögtön felnyitott (pedig nem volt az ajtón sem kilincs, sem závár) s belépteté rajta Thaddeus urat az előszobába. Az ajtó belülről is egészen sima volt s a mint becsukódott a hátuk mögött , a tisztelendő ur aggódva gondolt rá, hogy miképp megyő itt ki, ha arra kerül a sor? Átellenben ismét egy hasonoló kilincs- telen ajtó volt, Thaddeus ur vezetője anCigarettes SZÁMTALAN ORSZÁG DOHÁNY- TERMÉKÉNEK KEVERÉKE. 10 CIGARETTA 5 CENT. A legnagyobb értékű dohány, melyet valaha cigarettákban használtak. A dohány oly személyek által lett keverve, kik teljesen ismerik a különböző országok dohány termeléseit. MINDEN DOBOZ ÉRTÉKES SZELVÉNYT TARTALMAZ. Tíz szelvényért egy doboz Cfífo cigarettát ingyen adunk. Minden cigaretta- üzletben kapható. LIGGETT & MYERS TOBACCO CO. nak is csinált valamit s azon is bevezette a tisztelendő urat; ott volt egy nagy fegyverszoba; körülrakva mindenféle divatból kiment emberölő szerszámokkal. Ebből most oldalvást nyílt egy harmadik ajtó; a furcsa ember oda is bevitte a tisztelendő urat. Az egy pompás keleti diván-terem volt, alacsony kashmir kerevetekkel, papagájokkal és virágedényekkel. — De mit fog mondani a nagyságos ur, ha igv bejelentés nélkül keresztül-kasul járkálunk a szobáin? szólt végre, helyes aggodalmát nyilatkoztatva Thaddeus. A kis gnóm hangosan nevetett. — Vigye ördög a nagyságos urat; ha nem tetszik neki, tegyen róla. —- De kedves atyámfia az Urban; ha meg találná hallani... — Bizony félek is én tőle; itt van a benyílóban, tessék besétálni hozzá. Thaddeus komolyan meghökkent. — De kérem: bejelentés nélkül! Hogy mehetnék én a nagyságos báró ur szobájába bejelentés nélkül, az nem illenék sem én hozzám, sem ő hozzá. — Ne törődjék vele, csak olyan dibdáb ember az, mint magam. — No kérem, szólt kifakadva Thaddeus ur, már elég volt a szemtelenkedés! Akármi konfidens cselédje legyen is kegyelmed a nagyságos urnák, azt kikérem magamnak, hogy én felőlem olyan derék férfiúról tiszteletlenül ne beszéljen, hanem adja meg azt a deeorumot, a mi őt rangjánál fogva illeti. A kis ragyás hallatlan kacagásra gerjedt a tisztelendő urnák ez ethikai kifa- kadása felett. — És most menjen be és jelentsen be a nagyságus urnák — Igazán bejelentsem? kérdé az, kinek a nevetés tarkává festette orcáját, itt piros lett, ott lilaszin.-— Komolyan mondám. — No hát bejelentem. A kis ragyás eltűnt az ajtó mögött; a tisztelendő ur eligazitá magán stóláját, görbe fésűjével hátrasimitotta gazdag ősz haját s összeszedte testi-lelki erejét a találkozásra; midőn a kis ragyás újra fel- nyitá előtte az ajtót s nevetve mondá neki, hogy már bejelentette a báró urnák. Thaddeus belépett. — Ott ül ő kegyelme; szólt a kis ragyás egy életnagyságu arcképre mutatva a falon, mely senki sem volt más mint, ő saját maga, azzal a ragyás, vöröstarka ábrázat-
