Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-30 / 13. szám

Amerikai Magyar itefonnátuaok

VOL. XIII. MARCH 30, 19x2. No. 13.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja.

— '■ — .

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész Főmunkatárs:

KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkéaz.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: a 14-ik utcai magyar ref. egyház, New York.

Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő:

Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 326 E. 79th St., New York. Telephone 7135 Lenox.

Előfizetési árak:

Amerikába egész évre.. .......................... $2.00

Magyarországba egész évre.. $3.00 (15 kor.)

HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S.

Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNYI. Publication office: 244 East 14th Street, New York, N. Y.

Subscription rates: One year $2; Half y**r. $1; Foreign countries: One year I3; Half year $i.5°AMERIKAI MAGYAROK VISZÁLYKODÁSA.

(A Budapesten megjelenő legelterjedt eM> magyar napilapban, a “Pesti Hírlap ’'-ban megjelent szókimondó cikket, annak nagy -fontosságára való tekintettel teljes egészében közöljük.)

A hazai sajtónak több Ízben volt már alkalma megbízható és a -helyzettel telje sen ismerős egyházi férfiak és a kivándorlás ügyét a helyszínén tanulmányozó világi egyének információ-adása alapján foglalkoznia azon sajnálatos állapotokkal, melyek az amerikai magyar reformátusok között uralkodnak. A magyar I kormány -nagyarányú segélyével ellátott | u. n. conventi akció, melynek c-élja volt I az Amerikába kivándorolt magyar refor-1 mátusokat otthonról kormányozni, ré-1 szűkre hazai pénzen templomokat épite-1 ni, lelkészi állásokat szervezni és tartani fenn, bármely nemes intencióju volt is megfogamzásában, a remélt sikert el nem érhette; sőt meg sem közelitehette, aminek oka legkevésblbé sem az amerikai magyar reformátusság hazafiatlanságában, hanem az akció keresztülvitelével megI

bízott egyének tapintatlanságában, erőszakosságában és abban a körülményben keresendő, hogy az amerikai magyar gyű lekezetek, melyek hosszú időkön keresztül élvezték az amerikai egyet. ref. egyház segítő szeretetének melegségét: nem tartották ildomosnak, sem a tisztességgel megegyez te thetőnek, egyszerűen faképnél hagyni eddigi fentartó és kormányzó egyházi hatóságukat. Hozzájárult az áldatlan helyzet még szerencsétlenebbé tételéhez az a körülmény is, hogy a conventi elnökség egyes ellentállást tanúsító gyülekezeteket szemben ellengyulekeze- teket szervezett s tartott fönn, sőt tart fenn még most is, melyek az ellenségeske dés, harc és gyülölség természetes melegágyai. A hazai beavatkozásnak ilyenformán sikerült három egyházi árnyalatot létrehozni az amerikai magyarság egyházi életében és ezek aztán nem a hitélet ápolásában, az összetartás munkálásában, hanem egymás leágazásában, egymás tekintélyének kisebbítésében, a béke lehe- tetlenitésében fáradoznak. Ma már nyilvánvaló azon vezető egyházi hazai egyének előtt, akik az akcióval azonosították magukat, hogy egyetemes egyházunk sikeresen csakis úgy operálhat az amerikai magyar missziókban, ha az akciót az amerikai angol egyet. ref. egyházzal cooperative végzi. Ennek a felfogásnak számos barátai vannak a ref. egyház con- ventjén, s az akciónak ezen irányba való terelését célozta egyik conventi kiküldött -Ír. Antal Géza theol. tanár és rsz. gyűl. képviselőnek Tanulmányok Amerikában stb- c. nagybecsű müve is, mely majdnem kizárólag az amerikai magyar reformátusság helyzetének ismertetésével foglalkozik.

Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, az amerikai magyar református ság egyházi életében az olyannyira kívánatos és oly régóta nélkülözött béke nem sokára talán mégis helyreáll. A Convent elnöke, gróf Dégenfeld József, minden nemes igyekezetével azon van, hogy az indokolatlanul történt elhidegülés az ame rikai és a magyar református egyet, egyházi hatóságok között békével és egyetértéssel legyen felcserélve, mert. ilyen megértés végeredményében csakis véreink javát szolgálja és a keresztyén egyház szelleméhez és méltóságához egyedül illendő. Az amerikai Egyet. Ref. Egy ház Missió Főtanácsa közelmúlt gyűlésén készséggel tette meg az első lépést a béke eszközléséhez és dr. D. A. Souders missiói kerületi püspököt és Harsányi Sándor homesteadi magyar ref. lelkészt bizta meg azzal, hogy a Reformed Church Missiótanácsa nevében a Conventtel a

tárgyalásokat megkezdjék, illetve a küldendő átiratot megszerkeszszétk. Ha a Convent az átiratot kedvezően fogadja, úgy bizonyára a megértés idejének eljövetele s ezzel együtt az amerikai magyarság egyházi életében a 7 év óta nélkülözött hittetstvéri béke beköszönésének ideje sem fog soká késni.

A magyarországi ref egyház Convent- je idáig részben a Cunard-féle kivándorlási alapból, részben a Hitelbanktól vett kölcsönök címén mintegy másfél millió korona áldozatot hozott az amerikai magyar ref. egyházak sj^^-ségésg-.-.,,. "Pittsburgban a rendőrség elfogott |egy 14 éves, valami Marie Luciána (bizonyára olasz) nevezetű kis iskolás leé/ ,

anyt, mert három helyre zsaroló, fenyegető, úgynevezett feketekéz leveleket intézett. A rendőrségnek bevallotta, hogy a pénzt szép ruhára szánta.”

Eddig szól a rövid hir, amely önként borzadályt kelt az emberben. Hát már az iskolás gyermekek is? Hát már ők is elég vakmerők ahoz, hogy ily utón akarnak pénzhez jutni. Igazán, amennyire fölháboritó az eset, olyan mulatságos is. Elképzelhetjük, hogy milyen rettegéssel, milyen szivszorongva gondoltak a címzettek, a .tőrös és bombás zsarolókra és milyen bámuló szemmel nézték az előttük álló pityergő kis leányt, a rettegett “fekete kéz” féltve tisztelt főnökét.

Lawrenceben tehát újra megindult a munka. Győztek a munkások, nagyobbrészt elérték azt amire vágytak. És amikor sok-sok ezer már a nyomorhoz közel álló embertársunk életét és a földiekben való bizakodását igy megmentve látjuk, önként kérdezhetjük, hogy nem leit volna-e szebb és jobb, ha mindez előbb történik meg. Akkor a gyárosok sem veszítettek volna, a munkások pedig nagyobb örömmel tettek volna kötelezettségeiknek eleget, mig most bizonyára fogcsikorgatva és ökölbe szorult kézzel gondolnak nyomorultul ott pusztult munkás testvéreikre és azokra a nyomorékokra, akik a civilizált Amerika dicsőségére, még soká áldani fogják a law- rencei sztrájk véres napjait.

■