Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
17- sz. 1912 április 27. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja Még egy gyermek lett megkeresztelve ez alkalommal: Szoták Mihály Gáva, Szabolcs megye, és Ballók Eszter, Lácza, Zemplén megye illetőségű, south norwalki lakos szülék rólh kath. vall. kis leánykájuk Jolánka Etelka névre. Keresztszülei Lipcczki István és neje, Köteles Borbála voltak. Hogy a leányka református templomban, református lelkész által lett megkeresztelve annak az az oka, hogy a keresztapa református valllásu s egy évvel ezelőtt feleségül vett ronf. kath. vallásu nejével szin a ref. templomban esküdtek meg s ezér a római katholikus lelkész azt kívánta, hogy esküdjenek újból és az apa minden g nekét engedje át a római katholikus egy. znak, akkor megkereszteli a gyermeket, vagyis elfogadja őket keresztszüléknek. Ebbe semmi esetre sem egyeztek bele. Az apa nem mondott le a kiválasztott keresztszülékről s a gyermeket inkább ref. lelkész által ke- részteltették meg. Csehi Józselfné, szül. Leczo Mária április 6-án a róna. kath. vallásról áttért a református vallásra. Másnap, busvétkor járult a szent asztalhoz a többi hivekkel együtt. Csehi Józsefné tulajdonképen csak visszaállt abba az egyházba, amelyben született, (nevelkedett. (Néhány évvel ezelőtt római katholikussá lett. Találja meg szive-lelke nyugodalmát. * A south norwalki református egyházban hu svét másodnapján báli mulatságot tartottak. Ezen bál jövedelme $131.78 volt. Hogy ilyen szép eredmény koronázta fáradságukat, azt néhány lelkes és buzgó női cgyháztag au zatkrr^-V- Köszönhetjük. Kolitár Jánosné égy diváüypárnát adományozott, mely $20.30-t jövedelmet hozott. Kunmai Mária szintén diványpár át adott, mely 17 dollárt, Varga Györgyné egy női waistet, mely 12 dollárt, Lucskai Borbála egy cserép rozmaringot, mely 8 dollár 10 centet, Kiss Lajosné róm. kath. vallásu egy pár cipőt adott, amely már egy előbbi mulatságon 8 dollár jövedelmet hozott, de aki adta maga nyerte meg s újból visszaadta, így került ismét sorsolás alá. Kurinai Gá- borné fáradozásai következtében ismét 6 dollárt jövedelmezett s igy az öt rendbeli sorsolásból összesen 63 dollár 40 cent folyt be. Három tag, kik nem voltak a bálon, 4 dollárt adtak. Ezt ugyan még megtehetné 100 férfi tag is, a jó példát követni kellene. Nagy jótétemény volna egyházunk számára. De akik most nem tették, majd más alkalommal tegyék meg kötelességüket. Aki az AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET tagja, az nyugodt lehet, mert családjáról becsületesen gondoskodott. Regény. Az elátkozott család. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) vj A sima vizszin felett hallgatva járta néhány villásfarku fecske sajátszerü kontratáncát, ezerféle képleteivel, miket > ők soha össze nem zavarnak; egymást ' kikerülik, ismét összejönnek: imitt- amott siránkozott egy-egy halászmadár, | alig'lebbentve szárnyát a légben, mintha j láthatlan fonálon függne ott, s nyilsebe- , sen csapott alá, mikor egy-egy potyka | felvetette magát a viz szinére. — Urfi, szólt az öreg révész Viktorhoz, jó lesz köpönyeget vinni magával. Valami idő lesz. Nagyon ugrálnak a halak. A fecskék sem hiába röpködnek a vízhez olyan közel. Hajnalban meg épen kihal! -ott Komáromból a harangszó. Nem 1 ma a vizre menni. Viki vette az öreget.- - A? Dunátok nem érdemes j rá, bog mber féljen tőle. Láttam 1 én má vihart is, öreg. Az egy kicsit 'viznél. j . 1 vont. —. olna megázni. v ktornak gy hosszú bő calabriai 1 köpe aye; an mégis megtett az öre^szavára b<- . beletette maga mellé a csónakba. A társaság igy osztotta fel magát: Eudemia ült a két elegáns urfival egy csónakban, melynek aranyozott delfin volt az orrán; Hugó volt a kormányos. Kálmán egyedül volt a másikban, melynek kormányán ezüst szirén alakos- kodott. Viktor evezett a harmadikon; ez karcsú hatcyu jelképét viselte. Szemközt ült vele Hermina. Három más csónakon rendes révészek s a társaság cselédei eveztek, azon feltehető esetben, ha az úri kormányosok közül valamelyik nem tudna boldogulni, segítségre leendők. ** Egy nagy, százlókkal és szőnyegekkel beaggatotf dereglyén végre a társaság meglett fé iiai és delnői foglaltak nelyet i ott volt Malárdy az alispán, Vasad és a | nyugdíjazott testőrtiszt. A mulatság terve az volt, hogy az egész csón Aos társaság vizmentében leevez a fclmérföldnyi távolra eső füzes szigetig. C tt már előre elkészitett halász-vacsora vár reájuk; a szabadban, hold- és fáklyavilágnál késő éjjelig fognak mulat ' kkor a parton várakozó bintóra ülnek, s úgy térnek vissza a kastélyba. A parttól elválva, a hattyú és a szirén előre váltak, mig a delfines csónak elébb makrancosán próbálgatta, hogyan lehetne az orra helyett a farával menni lefelé; azután meg erőnek erejével visz- sza akart térni a partra, kormányosának nem kis boszuságára, a ki esküvel bizo- nyitá, hogy ennél ostobább csónakot még nem kormányozott soha. Mig Eudemia sikoltozásai a gavallérokat annál nagyobb zavarba hozták, az alatt Viktor és Kálmán kinn voltak a Duna közepén, s ott egymáshoz kormányozva csónakaikat, Kálmán elővevő fuvoláját, Viktor guitarreját, s a csónakokat a csendes viz folyásának átengedve, elkezdők együtt játszani egyikét azon dallamos népzenéknek, mik a múlt században népdalaink helyét foglalák el, s érzelgős, bubánatos jellemüket átvitték még költészetünkre is. Herminának szép, érccsengésü hangja volt. Viktornak csak egy szóval kellett kérnie, hogy kisérje énekével a guitarret a leány szót fogadott. Miért hogy mégis úgy reszketett most a hangja? mákor nem szokott az. Kálmán azt állitá, hogy ha valaki énekelne még vele, Hermina nem reszketne. Az a valaki nem lehetett más, mint Viktor. Al jmint Viktor erős soprán hangja zen- TT“rrnin. íangja nem reszketett töb- .^v, 11,1111 « lepkény a szálfa oldalához, t- • padt a leányka hangja az ifjúéhoz, egészen beleolvadt; egygyé vált vele. Szótárirók úgy nevezik azt, hogy „harmónia”. A két csónok messze előre haladt a többiek során túl, azok nem bírták őket utolérni. Eudemiának épen az ilyen jelenet tetszett ; napsugártól ragyogó víz; evező- lubickolás, s távolból hangzó barcarola enyészetes hangja... .. .A fecskék mindig alantabb repkedtek a víz színén, a sirályok egyre nagyobb jajongást követtek el a levegőben s a halak mindenünnen vickándva szökelltek fel a viz .színére, a lég még itt a viz felett is rekedt "és fűlt kezde lenni; a társaság minden tagja kiállíhatatlan hőségről panaszkodott, sőt egy pár képzelődő ember azt is állitá, hogy valahol a távolból mennydörgést hallott. Alig látszott még a láthatáron felhő. Eh, nem jön az ide, szokták ilyenkor mondani a vigadók, mint a kik igen természetesnek találják, hogy a vihar az ő mulatságaikról magát értesittetni tartozik. A zivatar pedig oly zsembés vénasszony, a kinek egyébben sem telik kedve, mint ha mások örömét ronthajta. Eleinte csak gyönyörűség volt elnézni, mint duzzadnak fel a láthatáron hófehér
