Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-30 / 13. szám
XIII évfolyam. Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 13. sz. NEW YORK, N. Y„ 1912 MÁRCIUS 30. Entered as second-claws mater Oct. aS, 1910 at tite Poet Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. Felelős szerkesztő: HARSÁNYT LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. A március 15. ünnepély jelentősége az amerikai magyarságra. Nem arról szólunk, hogy melyik magyar egyház, vagy egylet hogyan ünnepelte meg a magyar szabadság születésnapját,, — mivel azt fel sem merjük tételezni rólok, hogy erről meg ne emlékeztek volna vagy az istenitiszteletek keretében, vagy világi ünnepélyeiken, —hanem a kérdés az, vájjon van-e valami jelentősége az amerikai magyarságra az ilyen ünnepléseknek? Mily kérdés ez, s kívánatos volna tisztázni az u. n. világ-polgárok láimáival szemben, komolyan meg beszélve s higgadtan, hogy ne provokáljunk, de meggyőződést keltsünk a másféleképen gondolkozókban. Mi már csak a könyvekből tudjuk, még az öregjeink'közt is kevesen vannak, a kik szemeikkel látták a nagy magyar szabadságot. De azt tapasztaljuk, hogy azok 'a magasztos eszmék, a melyekért annyi drága vér omlott, részben ma is boldogítanak; a szabadság nagy hőseinek nevét kegyelettel említi a hálás utókor, s azokat a nemes harcokat, a melyek ez eszmékért. vivattak legszebb lapjaira jegyezte fel a történelem. Minden igaz magyar vére melegebb lesz nemzete történelmének legszebb napján: a láncok lehullásának ünnepén. S ha mást nem tehet, legalább egy szentelt sóhajt bocsát fel a seregek Urához. Nyújts feló je védő kart ... És szent fogadást tesz, hogy nemcsak szájjal, hanem tettekkel, áldozatokkal is rendületlenül hive marad annak a rokontalan nemzetnek. Vájjon él-e még e nemzet fiaiban az ős erő? S Vájjon a haza — a nemzet iránti szeretet — kegyelet jogosult-e? hangzik a másik kérdési Élnek-e az 1848. március 15-iki egyenlőség, testvériség! Hogy éltek, az bizonyos; mert ha nem ez adott volna varázs hatalmat a csekély magyar nemzetnek, nem tudta volna annyi dicsőséggel folytatni az 1848—49-iki nagy harcokat. A testvériség tette lehetővé, hogy a lázitás folytán testvér-harccá fajult küzdelemben is egész nagy csapatai harcoltak a honvédek sorában a német, szláv, oláh ifjaknak a közös haza alkotmányáért. 1848 előtt a közszellem vezérszavai voltak: dicsőség, nemesség, hithüség, — az 1848—49-iki nagy szabadság idején — szabadság, egyenlőség, testvériség s bizony ma és sok amerikai magyarnál ez a három a jelszó: anyagiasság, önérdek, stréberség! Az uj kor jelszavai: a munkában az élet, a honszeretetben az erő; érdemé a dicsőség; becsületé és szorgalomé a boldogulás; a szabad szellemé a népszabadság! Mindezt az 1848-ban támadt uj életnek köszönheti a magyar nemzet. S midőn az elismerés egy-egy zöldágát juttatjuk azoknak, kik a korszak alkotó szavakat kimondták, nemcsak a márciusi ifjakról emlékezünk meg, mert hiszen, ha az ő hivó szavakra az egész nemzet talpra nem áll, mint egy ember s körül nem veszi ama fiatal apostolokat; ezek bizonyára vagy a budai vérmezőn, vagy a bécsi bolondok házában végezték volna életüket : igy pedig — a mint a történelem tanítja, az egész magyar nemzet részt vett a nagy munkában s őseinket kegyelettel emlegetve, e nemzet ma élő gyermekei önmagukat tisztelik meg. — S viszont, ha hallgatnak a nagy időkről: — önmagukat gyalázzák meg. Az 1848—49 márciusi ifjai — már t. i. a kik életben maradtak — befejezték munkájukat. Nehéz fel adat volt; a romok alá temetett halottnak kikiáltott nemzetet halotti álmaiból ébreszgették az önérzetet, a szabadság-vágyat ki
