Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-06 / 14. szám

14- sz. 19.1-2 április 6. 10___________________________Amerikai Magyar Reformátusok Lapja LEECHBURG, PA. Hazafias ünnepély. A mint azt előre is jelentettük, a leechburgi magyar rei. egyház, az I-ső Árpád B. S. Egylet, a Verhovay B. S. Egylet leechburgi osz­tálya, a Magyar Fuvózenekar és a Ma­gyar Ifjúság egyesülve, március hó 16- án este egy közös bizottság által kidol­gozott gazdag műsorral, március 15-iki 'hazafias emlékünnepélyt rendezett a Grand Opera House erre az alkalomra fényesen feldiszitett pompás nagy termé­ben nagyszámú magyar és amerikai kö­zönség előtt. Az ünnepélyt Kovács Andor theolo- gus rövid szívből jövő imával nyitotta meg. S mivel ez volt az első nyilvános magyar ünnepély Leechburgban, s több amerikai testvéreink is részt vettek az ünnepélyen, az ünnepi imát angol nyel­ven is elmondotta. Az ima ünnepélyes elhangzása után a Magyar Rézbanda a magyar hymnust játszotta el. Ez után Kis-h Gyula theolo- gus mondott magas szárnyalásu ünnepi beszédet, megemlékezvén a nagy nap eseményeiről; a nagy bősök által meg­teremtett áldásos eszmékről, s továbbá azon kötelességekről, a melyek mi reánk unokákra itt az idegen haza földén vár­náik. A zajos tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után a magyar ifjak és leányok zenditették rá “Kossuth Lajos az üzen­te” Petőfi költeményeiből szavaltak az­tán a következők: Takács András “A magyar nemzet­hez” óriási hatással. Katona György “15-ik március 1848” nagy hévvel. Lajos Béni pedig Rudnyánszky 'Gyula “Riadó­ját” a nagyközönség teljes megelégedé­sére. Ünnepélyünk egyik legérdekesebb része következett most. Nagy Bertalan ifjú honfitársunk szavalta az erre előké­szült forradalmi csapatoktól körülvéve a “Talpra magyart,” melyet emlékiképben is megörökitettünk. Most a vasárnapi is­kola 32 növendéke énekelte el a “Talpra magyart,” melyet a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadott. Hegyi Antal remekül szavalta “A magyar nép” cimü Petőfi költeményét. Ugyancsak Palczer József "Van-e mostan olyan legény, aki fél”. Szász Erzsébet “A szabadság nap­ján” elszavalásával vonta magára a kö­zönség figyelmét. Soltész Mariska a “Honfidalt” mély érzéssel adta elő. E két magyar díszbe öltözött leányzót a nagyközönség bátor megjelenésükért és kitűnő szavalataikért nagy tetszéssel és gazdag tapssal jutalmazott. Orosz Dá­niel szavalta a “Szabadsághoz.” Orosz József “A megyar nemzet”, Szendrey István a Petőfi “Bordal”-át, Kovács Bá­lint “Ki vágyóik?”. A kis Demjén Ilonka nagy tetszés mellett “A mi zászlónk.” majd a vegyes kar adta elő '‘Magyaror­szág az én kedves- szép hazám” kezdetű gyönyörű dalt, melynek gyönyörű me- lodyja könnyéket csalt a szemekbe. Ez­után Soltész János a Leechburgi Első Árpád M. T. B. S. Egylet derék elnöke mondott nagyhatású beszédet. Majd az ünnepélyünk záró száma következett. Kovács Andor kitűnő “tenor” soloja “Ki­tárom reszkető karom” hegedű kísérettel mialatt minden arcon, minden szemben és minden szívben a bujdosók fájdalmas érzése jelent meg. Az ünnepély után Szendrey István testvérünk fáradhatatlan kitartása révén egy ügyes vig darabbal kedveskedhet­tünk a közönségnek. Az ifjúság előadta “Fenn az ernyő nincsen kas” cimü vig darabot. Kitünően szrepeltek a követke­zők : Pivniw Sámuel, mint Dónátfy ügyvéd, ügyesen játszott. A mig Kiss Gyula Rej- tei szerepébe kitünően bevált, addig Ka­tona György báró Várkövy szerepét ki­fogástalanul adta. Feltűnően játszottak: Szász Erzsiké Klára asszony, Soltész Mariska a nagynéni és Etelka, Demjén Anna pedig a Gizella szerepébe. A jó­ízű jelenetek egyikét Palczer József, mint a báró inasa, Szász Mariska, mint szobaleány a közönség zajos tetszése mellett kifogástalanul adták. Közbe a Magyar Rézbanda jól szervezett tagjai több Hymnust játszottak az ünneplő kö­zönség nagy tetszése közepette. Végezetre a mintegy hatszáz magyar fennálllva énekelte a magyar Hymnust, Isten áldd meg a magyart s ezzel az ün­nepélyünk este 11 órakor véget ért. Itt e helyen emlékezünk meg két de­rék honfitársunkról is, a kiket az ünne­pélyünk lefolyása annyira meghatott, hogy búcsút véve innen e hó 22-én a szép magyarhon felé irányították vitorláikat. Kiss Gyula és Apostol József derék ifjú testvéreink, mindkettő Borsod megyei, előbbi igriczi, utóbbi helyő papi illetősé­gűek. Eltávozásukat a leechburgi összes magyarok sajnálattal vették tudomásul, mi annál is inkább mivel mindketten egyházunknak egyházfiui tisztségét töl­tötték be több mint egy fél év óta a leg­nagyobb pontossággal. Azért az egyhá­zunk nevében itt e helyen is Isten hoz- zádot mondunk nekiek. A viszontlátásig! Hegedűs Árpád, e. jegyző. DILLONVALE, O. Március 15. ünnepély. A dillonvalei magyar reformátusság szeretettel emlé­kezett meg március 14-én este az ottani Eagle Hallban megtartott ünnepélyével a márciusi nagy napokról. A három rész­ből álló program minden részében kitü­nően sikerült, volt több ének és szavalat szqjn, melyeket igen nagy érdeklődéssel hallgatott a szép számban egybegyült magyarság. Az ünnepi beszédet Nt. Ra- dácsy Sándor az egyház lelkésze tar­totta, aki különben is sokat fáradozott az ünnepély sikeréért. OSAKA, VA. c Március 15. megünneplése. A reformá­tus magyarság szép ünnepélylyel adó­zott a nagy idők emlékezetének. A szép ünnepélyen részt vett a rodai magyarság is, amely a Kossuth nóta éneklése mel­lett vonult az ünnepély szinterére, hol az osakai magyarsággal együtt ünnepelt Több szép szavalat és énekszám elhang­zása után Nt. Ujlaky János lelkész szép beszéddel zárta be az ünnepélyt, reá­mutatva arra, hogy mit tett az egyetér­tés i848jban és mit kell a mostani ma­gyarságnak tennie, hogy dicső elődei példáit követhesse.--------O-------­Regény. Az elátkozott c«alád. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) — Hát te mit csinálsz itt? — kérdé tőle Hugó Oszkár, elbámulva az ifjú ál- ’apotján. Kálmán felső kabátját levetve, egy nagy nehéz buzogányt tarta kezében. Válasz helyett azt kérdezte Hugó Ősz kártól: — Én tudok ezzel a buzogánynyal száz malomvágást (mouliné) tenni: hát te hányat tudsz? — Én talán egyet sem, — szólt az ifjú piperkőc s a mint kezébe vette a buzo­gányt, egy párt kanyaritott vele a leve­gőben szanaszét hordozott karral, az­után létévé. — Ah, nem úgy kell azt. Kinyújtva kell maradni a karnak, csak a kézcsukló mozoghat. így ni, — szólt Kálmán, ke­zébe kapva a buzogányt s elkezdé azt szabályos körforgatokban pörgetni feje körül, hogy arca egészen kipirult bele. — Elég már! Assez! — Kiabált rá Hugó Oszkár. — Bizony kiszalasztod a kezedből s agyonütsz vele. Hagyd már abba, vagy ereszsz ki a szobából. — Nem. Kereken száznak kell lenni! — mondá Kálmán s forgatta tovább a

Next

/
Oldalképek
Tartalom