Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM. NEW YORK, N. Y. 1912 JULIUS 20. VOL. XIII. NO 29 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LASüLő new yorki ref. lelkész. PUBLISHED EVERY SATURDAY.- - - - - - ______________ Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. n new brunswicki egyház csatlakozása. HOGYAN LEHET 30.000 DOLLÁR ÉRTÉKŰ VAGYONT 1 DOLLÁRÉRT ELADNI. Hónapok óta beszélnek róla, hónapok óta rebesgetik, hogy a new brunswicki magyar református egyház csatlakozásra készül, mert lelkésze úgy véli, bogy a Kuthy Zoltán “csatlakozott” ref. esperes által kilátásba helyezett előnyök felérnek az eddig élvezetekkel. A csatlakozás ügyében az elmúlt hétfőre, f. hó 15-re közgyűlést hivtak egybe, mleynek lefolyását jóformán minden megjegyzés nélkül adjuk közre, mert hisz mindenki, aki az igazságot keresi, az maga is arról fog meggyőződni, hogy ez az akció teljesen törvénytelen és jogtalan, Az ülést Tiszt. Hamborszky Pál imával megnyitotta, majd kijelentette, hogy mindenki jól tudja, miért volt szükséges 10 évi harc után a csatlakozást keresni. Beszédében reámutatott arra, hogy a hazai kormány által fenntartott ellenegyház folyton csak áldatlan harcokat szitott, a békétlenség és örökös harc állandó volt az egyházak között. Úgy érzi, hogy 7 évi munkája alatt csak veszedelmet ültetett, mert béke helyett örökös harcban volt kénytelen részt venni. A mai estével, — úgy mond, — végét óhajtja vetni ez áldatlan viszonyoknak és felszólítja a jelenlévő népet, hogy a csatlakozás mellett foglaljon állást. Illőnek tartja, hogy a csatlakozás kimondása előtt meghallgassák a j resbyterián egyház jelenlévő képviselőit. Itt rrról szól a népnek, hogy az angol egyház képviselői kérték, hogy mielőtt határoznának, hát előbb ők is tanácsot adhassanak a népnek. A szóló lelkész ezen kijelentése nem fedi a valóságot, mert az angol egyház képviselői nem “TANÁCSOT” akartak adni, hanem “TANÁCSKOZNI” akartak a nép képviselőivel. így hát a lelkész magyarul elmondott szavai egészen mást jelentettek, mint a mit az angolok mondottak s úgy már magából e tényből megállapítható, hogy az egész eljárás merőben és egészben törvénytelen. A következő szónok Rev. D. Knox pres- byteriánus lelkész volt, aki a magyar egyháznak mindenkor őszinte jó barátja volt. Szónok a békét csakis úgy látná biztosítva, ha a hazai kormány által fentar- tott ellenegyház szüntetné be amugy^em szép eredményeket elérő munkáját és mind együtt a presbyteriánus egyház védőszárnyai alatt munkálkodnának. Hamborszky lelkész erre válaszolva kijelenti, hogy az amerikai egyház nem segítette előbbre az ő munkáját, ellenkezőleg, fekete irigységgel viseltetett a magyar munka iránt és nem az ő segitségük, hanem a magyarságnak ő iránti szeretete tette virágzóvá egyházát. Ez után határozottan és mindenki által konstatált előre történt megállapodás szerint néhány oly szónok került sorra, akik a népet igyekeztek meggyőzni a csatlakozás helyességéről. Elsőnek az egyház kurátora szólott és beszédében főleg a következőket mondotta: 1. A hazai kormány segítséggel fen- tartott ellen egyház oly óriási veszekedéseket tárna z>ott New Brunswickon, hogy nemcsak az e~yházak tagjai, hanem apa és fia is összevesztek. (íme mily gyönyörűséges állapotokat teremtett a hazai kormány pénzével segített csatlakozott ellenegyház. A Szerk.) 2. Nagyon sokan voltak ennek következtében olyanok, a kik éppen ezért egyik egyházhoz sem tartoztak, 3. Sokan voltak pedig olyanok, a kik azt mondották, hogy addig egyházi stólát nem fizetnek, mig nem egy egyház lesz New Brunswickon. 4. A hazai egyház tagjai azzal vádolták az amerikai egyház tagjait, hogy a presbyteriánus vallás nem protestáns, nem református vallás. 5, A hazai egyház állandó gunynyal és csúfolódással igyekezet rontani munkájokat. 6. Csaknem 13 hónap óta állandóan azt hangoztatták az egyház hívei, hogy ennek a templomnak nem a magyarság a tulajdonosa és hogy ezt megmutassák, éppen azért kapcsolják ki egyházukat. A következő szónok az egyház egyik Kovács nevű tagja volt, akit, miután nem értett egyet a kurátorral, az többször igyekezett megzavarni. A szónok elismeri azt, hogy az amerikai egyház rengeteg áldozatot és nagy munkát fejtett ki, — úgy mond — mindannyian jól tudjuk, hogy otthon a mi hazánk nem adott sem jogot, sem kenyeret és most mikor itt mind a kettőnk megvan, akkor tisztelnünk kell za amerikai törvényeket. (A kurátor a szónokot félbeszakítja, de az Hamborszky tiszteletes biztatására tovább beszél.) Az amerikai testvérek igazát látja csak (Kurátor szónokot újra megzavarja), azonban miután ő is csak a lelkihasznot keresi, szívesen beleegyezik a határo- j zatba, csak szeretné a presbyteriánus egyház áldozatkészségét a béke biztositá-