Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
24. sz. Junius 15. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 fehér gyönge kezét takarója alól s lehel- letével elkezdé melengetni csendesen. — Most már tudod, hogy ki vagyok, suttogá hozzá az ifjú. Most már tudod, hogy szerettél-e vagy soha sem ? Ez kérdés volt, feleltek rá. A leány rányomta ajkát a magához vont kézre. Az ifjú tovább suttogott. A leány hallgatott és reszketett.- Meg vagyok gyalázva, nyomorult üldözött lettem, és semmi mentségem nincsen, mindent megérdemeltem. Tudod-e ezt? hiszed-e ezt? A leány hallgatott és reszketett. — Meggyaláztalak téged is, szégyent, bánatot hoztam reád, a világ nevetett rajtad és rokonaid méltán sírnak. A leány fájdalmasan tekintett a beszélő szemeibe és kezét keblére szoritá, mintha némán könyörögne, hogy mondjon e szörnyű vádak helyett egy mentséget, egy vigasztaló szót. Lőrinc arca egészen átváltozott most: mély fájdalom vonult el vonásain, szemei megteltek könynyel, még szólni akart valamit, de ajkának reszketése nem engedé azt kimondani, azután egyszerre térdre esett az ágy előtt és arcát annak vánkosaiba temette s elfojtott hangon sirt és e szót rebegte: — Oh, mint szeretlek!... A leány lassan íölemelkedék, csendesen odahajolt fölé s a mint az észre nem vévé, halkan megcsókolá homlokát. Lőrinc felvillanyozva emelte föl erre fejét. s hevesen mondá neki, megfogva mind kér kezét a leánynak : — Te is szerettél engem. — Szeretsz még most is, és akármit vétettem ellened, szeretni fogsz, — se közben mindig közelebb vonta őt magához. . . A lámpa fényesen lobogott, szent képek, istenszobrok ott a falon oly intő komolysággal deerngtek a lobogó fényben; egyszerre kialudt a lámpa, intő képek eltűntek a sötétben. .. menyasszonya arcát megcsókolta a vőlegény ... A szél kacagott: hahaha! Kacagott Ma- lárdy Ferenc kandallójában, s végig kacagott a bosszú folyosón, az álmatlan vendégek, rokonok ajtaját rugdalva: hahaha ! végig iramodott a rónán és bekacagott minden ház kéményén, és neki került a Dunának, két embert talált egy csónakon, akik valamit keresnek a viz alatt, azoknak is szemei közé kacagott: hahaha! hahaha! A szél derék vidám fickó, olyan tréfának találta a gondolatot, hogy a vőlegény megcsókolta menyasszonya arcát lanodal- ma éjszanáján. mikor a rokonok legjobban siratták mind a kettőt. Bajcsy uram kisértete. — Ahol van, megint jön! — kiálta fel Bajcsy uram kétségbt esve: a mint valami setétség pillanatra elhomályositá az ablakát. Más észre sem vette volna, hogy mi az? de ő meglátta, megérezte, egy perc alatt felfogta ; a mint nagy veszedelemben szokás; hogy az senki sem más, mint Má kosné szomszédasszony: ide jön, taréjos főkötő van a fején, rossz hirt hoz. — Zárjátok be az ajtót! Ez a parancs elkésett; mire az inas kiszaladt, már akkorra Mákosné asszony benn volt az udaaron; megcsókolta az inas szurtos pofáját s megcirógatta a kutyákat és jött befelé egy kardcsapás nélkül. Bajcsy uram meg volt szorulva elhányta kezéből fegyvereit; árját, dikicsét s be nem várva az ellenséget, futott belső szobájába : azt mondva a hátrahagyott várőrségnek, hogy hazudjanak egyet Mákosné nagyasszonynak, olyanformát, hogy a mester nincs itthon. Azután az ajtóra tette a fülét és hallgatta, hogy mi fog következni? Rettenetes fordulat! Mákosné asszonyom, mikor azt hallotta, hogy Bajcsy uram nincs itthon, azt felelte rá, hogy tehát itt marad és megvárja, mig haza jön. K azzal leült szépen és beszélgetni kezdett a legényekkel jó időről, rossz időről, vizáradásokról: ágy alá elbújt zsiványok- ról, rettentő hármas gyilkosságoktól; hajókat sülyesztett el a Dunán, minden rajta levőkkel egyetemben, kis gyerekeket etett fel kocamalacokkal, s rettentő dolgot miveit egy nagy óriási kigyvaloval, a mi itt a Csalközben minden éjszaka bejárt egy szoptatós asszonyhoz s annak a tejét alattomban kiszopta. Olyan igaz, hogy még hetven esztendő múlva is megesküsznek rá. Bajcsy uram reszketett a dühtől és félelemtől odabent. Már nem megy el, már itt marad délig! Mit csináljon? Az ablakon ki nem szökhetik, mert vas van rajta; végre azt gondolta ki, hogy lefekszik és betegnek teteti magát. Le is feküdt szépen csizmától, bőrkötény estöl az ágyba, a hogy a beteg emberek szokták, onnan kiáltott át a másik szobába. — Te Miska! Miska inas! Miska bedugta az ajtón bozantos fejét, éppen csak akkora nyílást csinálva rajta, hogy Mákosné asszonyom be ne repülhessen a feje fölött. — Mondd meg a nagyasszonynak, hogy itthon vagyok, hanem beteg vagyok, fekszem, nagyon sajnálom. Micsoda ? kiálta fel szörnyüködve a nagyasszony, s iparkodott a képét még hosszabbra huzni, mint a mekkora; az én kedves szomszéd uram beteg és nekem nem mondják! Mi baja van az Isten szerelméért ? — A hideg lel. .. Nyöszörgő az árva. Valóban is lelte egy kicsit a hideg. — S én nekem nem mondják! méltatlankodók a jó asszonyság; pedig én milyen jó orvosságát tudom a hideglelésnek. (Folytatása következik.) Feeling ‘TifEvery Day í Mindennap jól érzem magam. Ha éjnek idején szervezetét megtámadná az Influenza, vagy pedig a tul- erőltetett munka következtében izom iájdalmakat érez, nem kell munkájától elmaradnia, ha a házánál tartja a Pain-Expeller! és azt utasításunkhoz híven használja. Kapható minden gyógyszertarban 25 és 50 centért. Vigyázzon a hamisítványokra. ________ F. AD. RICHTER & Co., 215 Pearl Street, tew York, Richter féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedése. ti s k k k k k k k k k k k k k k k k k k k k D. KATZ SZIVAR kS PA PIRKERE8KEDÖ A legfinomabb papirnemüek, képes levelező-lapok, nyomtatványok állandó raktára. (íummi-bélyegzők rendelés szerint. 2117—3-ik AVENUE, Közel a 116-ik utcához NEW YORK 3 $ § s X X X X 3 1 3 I Dankó Mihály k 3 X X X X X X X X X X X X X 3 X X X X k k k k k k k k k 402 k k mg KÖZJEGYZŐ ÉS JOGÜGYI IRODA Élet, baleset és tűzbiztosítás GRANT ST. PITTSBURG, PA.
