Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

6 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 13. sz. 1912 március 30. = VEGYES HÍREK. ™ Egyesztendős 'álom. Múlt év márciu­sában elfogató parancsot adtak ki Péter- várott gyilkosságiban való részegség mi­att egy Moiszenko nevű ember ellen. iMoiszenkó az elfogató végzésből megér­tette, hogy a szeretője adta a rendőrség kezére és a bizonyos fölakasztástól való rettegés azután annyira fölizgatta, hogy meredten hanyadt esett és mozdulatlanul fekve maradt. Minden kísérlet hiábavaló volt, hogy eszméletre térítsék és Moiszen kó letargikus álomban maradt, a nélkül, hogy közben táplálkozott volna, március 21-től április 14-ig. Ekkor a börtönből a rabkórházba vitték s mesterségesen kezd ték táplálni. Csak az utóbbi időben kö­vetkezett be az állapotában annyi válto­zás, hogy időről-időre megrágja az ételt és néha szájához emeli a kanalat. így letargikus álomban fekszik a gyilkos már majdnem egy eszdeje. Sajátságos az ál­lapotában, -hogy mindent hall és mindent megérez, a mi körülötte történik. Az ápoló fölhívására, hogy egyék, mindig reagál és képes a maga erejéből egyik oldaláról a másikra fordulni. A kórház főorvosa megállapította, hogy az élő te­tem lélekzetvétele nem érzékelhető és hogy a testsúlya,nem normális; a hőmér- sék állandóan 37 fok Celzius alatt van. Az érverés kezdetben igen lassú volt, most azonban meglehetősen gyorsul, a miből az orvos gyógyulásra következ- tett. * Temetés részletekben. Sok mindenféle különös dolog megtörtént már a világon, de hogy valakit részletekben temessenek el olyanformán, hogy miközben ő még Itt él a világon, másik része pedig már pihenjen a családi sírboltban, arra még item igen volt példa. Mint minden külö­nös eset, természetesen ez is itt Ameriká ban történt és pedig San Franciscóban. Egy ottani vagyonos polgár, Nicholson William, mint azt az angol lapok Írták, a minap megjelent a polgármesteri hiva­talban s a legnagyobb komolysággal egy temetési engedelem kiállítását kérte. — Ki számára? — kérdezte a tisztvi­selő. — A magam részére. — Ne csináljon rossz tréfát. — Dehogy csinálok. Úgy akartam mondani, hogy önmagámnak csak egy része számára. Én ugyanis levágattam a féllábamat és most annak rendje és mód­ja szerint el akarom temettetni. A hivatalnokot nagyon meglepte ez a fölvilágositás, de azért nyomban előter­jesztette a fölöttes hatóságnak. A dolgot ott sem tudták elintézni, azért megidéz­ték, Nicholsont. A kérdezőködésre aztán igy válaszolt: — Nem lenne semmi értelme sem, ha megakadályoznának abban, hogy immá­ron holt lábamat a családi sírboltba elte­messem. Ez a láb egyszerűen egy darab belőlem, a mely már előre pihenni tért szeretteim körébe. Miért kell addig vár­ni, a míg egy embernek az agy veleje is meghal? És tulajdonképen mi jogon kényszerítenek engem arra, hogy a lá­bam egy távoli idegen földben legyen el­temetve, a mikor drága pénzt fizetek egy sírboltért? Higyjék meg az urak, sok kel­lemetlenségét okoznak nekem azzal, ha majd egy egy szép napon egészben elhi­vatom s a lábamat akkor majd valahol a nagy ismeretlenségben kell keresgélnem. Ez az argumentáció meggyőzte a hiva­talt s megkapta a rendes temetési enge- delmet. Erre aztán csináltatott egy ren­des koporsót, belehelyezte levágott lá­bát, aztán barátaitól kisérve kiszállíttat­ta a temetőbe. Ott a sírnál búcsúbeszé­det mondott s megköszönte a lábának ed dig teljesített szolgálatait. A temetés után vidám halotti tor is volt. Nicholson most mülábon jár. * Edison és a repülőgépek. C. H. Grage, egy fiatal amerikai föltaláló, a ki ujrend­szerű, kormányozható léghajó megépíté­sén fáradozik, a minap fölkereste west- orragei gyárában Edisont, hog.y meghall­gassa véleményét találmányáról. — Nem hiszek a kormányozható lég­hajókban, — mondta Edison — a mint, őszintén megvallom, nem bizom a repülő gépekben sem. A Wrighték gépe óta a repülőgép-gyártás terén igen kicsiny elő­rehaladást lehet tapasztalni. A gépek nem biztosak és ennélfogva gyakorlati célokra nem használhatók. A -kérdéssel különben nem sokat foglalkoztam, csu­pán olvastam egyet-mást, de igazán nem értem, — miért van az, — hogy nem alkalmaznak a repülőgépekre gázzal töl­tött szárnyat, a mi ha mást nem, bizto­síthatná az egyensulyt| A mai gépekkel nem igen lehet sokra menni. A hajókat vagy vasutakat sohasem fogják helyet* tesiteni. Én azért sem érdeklődöm irán* tűk, mert üzleti ember vagyok s szere­tem tudni, hogy ezt vagy azt a talál­mányt megvásárolnák-e s ha igen: a vá­sár kifizetné-e magát. Nehezen dolgozom s igy csak természetes, hogy gyakorlati gondolkozásu ember vagyok, a ki min­dig azon töri a fejét, hogy találmányai­ból mentül több hasznot tudjon szerezni. A legértékesebb eszmék különben a leg­egyszerűbbek s mégis ezeket a legnehe­zebb kitalálni. Sokszor megesik, hogy he­tekig, hónapokig, sőt évekig dolgozunk valami probléma megoldásán s végül ki­derül, hogy a megoldás olyan egyszerű, a milyenre még csak gondolni sem mert az ember. C. H. Grage elmondta Edisonnak, hogy az ő kormányozható léghajójának ballon­jában a gáztömeg nem függ a különböző légköri viszonyoktól. A léghajó a kormá­nyos akarata szerint emelkednék föl vagy alá, föltétlenül biztos lenne s hete­kig a legtökéletesebb egyensúlyban bir maradni a levegőben. — Mit szándékozik tenni vele? — kér­dezte Edison. — Keresztül akarok szállni az Atlanti óceánon ötven utassal s a hajtóerő nem fog többe kerülni százötven dollárnál, —- felelte Grage. — Ez elég olcsó, — mosolygott Edi­son — de én nem hiszem, hogy kereske­delmi téren érjenek valamit a kormá­nyozható léghajók. A levegőnél nehezebb gépekről szólva, Edison megjegyezte, hogy valamikor kí­sérletezett egy kisebb helikopterrel s en­nek jövőjében jobban bízott, mint az aeroplánban... * Hány egyetem van a világon. Egy slatisztikus összeállította az egyetemek statisztikáját, mely szerint nem keve­sebb, mint kétszázbusz egyetem oszto­gatja a doktorkalapot a föld kerekén, az egyetemi hallgatók száma pedig megha­ladja a félmilliót. A tudomány egyeteme­ken kivül van hetvenkét műszaki főisko­la hetvenháromezer hallgatóval, hatvan­négy kereskedelmi és mezőgazdasági főiskola huszonnégyezer hallgatóval és harminc állatorvosi főiskola hatezer hallgatóval. A legnépesebb a párisi egye tem, melynek 17.500 hallgatója van. Má­sodik a berlini 14.000, harmadik a kairói 10.500, negyedik a moszkvai 9500, ötö­dik a pétervári 9000, htodik a bécsi 8900, hetedik a münkheni 8100, nyolcadik a budapesti 8000 és kilencedik a new yorki 6500 bejegyzett hallgatóval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom