Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-15 / 24. szám
24. sz. J uni us la. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I ÖRÖMHÍR. 1912. Junius 23. | A BITS BAKÓ ASSZONY. Lukács ev: 7:30—50. ARANY KJE: Igaz be-szcd ez és mindenképpen méltó, melyhez ragaszkodjunk: Hogy a Krisztus Jézus jött e világra, hogy a bűnösöket megtartaná, kik közül első én vagyok. I. Tini. 1:15. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) 36. Kéré pétiig őtet egy a Farizeusok közül hogy ő vele ennék; annakokáért bémenvén a Farizeus 1 iá zaba, letelejiedék. 37. És imé egy asszony, mely a városban bűnös vala, mikor megértette volna, hogy ő a Farizeus házában telepedett volna lakodalomhoz: drága kenetnek alabástromából csinált szelencéjét elő- vevé. 38. És az ő lábainál hátul megállván, jsirva kezdé könnyhullátásával mosni Jézusnak lábait és az ő fejének bajával törli vala meg, és ccsókolgatja vala az ő lábait és a •drága kenettel keni vala. 39. Mikor pedig látta vala. monda magában: Ez ha Próféta j volna, tudná kicsoda és minémü asszony volna, amely őtet illeti: mert bűnös. 40. És telelvén Jézus, monda néki: Simon, vagyon valami beszédem, melyet mondjak néked. És az monda: Mester mondjad. 41. Egy kölcsönöző embernek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. 42. É símkor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek megengedé. És kettő közűi azért, mond meg, melyik szereti azt inkább? 43. Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az szereti inkább, akinek többet engedett meg. És Jézus monda néki: Igazán itélél. 41. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Tjátod-é ez asszonyt? Béjövé a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyhullatásávül öntöző az én lábaimat, és az ő fejének hajával torié meg. 45. Engemet meg nem csőkolál: ez pedig az időtől fogva, hogy béjöttem, nem szűnt meg csókolni. 40. Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig drága kenettel kéné meg az én lábaimat. 47. Annakokáért mondom néked, hogy az ősok bűnei megbocsáttattak néki : mert igen szeretett; a mék pedig kevés Joesáttatik meg, kevésbbé szeret. 48. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. 49. És a kik együtt telepedtek vala, kezdenek köztük mondani: Kicsoda ez, hogy a künököt megbocsátja. 50. Monda pedig az asszonynak: A te hited tégedet megtartott. Eredj el békességgel! A BŰNBÁNÓ ASSZONY. A mai vasárnapi leckénk egy erős és sötét képben bemutatja nekünk az egész kérész- j tyénség tartalmát. A keresztyénség tartalmá- j ról pedig sokat, — nagyon sokat lehetne be- I vezetésképpen is írni. De éppen a mai vasár- j napi lecke nagyfontosságánál fogva lehetetlen volna megrövidíteni és összefoglalni a tárgyunkat, csak azért, hogy hosszú bevezetést Írhassunk. Bevezetés helyett lássuk a hét képet, a miket a mai bibUai szent szövegünk felmutat. KÉSŐ KÉP. Azokban a derűs napokban, a mikor az ÜdvezUő Galileának falvain átvonult és százezreknek a kiáltása hangzott feléje, egy alkalommal olyan városba jutott, ahol egy gazdag előkelő farizeus lakott. Ennek a gazdag I farizeusnak az volt a szokása, hogy a városon átalvonuló nevezetes embereket meghívta ! magához ebédre. Most is meghallotta az utcán a gyermekek j seregétől: ma jön Jézus, a nagy próféta. Sőt ] már itt is yan az ajtónál! A gazdag farizeus I gondolkodni kezdett: Jézus? a szegények ba- | rátja? A tudatlan? Az ácsmesternek a fia. A farizeus látta mindezeket, majd megszólította a feleségét; Nézd az óriási sokaságot, mit gondolsz felőlük?. . . Hívd magadhoz azt i az embert — mondá a felesége, — legalább százával állnak majd ajtónk előtt. Akkor SÍ- ] mon méltóságának teljességével leereszkedő- j leg mondá Jézusnak: “Rabbi, légy ma az én j vendégem!” . Kedves olvasóim! A midőn az üdvezitő elfogadta a meghívást és annak az embernek a házába ment, yalőban nem az a veszedelem forgott-é fenn, hogy ez sem ö reá, sem Simonra, sem annak feelségére, vagy gyermekeire nem lesz áldásos. Ám annak a rideg szivü.. . gőgös farizeusnak. . . ugyan micsoda haszna volna az üdvezitő látogatásából. Senki sem volt tisztább, kedvesebb és szeretetreméltóbb az egész világon mind a mai napig, mint az, aki Simonnal szemközt ült. Senki sem volt, akiről inkább el lehetett volna mondani, hogy ennek az utai az Isten országába vezetnek. Ám ö Simon büszkén és ridegen ült a szerető Jézussal szemben. Úgy ült megmerevedve, mint egy darab fa, amely teljesen érzéketlen. Nem voltak olyan pontok, a melyek Simon szivét nemes érzésre lehetett volna indítani. Az asztalnak egyik oldalán a mélységes szemekből leragyogott a könyörült* a tisztaság és a lángoló szeretet, a másik oldalon szeretetlenség, sötét lelküség és szellemi tudatlanság. MÁSODIK KÉP. Ám lássuk a második képet. Simon ott ül szemben az Úrral az ö gőgös, büszke és közönyös tekintetével, amikor az ajtó felől valami nagy tolongás látszott. Minden elcsendesült és néma lett. . . csak egy szegény eltévedt nő sirt keservesen Jézus lábainál. Könnyelmű életet folytatott.,. hogy ki sodorta bele az ilyen életbe. . . ki tudná megmondani. Talán egy rossz lelkű férfi vagy a kétségbeejtő szegénység, vagy a nyugtalan vér. .. vagy mind a három együtt véve. Elég az hozzá, hogy megutálta életét s lelkében volt még egy kis hely, amely a tiszta életért kiáltozott. Voltak olyan magányos órák, amikor keservesen felzokogott. . . aztán megrettent, mintha valaki a háta megett állana. Ez a szegény nő meghallotta, hogy Jézus a városban tartózkodik. Jézusról két csodálatos hir terjedt el mindenfelé: először, hogy olyan tiszta volt, mint a forrásnak a vize és másodszor, hogy mindenkivel szemben borátságos és mindenkin segíteni igyekszik. A nőnek szivében az a gondolat támadt, hogy felkeresi Jézust. Eljött.. . és meglátta, mindjárt első tekintetre az asztalnál, hogy melyik az üdvözítő. Szelid és szentségtelen egymással szemben ültek. . . és ö nem merte Jézust megszólítani. . . Csak térdre esett. Az egész teremben néma csend lett.. . csak a nőnek keserves zokogása hallatszott. Feltekintett a büszke és gazdag farizeus is! óh e tekintetben benne volt a sötét gúny és a megvetés. Ha próféta volna — úgymond — bizonyára tudná, hogy ez az asszony tisztátalan. Most Jézus szemei felragyogtak.. . itt az alkalom, hogy a büséke farizeus szivét megragadja — Simon, egy történetet mondok te- néked. Egy kölcsönző embernek két adósa vala, az egyik adós volt ötszáz pénzzel, a másik pedig 50-el. És mikor azok nem tudnák megadni a kölcsönző mindkettőnek elengedé. Mit gondolsz e kettő közül, melyik szereti a kölcsönzőt inkább. Felelvén pedig Simon, monda néki, azt gondolom, hogy az szereti inkább, a kinek a kölcsönző többet engedett el. És akkor Jézus a zokogó bűnös nőre mutatott: óh nézd, többel tartozik Istennek, mint 500 pénzzel és soha meg nem fizetheti a bűnössége folytán. . . Ám hozzám jön segítségért. .. nem olyan közönyösen ül velem szemben, mint te és én, mert látom a szere- tetét, hát megbocsátom az ő bűneit KÉPÜNKHÖZ. Ez a kis kép egyik vasárnapi iskolánknak a növendékeit ábrázolja. Milyen boldogság látszik mindegyiknek arcán. Ezt az örömöt és boldogságot mindenki megszerzheti, ha bizalommal Jézushoz közeledik.
