Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-15 / 24. szám

24. sz. J uni us la. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I ÖRÖMHÍR. 1912. Junius 23. | A BITS BAKÓ ASSZONY. Lukács ev: 7:30—50. ARANY KJE: Igaz be-szcd ez és mindenkép­pen méltó, melyhez ragaszkodjunk: Hogy a Krisztus Jézus jött e világra, hogy a bűnösö­ket megtartaná, kik közül első én vagyok. I. Tini. 1:15. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó.) 36. Kéré pétiig őtet egy a Farizeusok közül hogy ő vele ennék; annakokáért bémenvén a Farizeus 1 iá zaba, letelejiedék. 37. És imé egy asszony, mely a városban bűnös vala, mikor megértette volna, hogy ő a Farizeus házában telepedett volna lakodalomhoz: drága kenet­nek alabástromából csinált szelencéjét elő- vevé. 38. És az ő lábainál hátul megállván, jsirva kezdé könnyhullátásával mosni Jézus­nak lábait és az ő fejének bajával törli vala meg, és ccsókolgatja vala az ő lábait és a •drága kenettel keni vala. 39. Mikor pedig látta vala. monda magában: Ez ha Próféta j volna, tudná kicsoda és minémü asszony vol­na, amely őtet illeti: mert bűnös. 40. És te­lelvén Jézus, monda néki: Simon, vagyon valami beszédem, melyet mondjak néked. És az monda: Mester mondjad. 41. Egy kölcsö­nöző embernek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. 42. É símkor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek megengedé. És kettő közűi azért, mond meg, melyik szereti azt inkább? 43. Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az szereti inkább, akinek többet enge­dett meg. És Jézus monda néki: Igazán itélél. 41. És az asszonyhoz fordulván, monda Si­monnak: Tjátod-é ez asszonyt? Béjövé a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyhullatásávül öntöző az én lábai­mat, és az ő fejének hajával torié meg. 45. Engemet meg nem csőkolál: ez pedig az idő­től fogva, hogy béjöttem, nem szűnt meg csó­kolni. 40. Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig drága kenettel kéné meg az én lábaimat. 47. Annakokáért mondom né­ked, hogy az ősok bűnei megbocsáttattak né­ki : mert igen szeretett; a mék pedig kevés Joesáttatik meg, kevésbbé szeret. 48. És mon­da annak: Megbocsáttattak néked a te bű­neid. 49. És a kik együtt telepedtek vala, kezdenek köztük mondani: Kicsoda ez, hogy a künököt megbocsátja. 50. Monda pedig az asszonynak: A te hited tégedet megtartott. Eredj el békességgel! A BŰNBÁNÓ ASSZONY. A mai vasárnapi leckénk egy erős és sötét képben bemutatja nekünk az egész kérész- j tyénség tartalmát. A keresztyénség tartalmá- j ról pedig sokat, — nagyon sokat lehetne be- I vezetésképpen is írni. De éppen a mai vasár- j napi lecke nagyfontosságánál fogva lehetet­len volna megrövidíteni és összefoglalni a tárgyunkat, csak azért, hogy hosszú beveze­tést Írhassunk. Bevezetés helyett lássuk a hét képet, a mi­ket a mai bibUai szent szövegünk felmutat. KÉSŐ KÉP. Azokban a derűs napokban, a mikor az ÜdvezUő Galileának falvain átvonult és száz­ezreknek a kiáltása hangzott feléje, egy al­kalommal olyan városba jutott, ahol egy gaz­dag előkelő farizeus lakott. Ennek a gazdag I farizeusnak az volt a szokása, hogy a városon átalvonuló nevezetes embereket meghívta ! magához ebédre. Most is meghallotta az utcán a gyermekek j seregétől: ma jön Jézus, a nagy próféta. Sőt ] már itt is yan az ajtónál! A gazdag farizeus I gondolkodni kezdett: Jézus? a szegények ba- | rátja? A tudatlan? Az ácsmesternek a fia. A farizeus látta mindezeket, majd megszó­lította a feleségét; Nézd az óriási sokaságot, mit gondolsz felőlük?. . . Hívd magadhoz azt i az embert — mondá a felesége, — legalább százával állnak majd ajtónk előtt. Akkor SÍ- ] mon méltóságának teljességével leereszkedő- j leg mondá Jézusnak: “Rabbi, légy ma az én j vendégem!” . Kedves olvasóim! A midőn az üdvezitő el­fogadta a meghívást és annak az embernek a házába ment, yalőban nem az a veszedelem forgott-é fenn, hogy ez sem ö reá, sem Simon­ra, sem annak feelségére, vagy gyermekeire nem lesz áldásos. Ám annak a rideg szivü.. . gőgös farizeus­nak. . . ugyan micsoda haszna volna az üd­vezitő látogatásából. Senki sem volt tisztább, kedvesebb és sze­retetreméltóbb az egész világon mind a mai napig, mint az, aki Simonnal szemközt ült. Senki sem volt, akiről inkább el lehetett vol­na mondani, hogy ennek az utai az Isten or­szágába vezetnek. Ám ö Simon büszkén és ridegen ült a szerető Jézussal szemben. Úgy ült megmerevedve, mint egy darab fa, amely teljesen érzéketlen. Nem voltak olyan pontok, a melyek Simon szivét nemes érzésre lehetett volna indítani. Az asztalnak egyik oldalán a mélységes szemekből leragyogott a könyörü­lt* a tisztaság és a lángoló szeretet, a másik oldalon szeretetlenség, sötét lelküség és szel­lemi tudatlanság. MÁSODIK KÉP. Ám lássuk a második képet. Simon ott ül szemben az Úrral az ö gőgös, büszke és kö­zönyös tekintetével, amikor az ajtó felől va­lami nagy tolongás látszott. Minden elcsende­sült és néma lett. . . csak egy szegény elté­vedt nő sirt keservesen Jézus lábainál. Könnyelmű életet folytatott.,. hogy ki so­dorta bele az ilyen életbe. . . ki tudná meg­mondani. Talán egy rossz lelkű férfi vagy a kétségbeejtő szegénység, vagy a nyugtalan vér. .. vagy mind a három együtt véve. Elég az hozzá, hogy megutálta életét s lelkében volt még egy kis hely, amely a tiszta életért kiáltozott. Voltak olyan magányos órák, ami­kor keservesen felzokogott. . . aztán megret­tent, mintha valaki a háta megett állana. Ez a szegény nő meghallotta, hogy Jézus a vá­rosban tartózkodik. Jézusról két csodálatos hir terjedt el mindenfelé: először, hogy olyan tiszta volt, mint a forrásnak a vize és másod­szor, hogy mindenkivel szemben borátságos és mindenkin segíteni igyekszik. A nőnek szi­vében az a gondolat támadt, hogy felkeresi Jézust. Eljött.. . és meglátta, mindjárt első te­kintetre az asztalnál, hogy melyik az üdvözí­tő. Szelid és szentségtelen egymással szem­ben ültek. . . és ö nem merte Jézust megszó­lítani. . . Csak térdre esett. Az egész terem­ben néma csend lett.. . csak a nőnek keser­ves zokogása hallatszott. Feltekintett a büszke és gazdag farizeus is! óh e tekintetben benne volt a sötét gúny és a megvetés. Ha próféta volna — úgymond — bizonyára tudná, hogy ez az asszony tisz­tátalan. Most Jézus szemei felragyogtak.. . itt az alkalom, hogy a büséke farizeus szivét meg­ragadja — Simon, egy történetet mondok te- néked. Egy kölcsönző embernek két adósa vala, az egyik adós volt ötszáz pénzzel, a másik pedig 50-el. És mikor azok nem tudnák megadni a kölcsönző mindkettőnek elengedé. Mit gon­dolsz e kettő közül, melyik szereti a kölcsön­zőt inkább. Felelvén pedig Simon, monda né­ki, azt gondolom, hogy az szereti inkább, a kinek a kölcsönző többet engedett el. És akkor Jézus a zokogó bűnös nőre mu­tatott: óh nézd, többel tartozik Istennek, mint 500 pénzzel és soha meg nem fizetheti a bűnössége folytán. . . Ám hozzám jön se­gítségért. .. nem olyan közönyösen ül velem szemben, mint te és én, mert látom a szere- tetét, hát megbocsátom az ő bűneit KÉPÜNKHÖZ. Ez a kis kép egyik vasárnapi iskolánknak a növendékeit ábrázolja. Milyen boldogság látszik mindegyiknek arcán. Ezt az örömöt és boldogságot mindenki megszerzheti, ha biza­lommal Jézushoz közeledik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom