Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-13 / 2. szám

8

2. sz. 1912 január 13.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja

kapta, hogy menjen el a genuai osztrák- magyar konzulátusra, ott megtekintheti a megszökött csaló araképét és meggyőződhetik, hogy inem tévedett-e? Ezt az illető tisztviselő meg is tette és újabb jelentésében azt mondja, hogy az arckép nyomán kétségtelenül megállapította, hogy nem tévedett': Bauer-Bajor Lajost látta. A hajó, amelyre ez a gyanús utas fölszállt, Buenosz-Ájreszbe indult. A fő- kapitányság nyomban intézkedett, hogy az elfogató parancs és a csaló személy- leírása pontos idejében megérkezzék Argentina fővárosába.

*

Él az aranymosás emléke Aranyos község nevében és néhány határnévben: Aranyostelek (az aranyosi határban); Aranyászdülő, zátonyos képződmény a Dunában, Csicsó és -Néma közt; Mosótanya (a somorjai határban) ; Aranymo- só zátony (Néma község alatt, ma már «lines meg, elhordta a Duna árja).

, *

Az aradi vei lassulj sirja. Az aradi vér- anuk sírjának kutatása, nemsokára negint megkezdik s ezért az A,. ui:. Cözlöiny” elkiüldötte munkatársát a had- igyiminisztériumlba oly megbizással, hogy ha lehetséges, a titkos hadi levéltáriban keressen adatokat a kivégzés helyére vonatkozólag. Nyilatkozott ebben az ügyben a hadilevéltár jelenlegi és volt főnöke, akik kijelentették, hogy bár a király parancsára átvizsgálták a levéltárt, nem akadtak olyan okiratra, amely az aradi kivégzés helyét megjelölné.

Auffenberg Móric lovag hadügyminiszter azt mondotta a nála jelentkező újságírónak, hogy szívesen áll ebben a dologban a magyar közönség rendelkezésére, de előbb informáltatja magát a kérdésről. Woinovich Emil gyalogsági tábornak, a hadilevéltár vezetője, ezt mondotta az újságírónak:

—• Annyi bizonyos, hogy ott, ahol az aradi Tizenhármak elmlékköve emelkedik, azon a helyen semimiesetre sem nyugszanak a hősök, de nem is ott let- —tek-eltemetve. Nincs is őszinte reményünk, hogy valaha a sokat keresett helyet meg is találhassuk. Igen is, magunkról, katonákról szólok, amikor reményünkről beszélek: el sem hiszi menynyi fáradsággal, kitartással nyomoztunk mi itt a titkos hadilevéltárban, hogy már végét vessük ennek a keresésnek, kutatásnak. Legfelsőbb helyről kaptunk arra nézve utasítást, hogy állapítsuk meg az itt levő Írásokból és adatokból,, hogy történt, höl ment végbe eme felségárulá- si pór egyes mozzanata. Azokon az Írásokon1, amelyek erről némi felvilágosítással szolgálhatnak, s amelyeknek mindegyikét én magam igen jól ismerem, a rendes hadi törvényszéki formula szerint csak ennyi áll: “Das Urteil ist zu vollziehen!” (Az Ítélet végrehajtandó!) De hogy a kivégzés hol, mikor és milyen körülmények között ment végbe, arra nézve éppenséggel semmi Írás nem lelhető fel a katonai levéltárban. Az Ítéleteken Haynau aláírása után, szintén csak sablonos, sőt lakonikus rövidséggel eny- myi olvasható: “Am 6. Október, 1448. die Justifizierung vollzogen!” (1848 október 6-án a kivégzés megtörtént!) Két hosszú hónapon át kutattam személyesen, de az idevágó ügyiratok közt egyéb eredeti okiratot nem találtam, mint azt a levelezést, mely a katonai és polgári hatóságok közt folyt, amikor egyik-másik kivégzettnek vagyoni örökéről esett szó. ■síBestiális mostoha. Sátoraljaújhelyről jelentik, hogy Jalcs Simo'nné csabaházi asszony szabadulni akarván tízéves mostohafiától, férjt beleegyezésével a padlásra vitte őt s ott faládába fektette. A szegény gyermek ruházata csupán egy ing, takarója pedig szalma volt; enni csak hulladékot kapott. Molcsányi Elek lelkésznek feltűnt, hogy a fiút régen nem látta. Elment tehát Jalcsékhoz és kérdőrt vonta őket. Eleinte megtagadták a fölvilágositást, de a pap nem akart tágítani. Erre a padlásra vezették őt. A fiú a ládában teljesen esoványodva, féreggel tele, rothadt szalmán feküdt. A lelkész a minden emberi érzésből kivetkőzött szülők ellen megtette a följelentést.

*

A ney yorki magyar bánik. Úgy a magyarországi mint az lamarikaS magyar lapok megemlékeztek már többször a New Yorkban, illetve Amerikában felállítandó magyar bankról. Ez a bank most a közel jövőben már át is lesz adva renldeltetési céljának. Az intézet alapítóin, A Magyar Általános Hitelbankon, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon és a Magyar Leszámitoló és Pénzváltó Bankon kiviül a Magyar Jelzáloghitel- bank, továbbá a Magyar Agrár- és Járadékbank, valamint a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság fog az alapításban irésztven'ni; tervbe vették továbbá nléhnáy elsőrendű amerikai cégnek az aliptásba való bevonását. A létesítendő bank, meynek összes tőkéjét egy millió dollárban állapítják meg, ötszázezer 'dollár alaptőkével fog megalakulni, mig ötszázezer dollárt az alapítás alkalmával létesítendő tartaléktőke (surplus) képzésére fognak fordátani. A létesítendő pénzintézet a folyó banküzlet minden ágát fogja művelni, különös súlyt vetvén az Amerikában élő magyar kivándorlot- tak pénze hazaszállításának közvetítésére és az uj intézet legfőbb föladata az Észak Amerikában élő magyar állampolgárok anyagi és erkölcsi támogatása lesz. E célból az alakítandó intézet külön osztályt fog létesíteni, meynek kizárólagos föladata lesz a hozzá forduló ki- vándorlottaknak jogi segítséggel és tanácscsal való támogatása. Tervezik továbbá a Magyarország és Amerika között fönnálló kereskedelmi összeköttetések ápolására hivatott áruosztály létesítését, amely különösen abban az irányban fogja tevékenységét érvényesíteni^ hogy Észak Amerika felé irányuló, évről- évre örvendetesen növekvő kivitelünk a lehetőséghez képest még erősebben fej- lesztessék. Az alapítandó pénzintézet vezetését egy New Yorkban székelő Board of Directors-ra fogják bízni, a melynek részére sikerült néhány, az amerikai pénzügyi világban kiváló szerepet játszó előkelőséget, valamint a new yorki magyarság vezető tagjaid megnyerni. Ezenífölül Budapesten helyi ___ bizottságot lógnak alakítani, melynek az lesz a föladata, hogy a bank általánojs irányelveit megszabja és fontos elvi kérdésekben állást foglaljon. Ezzel az uj alapítással kapcsolatban a New Yorkban inléháiny év óta fennálló Magyar- Amerikai Bank magyarországi főrészvényesei, akik túlnyomó részben az uj alapításban is résztvesznek, e bank fölszámolását határozták el. Az újonnan alapítandó pénzintézet vezérigazgatójává Pirnitzer Gyulát, a Wiener Bankverein magyarországi fióktelepének eddigi igazgatóját nevezték ki, a budapesti iroda vezetésével pedig Zerkovitz Emilt bízták meg.

A csallóközi aranymosás. A csallóköziek évszázadokon- át foglalkoztak az aranynak a Duna fövenyiéből való kimosásával. Ma már szinte teljesen fölhagytak ezzel a mesterséggel s úgyszólván csak emléke él a csallóközi nép között.

Az aranyimosót a csallóközi nép aranyásznak hivja; Néma és Csicsó községben ma is élnek ilyen nevű családok. Közmondások is szólnak az aranymosó- ról: kenyerész, mint az aranyász (kenyéren él, mint az aranyász). Pásztörem- berre szokták mondani, akinek eledele leginkább kenyér.

Az aranymosás gyengén jövedelmező voltát mutatják ezek: Harminc aranyász, harminc halász és harminc vadász: kilencven koldus. — Ahány aranyász, any- nyi koldűs.