Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-06 / 1. szám

/

XIII. évfolyam Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. 1. *z.

NEW YORK, N. Y„ 1912 JANUÁR 6.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879.

Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész.

AZ IGAZI TÁPLÁLKOZÁS.

got teremtette. Gyönyörű és kedves időszak volt, amikor még az' életfolyama nem volt olyan nyugtalan és zavaros, lianem szép ^sendés mederben folytak a napok; egymás' után egészen a,bűnbeesés / órájáig. Az efső emberpárnak tehát meg-' engedtetett, hogy minden küzdelem nélkül boldogan töltsék napjaikat s igy táplálta őket az Ur a jólét kenyerével.

Sokakat táplál igy a jólét kenyerével a mai korban is a gondvise lés. Ila nem is adja meg Isten a paradicsomi boldog életet teljes mértékben, de megajándékoz bennünket szerető hitvessel, drága gyermekkel s csak tőlünk függ, hogy ezen adományokat hálával vesz- sziik-e s ha igen, úgy életünk egy szép csendes folyamhoz hasonlít, a- melyen a béke és a szeretet ad nyugalmat s a lélek titokzatosan sejti a mindenség atyját és teremtöjét.

Máskor azt látjuk, hogy a keserűség által tápláltatik az ember, Miért ismételjem meg a tékozló fiú történetét, ahol az Ur egyenesen a keserűség által táplált. A közönséges mindennapi életben a könny sokszor válik kenyerünkké, még pedig olyanná, amely táplál bennünket. Sokszor egy szerencsétlenség, mely megrendít és a föld'

Senki sem fogja tagadni, hogy a közönséges életben a testi erőnk a szerint növekedik, amint a táplálékot magunkhoz vesszük, vagyis mindannyiunkra nézve szükséges, hogy a körülményekhez képest rendesen táplálkozzunk.

Az erőtlen csecsemő gyermeket édes anyai tejjel táplálják, mert ez a legtermészetesebb és legtáplálóbb eledel a gyönge gyermeki korban.

A lelki életben ugyanezt a törvényt kell követnünk. Természetes lelki eledelt kell magunkhoz venni, még pedig a fejletségiinkhöz képest. Ez az eledel nem lehet földi, anyagi, vagyis olyan, amely porral van vegyítve, hanem a léleknek mennyei eledelre van szüksége. Mi lenne más ez a mennyei eledel, mint a jó Istenek igéje .... amely hatalmas, szinte ellenállhatatlan erővel emel ki bennünket a földi homályból és mutatja meg nekünk az igazi életet.

Mikor lehetünk az életben nagykorúak? Akkor ha már előre haladtunk a becsületes és munkás életben. Ebben az előrehaladott korban lelkünk már nem csak tejjel, de kenyérrel is táplálkozik.

Mit jelent a lelki életben a gyermekkor? Azt az időt amikor a hitben, a vallásban még gyöngék vagyunk s ilyenkor csupán az evangélium tejével tápláltatunk. Azaz nem nyílhat meg előttünk az örök életnek könyve teljesen, mert azt sem megérteni, sein felfogni ebben a gyermeteg korban nem volnánk képesek. Hanem amikor már az ember megerősödik a lelkiekben, amikor már vissza tekinthet a múlt tapasztalataira, akkor táplálja az embert az Ur kenyérrel is s a földi élet homályán keresztül láttatni engedi ama boldog országot, ahol az igazak és a töredelmes szivüek foglalnak helyet.

Szükséges nekünk megtudnunk mindannyiunknak és tisztában kell lennünk azzal, különösen az uj esztendő eme kezdetén, hogy az Ur hogyan táplál bennünket. Rendesen kétféle eledelt ad nekünk: a jólét és keserűség kenyerét.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a gondviselés a leggyarlóbb embert vezeti a kies és a zöld mezőre. Ha vissza gondolunk az első emberpár történetére, ott látjuk őket az Éden kert boldogságában. Milyen gyönyörűséges lehetett a jólét boldogító érzése mellett hallgatni a madarak csicsergését és hála imával megemlékezni arról a nagy hatalmas és bölcs alkotóról, aki a vilá