Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-04 / 18. szám
o AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ]8. sz. 1932 Május 4. ELÉGEDETLENSÉG, ZAVAROK A\ CSATLAKOZOTT ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZBAN, 7-IK UTCA, NEW YORK Irta: DUDÁSH JÁNOS a 7-ik utcai egyház v. főgondnoka . Az a tűzhely, melyet úgy hívnak, hogy Istenháza, szivek enyhítő oltára, nyájaknak akla, magyar református egyház, hitünknek paizsa és védő symboluma, az a templom, melyet patent hazafisággal (és kormánypénzzel) kisajátítottak a kegyelmes conventi elnökség tulajdonául, hogy aztán mi, kik azt a templomot építettük és fenntartjuk, úgy legyünk kénytelenek táncolni, mint a hogy Budapesten muzsikálnak nekünk, mert különben bármely percben megvonhatják tőlünk a papot és becsukhatják orrunk előtt a saját templomunkat (mint Windberben, Pa. tették), tehát ez a mi 7-ik utcai egyházunk már régen szunnyadó, igazi tűzhelyévé változott, de nem az építő hit, megértő szeretet és lelki béke tűzhelyévé, hanem az egyenetlenség és akna munka szégyenletes harcterévé. A mióta papjaink a kormány húsos fazekai mellé telepedtenek és élvezik a kivándorló szegény magyar után fejenkénti tiz koronás jutalékból összeszedett kormányalapból az ő fizetésüket, azóta, kérem, pláne a mi new yorki 7-ik utcai templomunkban, a szószékről nem halljuk többé a lelki vigaszt hirdető szent igét, az Evangéliumot y maga eredeti tisztaságában, hanem mindég magas politikával és patent hazaffiaskodással összevegyitve. Hiszen, a mi azt illeti, eddig sem tartottuk mi, még a legnagyobb jóakarattal és elnézéssel is, valami ékesszóló és magas tudománynyal biró egyénnek a mi papunkat, Tiszt. Kuthy Zoltán urat, és őszintén mondva, rémségesen csodálkoztunk rajta annak idején, hogy az amerikai magyar református papság érdemes tagjai között miért éppen ő reá esett a kegyelmes Convent választása, — hiszen, kérem, mi ismerjük ötét a legjobban, — de mégis, a mig az iiszköt közzé nem dobták otthonról az amerikai magyar reformátusok közzé, addig legalább a templomban a hit békéjét élvezhettük és némi sovány lelki táplálékot még mi new yor- kiak is vehettünk magunkhoz. Ámde mindez megváltozott az utóbbi években. Most már szent igéket csak a prédikáció bekezdésénél és bevégzésénél hallunk. A nagyt. Tiszteletes ur a rágalom és gúny hasonlatosságait szórja felénk, jámbor hívek felé a szószékről. 11a kétfelé vágnak sem ismerem el azt, hogy a Krisztus evangéliumának hirdetéséhez szükség volna a gyűlölet s düh olyan kirohanása, mint a minőkkel példát mutat Nt. Kuthy Zoltán uram. Krisztus szeretetre tanította az apostolokat és ők nem írtak olyanokat a Bibliába, a minőket manapság az amerikai Babilon magyar sionjá- ban hallani. No, de rátérek most már egyenes tények leírására, hogy lássák és ismerjék meg 'a hitüket, Istenünket szerető new yorki józan magyar református testvérek, hogy mily kiinduló pontja van annak az ádáz, merev vakságnak és porhintésnek, melyet, habár láthatatlanul, de tényleg mégis az úgynevezett esperes ur intéz, vagy legalább intéztet és pedig úgy magában az egyházban, mint a ref. férfi és női betegsegélyző egyletben. Még a múlt, 1911 félévi egyházi közgyűlést követő szombati napon sürgős meghívókat küldött szét Ntü Kuthy Zoltán ref. lelkész esperes ur, lelkészváltozást jelezvén a gyűlés és tanácskozás tárgyául. E meghívót a presbyterek szombat este az utolsó posta kihordásával kapták meg, tehát nem volt idejük egymással a fontos tárgy felett még csak szót sem váltani, eszmecserét sem folytatni. Kuthy ur pedig nagy bölcsen és ravaszul, a miként egy árva szóval sem említette lemondási szándékát a pár nappal azelőtt tartott félévi közgyűlésen, úgy vasárnap a szószéken sem merte ezt előhozni a nép előtt, noha ez lett volna férfias kötelessége, ha komoly szándéka van elhagyni a gyülekezetei, a minek melesleg mondva, végtelen 'örvendenénk. Istenitisztelet után a hívek hazamentek, az egyháztanács pedig felment gyülésezni a hivatalos tanácsterembe, a hol aztán előadta Kuthy ur, hogy ő mit eszelt ki, a miről nem tartotta érdemesnek a fenntartó gyülekezetei értesíteni. Az oráció, melynek borsos stóláját, sajnos, nekünk az egyház tagjainak kell megfizetnünk és viselnünk, körülbelül igy hangzott az esperes ur bornemisza ajkairól : Tisztelt egyháztanácsos urak! Én azért hívtam Önöket most ide össze, hogy megmondjam elmenni készülő szándékomat. Illetve én helyet akarok cserélni Tiszt. Xánássv Lajos perth amboy-i lelkész úrral. Jól tudják az urak, hogy nagy városban nagy a drágaság is (de nagy ám a new yorki 7-ik utcai ref. egyház papjának a jövedelme is! Dúdásh), nékem itt nehéz megélni (mi nem hívtuk ide, ha nincs megelégedve azzal, a mit mi adhatunk neki, Dudásh), de ha a tisztelt pres- byterium megadja nekem az egy dollár keresztelési stola jövedelem emelését, akkor szives leszek itt maradni. Szeretett hittestvéreim: ki hiszi el kö- zületek, hogy a perth amboy eklézsia jövedelmezőbb, mint a new yorki? Hiszen az 1910. évben a new yorki papnak 149 keresztelése volt, mig a perth amboyi-nak csak 99?! Esketés meg van olyan nap, hogy 2—3 is van a 7-ik utcai egyháznál. A new yorki pap, ha jól vesszük, egyebet sem csinál, mint keresztel, esket és temet. Mert bizony minálunk a gyermekekkel, idáig legalább, nem törődött semmit sem a mi lelkészünk. Pedig ez volna az igazi hazafias feladat, tisztelt esperes uram. De persze ezért fizetés nem jár, hanem ezt fajszeretetből kellene végezni. Tehát, látjátok, kedves testvéreim, hogy ez az egyszerű beugratás, közönséges cselfogás volt, mely arra a célra szolgált, hogy megijesztvén vele, rávegyen benneteket fizetésemelésre. A mi tényleg meg is történt. Mert felállott a főgondnok és ajánlotta a megadást. Alig akadt két ember, aki hivatkozni mert az egyház óriási adóssággal és nagy teherrel küzdő mindennapi szükségleteire. Mert ne gondoljátok ám, kedves hittestvéreim, hogy a 7-ik utcai egyháznál minden arany, a mi fénylik. vagy a mivel elvakitják a szemeitek tiszla látását. Ezek a presbyterek tudták, hogy a pénztár üres, és az újabb megterhelést, mely különben is méltánytalan jövedelem mellett, minővel a mi papunk tőlünk és otthonról rendelkezik, (4 nem bir- ja, ezek tudták, hogy egyházunk ingatlana után a telek-adó New York városánál 3—4 évre hátra van maradva és az adósság folyton növekszik a kamatok kamat- | jával, de megakadályozni nem tudták az | önző terv keresztül erőszakolását. 1909- ben, az én pénztárnokságom alatt folyton arra törekedtünk, hogy az egyház bevételeit gvarapitsuk és kiadásait lehetőleg csökkentsük. Hiszen ne gondoljátok, hogy a magyar gyermekek tanítása nyomja a Kuthy ur szivét, a mi miatt káplánját fizetteti veletek. Ő miatta azok a gyermekek felnőhetnek úgy, mint a vad virágok az Isten szabad ege alatt. Nem törődött ü eddig sem a gyermekek magyar tanításával. Előbbvalóbb volt neki ide-oda szaladgálni, meg árkusos jelentések hazairogatásával, kábelezgetéssel stb. tölteni azt az
