Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
XIII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 3. sz. ! i r NEW YORK, N. Y., 1912 JANUÁR 20. ^ Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Ari; G ta SZERESD FELEBARÁTODAT. Szívtelen és önző kalmárvilágot élünk. És e világiban száz és ezer embertárssal találkozhatunk, kezet szoríthatunk, beszélgethetünk a mindennapi életről, a saját magunk és embertársaink életéről, szegénységéről, vagy jómódjáról és minden egyes alkalomkor csak azt fogjuk hallani, csak azt fogjuk tapasztalni, hogy mindegyik önző, rideg szivii és számitó gondolkozása és hogy mindegyik megszegi a legszebb isteni és a legszebb emberi tanitást: Szeresd felebarátodat. Az isteni gondviselés ugv osztotta be földi életünket, hogy keveseknek adott a dús földi kincsekből, mig az emberiség nagy részének szenvedést, szegénységet és nyomort adott osztályrészül, mert látni és tudni akarta, hogy vájjon azok, akiknek a jólét és gazdagság jutott, teljesitik-e embertársaik iránti kötelességüket, vájjon akarnak-e és tudnak-e a reájuk bízott földi javakkal úgy gazdálkodni, ahogy az Isten előtt kedves, hogy híven betartják-e az ő tanítását: Szeresd felebarátodat. És nem csak egyedid a gazdagok, hanem akik szegénységben vagy nyomorban élnek és sínylődnek, vájjon azok is hányszor feledkeznek meg embertársaikat tisztelni, becsülni és szeretni. Nem hallunk-e, nem olvasunk-e minden héten és mindennap olyan híreket, amelyek gyilkosságról, rablásról, betörésről vagy lopásról szólnak. És ha a bűnös tetteket százszor és ezerszer halljuk és tapasztaljuk, vájjon hallunk-e olyan híreket, amelyek önzetlenségről, kötelességtudásról, igazi jótékonyságról, mások becsüléséről és szeretetéröl szólnak. Mindennap hasábos híreket olvashatunk a bűnről. És az igazi önzetlen jótékonyságról és igazi felebaráti szeretetről, szóval a krisztusi tan követéséről, majdnem soha, vagy legalább is ritkán hallunk hirt. Csaták és háborúk leírásait olvassuk. Történelmet tanulunk. Olvasunk hősökről. Olyan hősökről, akik hírért és rangért vérüket és életüket áldozták. Akik nem kötelességérzetből, nem kötelességtudásból, hanem önérdekből haltak meg. És ezek az emberek, a gazdag és szegény, a hős és gyáva, mind csak bűnös és haszonleső emberek, akik élnek vagy halnak anélkül, hogy betartanák a tanitást. Szeresd felebarátodat. Mi, akik a huszadik században élünk, szászszorta és ezerszerte jobban kell, hogy átérezzük, hogy megértsük a felebaráti szeretet tanát, mert reánk a modern kor gyermekeire ezerszerte több ve- szélv les és vár reánk az életben, mint elődeinkre. Mert ma amikor házainkat az égig építjük és bányáinkat majdnem mérhetetlen mélységekig alá aknázzuk, kell hogy még jobban a szivünkbe és emlékezetünkbe véssük e tant, mert csakis kölcsönös szeretettel és önzetlenséggel tudjuk nemesen leélni napjainkat. A közelmúlt napokban New Yorban egy nagy tűz pusztított. Egy nagy épület lett a lángok martaléka. A tűzhöz kivonult az egész tűzoltóság, amely derék és fárad- hatalan munkát végzett kötelességtudásból. A parancsnokuk pedig egy olyan ember tehát, aki jó fizetés mellett, jólétben és boldogan élt, belerohant a legnagyobb tűzbe, hogy megmentse előtte teljesen idegen emberek életét és vagyonát. A parancsnok ott pusztult: félebaráti szeretetből. íme a mai önző és rideg világban egy valódi hőstett, egy ragyogó példa arra, hogyan kell élnünk és hogyan kell meghalnunk, ha követni akarjuk az emberiség legszebb tanítását: Szeresd felebarátodat.
