Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
14- sz. 19.1-2 április 6. 10___________________________Amerikai Magyar Reformátusok Lapja LEECHBURG, PA. Hazafias ünnepély. A mint azt előre is jelentettük, a leechburgi magyar rei. egyház, az I-ső Árpád B. S. Egylet, a Verhovay B. S. Egylet leechburgi osztálya, a Magyar Fuvózenekar és a Magyar Ifjúság egyesülve, március hó 16- án este egy közös bizottság által kidolgozott gazdag műsorral, március 15-iki 'hazafias emlékünnepélyt rendezett a Grand Opera House erre az alkalomra fényesen feldiszitett pompás nagy termében nagyszámú magyar és amerikai közönség előtt. Az ünnepélyt Kovács Andor theolo- gus rövid szívből jövő imával nyitotta meg. S mivel ez volt az első nyilvános magyar ünnepély Leechburgban, s több amerikai testvéreink is részt vettek az ünnepélyen, az ünnepi imát angol nyelven is elmondotta. Az ima ünnepélyes elhangzása után a Magyar Rézbanda a magyar hymnust játszotta el. Ez után Kis-h Gyula theolo- gus mondott magas szárnyalásu ünnepi beszédet, megemlékezvén a nagy nap eseményeiről; a nagy bősök által megteremtett áldásos eszmékről, s továbbá azon kötelességekről, a melyek mi reánk unokákra itt az idegen haza földén várnáik. A zajos tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után a magyar ifjak és leányok zenditették rá “Kossuth Lajos az üzente” Petőfi költeményeiből szavaltak aztán a következők: Takács András “A magyar nemzethez” óriási hatással. Katona György “15-ik március 1848” nagy hévvel. Lajos Béni pedig Rudnyánszky 'Gyula “Riadóját” a nagyközönség teljes megelégedésére. Ünnepélyünk egyik legérdekesebb része következett most. Nagy Bertalan ifjú honfitársunk szavalta az erre előkészült forradalmi csapatoktól körülvéve a “Talpra magyart,” melyet emlékiképben is megörökitettünk. Most a vasárnapi iskola 32 növendéke énekelte el a “Talpra magyart,” melyet a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadott. Hegyi Antal remekül szavalta “A magyar nép” cimü Petőfi költeményét. Ugyancsak Palczer József "Van-e mostan olyan legény, aki fél”. Szász Erzsébet “A szabadság napján” elszavalásával vonta magára a közönség figyelmét. Soltész Mariska a “Honfidalt” mély érzéssel adta elő. E két magyar díszbe öltözött leányzót a nagyközönség bátor megjelenésükért és kitűnő szavalataikért nagy tetszéssel és gazdag tapssal jutalmazott. Orosz Dániel szavalta a “Szabadsághoz.” Orosz József “A megyar nemzet”, Szendrey István a Petőfi “Bordal”-át, Kovács Bálint “Ki vágyóik?”. A kis Demjén Ilonka nagy tetszés mellett “A mi zászlónk.” majd a vegyes kar adta elő '‘Magyarország az én kedves- szép hazám” kezdetű gyönyörű dalt, melynek gyönyörű me- lodyja könnyéket csalt a szemekbe. Ezután Soltész János a Leechburgi Első Árpád M. T. B. S. Egylet derék elnöke mondott nagyhatású beszédet. Majd az ünnepélyünk záró száma következett. Kovács Andor kitűnő “tenor” soloja “Kitárom reszkető karom” hegedű kísérettel mialatt minden arcon, minden szemben és minden szívben a bujdosók fájdalmas érzése jelent meg. Az ünnepély után Szendrey István testvérünk fáradhatatlan kitartása révén egy ügyes vig darabbal kedveskedhettünk a közönségnek. Az ifjúság előadta “Fenn az ernyő nincsen kas” cimü vig darabot. Kitünően szrepeltek a következők : Pivniw Sámuel, mint Dónátfy ügyvéd, ügyesen játszott. A mig Kiss Gyula Rej- tei szerepébe kitünően bevált, addig Katona György báró Várkövy szerepét kifogástalanul adta. Feltűnően játszottak: Szász Erzsiké Klára asszony, Soltész Mariska a nagynéni és Etelka, Demjén Anna pedig a Gizella szerepébe. A jóízű jelenetek egyikét Palczer József, mint a báró inasa, Szász Mariska, mint szobaleány a közönség zajos tetszése mellett kifogástalanul adták. Közbe a Magyar Rézbanda jól szervezett tagjai több Hymnust játszottak az ünneplő közönség nagy tetszése közepette. Végezetre a mintegy hatszáz magyar fennálllva énekelte a magyar Hymnust, Isten áldd meg a magyart s ezzel az ünnepélyünk este 11 órakor véget ért. Itt e helyen emlékezünk meg két derék honfitársunkról is, a kiket az ünnepélyünk lefolyása annyira meghatott, hogy búcsút véve innen e hó 22-én a szép magyarhon felé irányították vitorláikat. Kiss Gyula és Apostol József derék ifjú testvéreink, mindkettő Borsod megyei, előbbi igriczi, utóbbi helyő papi illetőségűek. Eltávozásukat a leechburgi összes magyarok sajnálattal vették tudomásul, mi annál is inkább mivel mindketten egyházunknak egyházfiui tisztségét töltötték be több mint egy fél év óta a legnagyobb pontossággal. Azért az egyházunk nevében itt e helyen is Isten hoz- zádot mondunk nekiek. A viszontlátásig! Hegedűs Árpád, e. jegyző. DILLONVALE, O. Március 15. ünnepély. A dillonvalei magyar reformátusság szeretettel emlékezett meg március 14-én este az ottani Eagle Hallban megtartott ünnepélyével a márciusi nagy napokról. A három részből álló program minden részében kitünően sikerült, volt több ének és szavalat szqjn, melyeket igen nagy érdeklődéssel hallgatott a szép számban egybegyült magyarság. Az ünnepi beszédet Nt. Ra- dácsy Sándor az egyház lelkésze tartotta, aki különben is sokat fáradozott az ünnepély sikeréért. OSAKA, VA. c Március 15. megünneplése. A református magyarság szép ünnepélylyel adózott a nagy idők emlékezetének. A szép ünnepélyen részt vett a rodai magyarság is, amely a Kossuth nóta éneklése mellett vonult az ünnepély szinterére, hol az osakai magyarsággal együtt ünnepelt Több szép szavalat és énekszám elhangzása után Nt. Ujlaky János lelkész szép beszéddel zárta be az ünnepélyt, reámutatva arra, hogy mit tett az egyetértés i848jban és mit kell a mostani magyarságnak tennie, hogy dicső elődei példáit követhesse.--------O-------Regény. Az elátkozott c«alád. Irta: Jókai Mór. (Folytatás) — Hát te mit csinálsz itt? — kérdé tőle Hugó Oszkár, elbámulva az ifjú ál- ’apotján. Kálmán felső kabátját levetve, egy nagy nehéz buzogányt tarta kezében. Válasz helyett azt kérdezte Hugó Ősz kártól: — Én tudok ezzel a buzogánynyal száz malomvágást (mouliné) tenni: hát te hányat tudsz? — Én talán egyet sem, — szólt az ifjú piperkőc s a mint kezébe vette a buzogányt, egy párt kanyaritott vele a levegőben szanaszét hordozott karral, azután létévé. — Ah, nem úgy kell azt. Kinyújtva kell maradni a karnak, csak a kézcsukló mozoghat. így ni, — szólt Kálmán, kezébe kapva a buzogányt s elkezdé azt szabályos körforgatokban pörgetni feje körül, hogy arca egészen kipirult bele. — Elég már! Assez! — Kiabált rá Hugó Oszkár. — Bizony kiszalasztod a kezedből s agyonütsz vele. Hagyd már abba, vagy ereszsz ki a szobából. — Nem. Kereken száznak kell lenni! — mondá Kálmán s forgatta tovább a
